Mol–OMV párharc: egy-egy
Mint az ismert, az osztrák olajcég hétfőn jelentette be, hogy 8,6 százalékkal növelte részesedését a Molban, amely ezzel 18,6 százalékra emelkedett. A társaság jelezte azt is, hogy közeledését barátinak szánja, és tárgyalásokat kezdeményez az együttműködésre. A Mol vezetése azonban közleményében határozottan és egyértelműen kijelentette, a saját stratégiáját kívánja követni (VG, 2007. június 26., 11. oldal). S mint azt a piaci folyamatok mutatják, meg is tesz mindent függetlensége megtartásáért.
Egyelőre nem tudni, hogy a részesedési harcban melyik vállalat és mit lép legközelebb, mindenesetre az OMV lehetőségeit igencsak behatárolja a Molban érvényes tízszázalékos szavazati korlát. Igen sok függ attól is, hogy a magyar vállalat közel felét kézben tartó egyéb befektetők hogyan reagálnak a két társaság befolyásnövekedésére. Ebben pedig igen komoly részt képviselhet, mit is remélhetnek a befektetők a papírjaiktól.
A 2000-es évek elejéhez hasonlóan mind a Mol, mind az OMV gyors növekedést irányzott elő az évtized végéig tartó, középtávú stratégiájában. A két olajipari vállalat szeretné tovább erősíteni kereskedelmi pozícióját a kelet-közép-európai régióban, s számottevő bővüléssel számolnak a kutatás-termelés és a feldolgozás területén is. Bár mindkét vállalat jelentős organikus bővülést vár a következő évekre, további akvizíciókban is gondolkodnak szinte mindegyik üzletáguk esetében.
A Molnak jelenleg hét országban összesen valamivel több mint 1250 töltőállomása van, de a társaság 2010-ig 1500-ra szeretné emelni a finomítók ellátási körén belül található kútjai számát. Növekedéssel számol a kiskereskedelmi üzletág esetében az OMV is, bár az osztrákok nem határozták meg, konkrétan mennyivel bővítenék jelenleg mintegy 2500 egységből álló hálózatukat, mindenképpen szeretnék azonban megtartani 20 százalék körüli részesedésüket Közép-Európában.
Az évtized elejéhez képest némileg megnehezítheti a növekedési tervek megvalósítását, hogy a kelet-közép-európai térségben lassan elfogynak az akvizíciós célpontok. A felvásárlási lehetőségek kimerülése elsősorban az OMV-nek okozhat fejfájást, amely az elmúlt években jó néhány tenderről lecsúszott, ráadásul többször is a legnagyobb térségbeli versenytárs, a Mol előzte meg.
A magyar vállalat happolta el például – a csomag megvásárlására szintén pályázó – osztrákok elől 2000 tavaszán a Slovnaft 36 százalékos pakettjét, ez a Mol első, igen fontos lépése volt a szlovák cég megszerzésére. A 2000-es tranzakciót követően a magyar társaság négy éven belül fokozatosan 98,5 százalékra növelte részesedését a Slovnaftban, tehát az első vétellel tulajdonképpen teljesen lecsapta az OMV kezéről a céget.
Szintén a Mol miatt maradt le a bécsi társaság 2003-ban a horvát INA 25 százalék plusz egy részvény pakettjéről. A hazai vállalat – a korábbi várakozásokat jóval meghaladó – 505 millió dolláros ajánlata ugyanis 20 százalékkal több volt, mint amennyit az OMV kínált a részvénycsomagért. Bár a vételárat sokan túlságosan nagynak tartották a tranzakció idején, az akvizíció nem bizonyult rossznak: a Molnál a közelmúltban arról tájékoztatták lapunkat, hogy a cég és a horvát társaság partnerkapcsolata rendkívül jól működik.
Újabb két esztendő elteltével ismét elhalászott egy térségbeli céget a Mol a konkurense elől: 2005 októberében ugyanis a legnagyobb boszniai kiskereskedelmi hálózatú Energopetrol 67 százalékos pakettjére kiírt pályázaton is a magyar társaság és az INA alkotta konzorciumot hirdették ki győztesnek. A két vállalat 115 millió eurót fizetett a többségi tulajdonért.
Az OMV-nek az elmúlt néhány esztendőben egyetlen jelentős térségbeli akvizíciója a Petrom megvásárlása volt, a román cégre azonban a Mol nem adott be kötelező érvényű pályázatot. Az osztrák vállalat 2004-ben ráadásul a korábbi elemzői várakozásoknál mintegy 50 százalékkal többet, összesen 1,5 milliárd eurót fizetett a Petrom 51 százalékos részvénycsomagjáért, igaz, a tranzakció jelentős emelkedést hozott az OMV olaj- és gázkészleteiben.
A jelenlegi helyzet kialakulásához valószínűleg az vezetett, hogy a Molnak és regionális versenytársának némileg más elképzelései vannak a partnerségről. Míg a magyar vállalat egyértelműen hosszú távú együttműködésekben gondolkodik, addig az OMV baráti ajánlatai általában egy nagyobb, be nem jelentett részvényvásárlást követően hangzanak el. Nem a múlt hét végi volt ugyanis az első ilyen tranzakció a két cég történetében: az OMV 2000-ben – az elbukott Slovnaft-privatizáció után – hasonló módon szerzett kilenc százalék fölötti részesedést a Molban. Részesedése azóta is tíz százalék maradt, ám eddig még igazgatósági tagot sem delegált a magyar cégbe. Együttműködésre pedig ez idáig egy alkalommal, 2001-ben a cseh Unipetrol értékesítése kapcsán próbált a Mol-féle felfogásban együttműködni, akkor azonban a cseh társaság eladását elhalasztották.
