A kihívás motiválja
Üzlet. A közel százéves szakmai múltú Pápai Hús Zrt. Magyarország egyik legnagyobb kapacitású húsipari vállalata, amelyet 1913-ban a Pápán működő hentes és mészáros kisiparosok alapítottak, hogy az általuk vásárolt élő állatokat higiénikus körülmények között vágják le. A vágóhídi tevékenység a kanadai–belga érdekeltségű Poels és Társa szerepvállalása révén 1933-ban bővült a bacongyártással, majd a konzerv-előállító üzemmel. A cég termékei pedig már külföldre, elsősorban Angliába is eljutottak.
Az 1949-ben államosított Pápai Húsipari Vállalat – amely 1977-ben húskombinát lett – 1968 óta folyamatosan exportál dobozolt sonkát és lapockát az USA-ba. A rendszeres ellenőrzést végző amerikai szakemberek a közelmúltban jártak az üzemben, ahol mindent megfelelőnek találtak. A cég 1992-ben alakult részvénytársasággá, privatizációjára 1994-ben került sor. A társaság 2004-ben került a magyar húsipar akkor egyik legnagyobb szereplőjének számító Carnex csoporthoz, amelynek csődje tavaly decemberben a Pápai Hús Zrt. felszámolási eljárását is előidézte.
A készfizető kezességet vállaló Vectigalis Zrt. által vezényelt felszámolási eljárás különlegessége, hogy a felszámolási eljárásokhoz kötődő rossz példák ellenére a pápai üzem nem szüntette be a termelését. A vágott sertések arányát a tavalyinál nagyobbra növelte, és 1300 munkavállalóját sem bocsátotta el. A múlt évben 20,5 milliárd forintos forgalom mellett 600 milliós veszteségű társaság az idén – a termékek hozzáadott értékét növelve – 22 milliárdos árbevétel mellett nullszaldós eredményt tervez.
Ember. „Mindig arra törekszem, hogy az adott területen a lehető legkorszerűbb és legszélesebb ismeretanyagom legyen” – válaszolja Lóránth Tibor arra a kérdésre, hogy hosszú üzleti múlttal a háta mögött miért tartotta fontosnak a közgazdasági diploma megszerzését. A magát csapatépítő típusú, az együttműködésre mindig nyitott menedzsernek tartó szakember pályafutásának egyik különlegessége, hogy két alkalommal is sikeres magánvállalkozóként vállalta el egy meghatározó hazai nagyvállalat menedzseri posztját. „Mindkét alkalommal a kihívás motivált – emlékszik vissza. – Egy fejvadász cég megkeresésére azért igazoltam a Bábolnához, mert úgy éreztem, hogy a magánvállalkozásomban a tőkehiány már a szakmai továbbfejlődés és a növekedés gátjává vált. Az agrárgazdaság egyik zászlóshajójánál viszont olyan jelentős projekteket valósíthattam meg, mint amilyen a Bábolnai márkabolthálózat kialakítása, a Porció kutyatáp megalkotása és piaci bevezetése. A Pápai Hús Zrt.-hez pedig azért jöttem, mert a szakmai képzettségemre és múltamra alapozva lokálpatriótaként be akarom bizonyítani, hogy egy ilyen jelentős szakmai múltú cégnek reális stratégia mellett igenis van jövője.”
A cégvezető szerint üzleti sikereket csak világos stratégia mentén lehet elérni. Másodszor azért választotta a magánszférát, mert akkortájt a politika által áthatott bábolnai cégnél három év alatt három vezérigazgató váltotta egymást. A magyar társaságokra kevéssé jellemző módon olyan vállalkozást hozott létre, amely – a korábbi, jól ismert partnereivel összefogva – fővállalkozói szerepet vállalva képes költséghatékony módon teljes körű marketingszolgáltatásokat nyújtani stabil ügyfélkörének.
A cégvezető a mai világban ritkaságszámba menő módon hisz abban, hogy az élet hosszú távon igazságos, és a korrekt üzletvitel révén megszerzett bizalom meghozza gyümölcsét. Ennek tulajdonítja, hogy a pápai húsüzem felszámolója – korábbi tevékenységét ismerve – felkérte a bajba jutott vállalat vezetésére. „Azért nem nyúltunk a menedzsmenthez, mert nem a legénység hibázott, hanem a kapitány irányította rossz vizekre a hajót” – ad képletes magyarázatot arra, hogy a szokásoktól eltérően felső szinten sem hajtottak végre mélyebb változtatásokat. „A cég iránti elkötelezettséget mindenkiben érzem, és a szakmai háttér is megfelelő, ezért a legnagyobb feladatomnak a sikerstratégia kialakítását, a meglévő erőforrások jobb kihasználását és a megfelelő motivációt tartom” – hangsúlyozza. ÉMZ
