Botrány: Hévízen nem csak a forrás fortyog
Sokakat meglepett, amikor tavaly december 14-én a hévizi gyógyfürdőkomplexum két tulajdonosa, (74 százalékban az Egészségügyi Minisztérium és 26 százalékban a hévízi önkormányzat) azonnali hatállyal menesztette az intézmény vezetőjét. Vancsura Miklós főigazgatói 18 éve dolgozott ott, vezetői működésének tizenegy éve alatt pedig az intézet saját erőből csaknem négymilliárd forintos fejlesztést hajtott végre, dolgozói létszáma pedig csaknem százzal növekedett. Menesztését azóta sem indokolta senki.
Az egészségügyi tárca csak annyit hozott nyilvánosságra, hogy az igazgató és az önkormányzat között gyakoriak voltak a konfliktusok. Amikor azonban Vértes Árpád polgármestert kérdezik az okokról, ő úgy reagál: ugye nem gondolja bárki, hogy a kisebbségi résztulajdonos városvezetés döntött az elbocsátásról?
Vancsura Miklósnak persze vannak sejtései. Szerinte a történet gyökerei 1996-ig nyúlnak vissza. Előző év május 1-jén nevezték ki a még tisztán állami tulajdonú intézmény főigazgatójává. Mivel tudta: a városnak több évtizedes törekvése, hogy a gyógyfürdőben birtokon belülre kerüljön – melyre csak társasági átalakulás esetén kerülhetett sor –, megpróbálta összehangolni a minisztériumi és önkormányzati álláspontot. Több próbálkozás után 1996 májusában készített egy előterjesztést, mely szerint az intézmény közhasznú társasággá (kht.) alakulna, s ebben a tulajdonosi jogokat egyharmad-egyharmad arányban gyakorolta volna az állam, a társadalombiztosítás és az önkormányzat.
„Sietni kellett, mivel 1996. januárjától az állami vagyon átkerült a Kincstári Vagyon Igazgatósághoz, s a vagyonkezelési szerződés megkötése után már bonyolultabbnak tűnt a helyzet – magyarázta Vancsura Miklós. – Az egészségügyi tárca akkori vezetője, Szabó György 1996 május 22-én Hévízen szóban meg is állapodott az új konstrukcióról Vértes Árpád polgármesterrel. Két nappal később mentünk tárgyalni a társadalombiztosítási önkormányzatok elnökéhez, Sándor Lászlóhoz, ám ott a polgármester már azt mondta: jobb lenne, ha kht. helyett részvénytársasággá alakulna a gyógyfürdőkórház. Azt hittem, hanyatt esek.
Aznap kormányülés volt, ahol Sándor László tájékoztatni tudta volna a minisztert a megegyezésről, és akkor a város visszakozik. Mondtam is: »Árpád, de hiszen megállapodtatok, kezet adtál a miniszternek!« Nem hallgattak rám. Bár abban az évben még volt néhány tárgyalás a témában, érdemi előrelépés végül nem történt. Akkor szerintem ezzel a városvezetés történelmi hibát követett el. Hiába követelte az önkormányzat a tulajdonrészt, 1996 után az államháztartási törvény értelmében legalább öt minisztérium együttes jóváhagyása kellett volna a társasággá alakuláshoz. Persze, mindig volt valamilyen kifogás.”
Vancsura Miklós szerint innét datálódik a személyét érintő polgármesteri ellenszenv: Vértes Árpád ugyanis ezután a tulajdonrész-szerzési kísérletek kudarcáért a gyógyfürdő főigazgatóját kezdte okolni. „A polgármester a célja elérése érdekében igyekezett bebizonyítani, hogy az intézmény rossz kezekben van – mondta az egykori vezető. – Csakhogy a tények épp az ellenkezőjét bizonyították, mivel a gyógyfürdőkórház folyamatosan fejlődött.”
Hosszú, küzdelmes időszak következett Hévízen. Az állam sem az önkormányzatot, sem a dolgozókat nem akarta tulajdonosként maga mellé venni, s bár az átalakulásért Vancsura is küzdött, úgy érezte: a polgármester és környezete őt teszi meg bűnbakká.