A kormány kiáll a Mol mellett
Gyurcsány Ferenc nem tekinti barátságos lépésnek azt, hogy egy állami tulajdonban lévő társaság előzetes értesítés nélkül azzal a szándékkal vásárol részesedést egy másik cégben, hogy megszerezze felette a kontrollt.A miniszterelnök egy tegnapi sajtótájékoztatón kijelentette: az OMV tulajdonszerzését a Molban ellenséges kivásárlási szándéknak tekinti, mert az nem a stratégiák önként vállalt összeegyeztetésén alapult. Gyurcsány Ferenc azt is jelezte: minden eszközt bevet, hogy meghiúsítsa az ellenséges kivásárlási szándékkal indított tranzakciót.
Lapunk értesülései szerint a miniszterelnök az elmúlt napokban többször tárgyalt a Mol vezetőivel; legutóbb szerdán találkozott Hernádi Zsolttal, a Mol elnök-vezérigazgatójával.
A konkrét teendőkről azonban egyelőre nem árulnak elrészleteket, mondván: az ország pozícióit rontaná, ha felfednék a stratégiát.
A miniszterelnök az elmúlt napokban többször egyeztetett az ügyről Gusenbauer osztrák kancellárral is.
Ez egyrészről információkérést jelentett, másfelől a magyar álláspont kifejtését; nevezetesen hogy az ügyletet ellenséges felvásárlásnak tekinti. Arra a kérdésre azonban, hogy ez befolyásolja-e a két ország viszonyát, azt a választ kaptuk: ez az ügy üzleti-gazdasági természetű, nem pedig politikai vita.
A miniszterelnök egy tegnapi sajtótájékoztatón kijelentette: az OMV tulajdonszerzését a Molban ellenséges kivásárlási szándéknak tekinti, mert az nem a stratégiák önként vállalt összeegyeztetésén alapult. Gyurcsány Ferenc azt is jelezte: minden eszközt bevet, hogy meghiúsítsa az ellenséges kivásárlási szándékkal indított tranzakciót.
Lapunk értesülései szerint a miniszterelnök az elmúlt napokban többször tárgyalt a Mol vezetőivel; legutóbb szerdán találkozott Hernádi Zsolttal, a Mol elnök-vezérigazgatójával.
A konkrét teendőkről azonban egyelőre nem árulnak elrészleteket, mondván: az ország pozícióit rontaná, ha felfednék a stratégiát.
A miniszterelnök az elmúlt napokban többször egyeztetett az ügyről Gusenbauer osztrák kancellárral is.
Ez egyrészről információkérést jelentett, másfelől a magyar álláspont kifejtését; nevezetesen hogy az ügyletet ellenséges felvásárlásnak tekinti. Arra a kérdésre azonban, hogy ez befolyásolja-e a két ország viszonyát, azt a választ kaptuk: ez az ügy üzleti-gazdasági természetű, nem pedig politikai vita. Stratégiai célok, 2006–2010 Mol
Növekedés, pénzügyi mutatók
– 3,5 milliárd dollárt meghaladó EBITDA
– 15 százalékos csoport ROACE*
– 5,4 milliárd dollár az eszközök korszerűsítésére és bővítésére
– 285 millió dollárnyi hatékonyságjavulás
– 30 százalék alatti eladósodottsági mutató
– Az osztalékfizetési aránynak a régiós versenytársak szintjére emelése (30%)
Kutatás-termelés
– Erős, koncentrált portfólió kialakítása
– A szénhidrogén-termelés megháromszorozása napi 300 ezer kőolajhordó-egyenértéknyire
– Az olaj- és gázkészletek megháromszorozása 900 millió kőolajhordó-egyenértéknyire
– Kelet-Közép-Európában társasági akvizíciók
Feldolgozás, kereskedelem
– Világszínvonalú, versenyképes finomítói kapacitások kiépítése
– Napi 500 ezer hordónyi eladás elérése finomított termékekből
– 1500 töltőállomásból álló kiskereskedelmi hálózat kialakítása
Gázüzletág
– A magas pozíciók megtartása a szállításban
OMV
Növekedés, pénzügyi mutatók
– Organikus növekedés és akvizíciók
– A térségbeli vezető pozíció megtartása
– A termelési költségek csökkentése, a nyereségesség javítása
– 13 százalékos csoport-ROACE*
Kutatás-termelés
– A szénhidrogén-termelés növelése napi 500 ezer kőolajhordó-egyenértéknyire
– Évi 5,5 százalékos organikus termelésnövelés
– Mintegy 100 ezer kőolajhordó-egyenértéknyi kapacitás vásárlása
– Kapacitások bővítése Líbiában, Pakisztánban, Oroszországban és Norvégiában
Feldolgozás, kereskedelem
– Napi egymillió hordónyi finomítókapacitás elérése
– A 13 országra kiterjedő, 2500 egységet számláló kiskereskedelmi hálózat bővítése
– A kiskereskedelmi piacon térségünkben 20 százalékos részesedés elérése
Gázüzletág
– Az értékesítés 20 milliárd köbméterre növelése
– A szállított mennyiség 56 milliárd köbméterre emelése
– Az értékesítés egyharmada saját termelésből származzon
* ROACE: befektetett tőkére vetített megtérülés.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.