Egyre több országban akadályozza a külföldiek olajipari befektetéseit a helyi politika, ez pedig megnehezíti a készletek pótlását és a kínálat növelését, holott a kereslet erődödik, mutat rá a PFC Energy Financial Timesban. Tanulmánya alapján ma már a nemzetközi cégek legfeljebb a globális olajkészletek 10 százalékához férnek hozzá. A PFC forrásnacionalizmusnak hívja, amikor a kormányok határt szabnak annak, hogy külföldi társaságok hozzáférjenek országaik olajlelőhelyeihez.
Robin West, a PFC Energy elnöke szerint nem az olajtartalékok, hanem a termelőkapacitások elfogyásától kell tartani. A PFC sorraveszi, hogy főként politikai megfontolások akadályozzák Mexikóban, Venezuelában, Iránban, Kuvaitban és Oroszországban a külföldiek belegedését, de Szaúd-Arábia is emel korlátokat azzal, hogy az OPEC tagjaként saját termelése felső határát is megszabja. Ez a hét ország rendelkezik a világ olajtartalékainak 65 százalékával, a termelésnek pedig 45 százalékával. 1961. előtt a világon mindenütt be lehetett fektetni az olajba a Szovjetunión és Mexikón kívül. Később a korlátok kiterjedtek a Közel-Keletre és Venezuelára. A beruházók átvonultak az Északi-tengerre és Alaszkába, de itt sokkal nehezebb a termelés, a mezők pedig már kimerülőben vannak. Fennáll a veszély, hogy a kereslet jóval túllépi a kínálatot, s ekkor elszabadulnak az olajárak. Ez rendkívül káros lenne a gazdasági növekedésre. VGO