Végül csaknem tízévnyi harc után, 2004. október 1-jén sikerült tető alá hozni a közhasznú társasággá alakulást. Igaz, Hévíz városa ezért egy összegben 130 milliót, majd három éven keresztül 70-70 milliót fizetett, de az óhaj végül is teljesült. Ám a gyanakvással terhelt rossz viszonyon ez már nem javított. Ezután ugyanis a gyógyfürdő fejlesztése került a viták homlokterébe. Először meggyanúsították a vezetőt, hogy több százmillió forintot elsikkasztott, ám a független szakértői vizsgálat mintaszerűnek minősítette a beruházást. Ezután a három ütemre tervezett rekonstrukció utolsó fázisa lett az ütközőpont: ezt a taggyűlés nem hagyta jóvá, arra hivatkozva, hogy kockázatos az újabb, 900 millió forintos hitel felvétele. Vancsura hiába érvelt, hogy eddig már négymilliárdot elköltöttek, és ez a projekt is eredményes lesz, a jóváhagyás csak húzódott.
Eljött viszont a december 14-i taggyűlés, ahol egyéb napirendi pontként váratlanul megszavazták az intézményvezető menesztését. „Már a kezükben volt Molnár Lajos miniszter aznapra dátumozott felmentése, vagyis az egész csupán színjátéknak bizonyult – mondta Vancsura. – A hibát ott követték el, hogy nem csak ügyvezetői megbízásomból mentettek fel, hanem a munkaviszonyomat is megszüntették, holott a szerződésem értelmében fel kellett volna ajánlaniuk egy, a végzettségemnek megfelelő posztot. A munkaügyi bíróság nekem adott igazat, s ezért most ki kellett fizetniük 16 havi béremet, annak járulékait, és az ügyvédi, valamint bírósági költségeket.”
Természetesen megkerestük Vértes Árpád polgármestert is, aki egyszerűen csak „mesének” minősítette, hogy a város ellentételezés nélkül juthatott volna tulajdonrészhez, tulajdonosi jogokhoz. Szerinte Vancsura ezt csak kitalálta, mivel erről semmilyen dokumentum nem árulkodik. „Nem állapodtam meg senkivel, ezt csak szerettük volna – mondta. – Ami pedig a menesztés indokát illeti, arról kérdezzék az egészségügyi tárcát, ők a többségi tulajdonosok. Egy biztos: az intézmény vezetője többször is azt nyilatkozta, hogy a tulajdonosok akadályozzák az ő munkáját. Ez után lehet találgatni, miért kellett mennie. Ha egy masszőr hasonlót mond, azt vélhetően Vancsura úr sem nézi el neki.”
Politikai alapon nevezték ki az új vezetőket?
A gyógyfürdőt márciustól Hegedűs Lajos vezeti. Azóta a menedzsment jelentősen kibővült: azt a feladatot, amit korábban Vancsura Miklós egyedül végzett, most az első számú vezetőn kívül egy gazdasági és egy stratégiai igazgató, valamint egy általános igazgatóhelyettes látja el. Papp Gábor független önkormányzati képviselő szerint nem volt szerencsés új posztokat létrehozni, miközben a fürdőfejlesztés harmadik üteme anyagi okokból még mindig áll, az ambuláns részlegen árat emeltek, a dolgozók pedig félnek az elbocsátástól.
Ráadásul úgy véli, a kinevezések jórészt politikai hátszéllel történtek. „A polgármesterről köztudott, hogy közel áll az SZDSZ-hez, akárcsak Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház volt vezetője, akit kineveztek általános igazgatóhelyettesnek – mondta. – A gazdasági igazgató pedig az a Papp Péter lett, akinek a fia a jelenlegi liberális egészségügyi miniszter élettársa.”
Vértes Árpád polgármester azonban állítja: a személyi döntéseknél nem játszottak szerepet politikai szempontok. „Papp Péter egyedül pályázott a posztra így a menedzsmentnek nem is volt választása – jelentette ki. – Egyébként is a főigazgató dolga, hogy kikkel akar együtt dolgozni. Ezek a posztok amúgy Vancsura úr idejében is léteztek, csak az érintettek nem voltak kinevezve. Mi tehát nem csináltunk mást, mint hivatalosan is létrehoztuk ezeket a funkciókat.” (Dián Tamás)
