Égbe szökő élelmiszerárak

Drasztikusan emelkedtek az év eleje óta az élelmiszer-ipari nyersanyagok árai: a CRB piackutató cég átfogó agrárindexe az idén már 19 százalékkal nőtt, és 1974 óta a legmagasabb értéken áll. A tejpor ára egy év alatt majdnem megkétszereződött, de kiugróan drágult a kakaó, a kukorica, a glükóz és a búza is. Az OECD egyik tanulmánya eközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a következő tíz évben a gabona- és tejtermékek árai akár további 50 százalékkal is megugorhatnak. Az emelkedést egyrészt a nagy fejlődő piacok – Kína és India – fokozódó kereslete generálja, de közrejátszik a bioüzemanyag-piac fejlődése is. A bioetanol és -dízel gyártásához szükséges gabona (kukorica) és repce drágulása a takarmányárak növekedését vonja maga után. Közgazdászok már nevet is találtak a jelenségnek: „agflációnak” nevezték el, az agrár és az infláció szó összevonásával.

A nemzetközi tendenciák Magyarországon is éreztetik a hatásukat, így nálunk is élelmiszer-drágulásra kell felkészülniük a fogyasztóknak. Becslések szerint a gabona-, a hús- és a gyümölcsalapú termékek ára 10-20 százalékkal is növekedhet, de más (élvezeti) cikkeknél is jelentősebb növekedés következhet be. Szakértők ennél nagyobb változást is indokoltnak tartanának, de a drágulást az import és a kereskedelmi láncok ellenállása fékezi.

A mezőgazdasági árak jelenlegi növekedése erősen tompítva jelenik meg az élelmiszerek fogyasztói árában – véli Forián Szabó Gergely, a Pioneer Invest elemzője. A szakértő a mostani nyersanyagár-növekedés miatt 0,2-0,3 százalékponttal magasabb inflációt vár az év végére. Ugyanakkor megjegyezte: azoknál a modelleknél, amelyek nem építették be eleve inflációs előrejelzésükbe a világpiaci agrárárak várható megugrását, akár egy százalékpontos különbség is lehet az év eleji várakozásokhoz képest.

Szakértők szerint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egyaránt rendkívüli helyzetet teremt az általános drágulás. Raskó György agrárközgazdász lapunknak elmondta: az idei évet a mezőgazdasági vállalkozások szempontjából semmiképpen nem lehet „átlagos módon” értékelni, mivel a gazdálkodók helyzete a korábbiaknál jóval differenciáltabbá vált. Nem jelenthető ki, hogy az agrárárak emelkedése minden termelőnél az árbevétel és a jövedelmezőség javulásával jár – mondta.

Raskó György felhívta a figyelmet a gabonaágazat sajátos viszonyaira, ahol a felvásárlási árak 40-50 százalékos ez évi növekedése a termésátlagok 30 százalékos csökkenésével párosul. Más szakértők emlékeztetnek arra, hogy az elmúlt években több bevételhez jutott az, aki öttonnás hektáronkénti búzatermését a 101,31 eurós (25-26 ezer forint) tonnánkénti uniós intervenciós áron adta el, mint ha most háromtonnás hektáronkénti terméséért tonnánként 40 ezer forintot kap. Így az idei gabonaár-robbanás valójában azoknak kedvez, akik – a szerencsésebb mikroklimatikus időjárási hatásoknak köszönhetően – az átlagosnál jobb búzatermést takaríthattak be.

A 3,7 tonnás országos termésátlag azt jelenti, hogy a gabonaágazat pozíciója a hozamcsökkenés ellenére is javult az elmúlt évhez képest, de a változás korántsem átütő – erősítette meg Raskó György. Szerinte ráadásul ezután jön az igazi „feketeleves”, mert a takarmánydrágulás az állattenyésztő vállalkozásokat különösen rossz helyzetbe hozhatja. Az abrakfogyasztó sertés-, baromfi- és húsmarhaágazatban már a közeljövőben tetemes önköltség-növekedés következik be, a tejtermelésnél pedig – az itt meghatározó tömegtakarmányok áremelkedése miatt – őszre válhat jellemzővé ugyanez. Ezért a tejgazdaságban októberre eltűnhet a felvásárlási árak idei, tízszázalékos emelkedéséből fakadó jövedelmezőség, a hazai húsmarhatartás pedig – véli az agrárközgazdász – akár meg is szűnhet. A sertés- és a baromfitermelésben is további állománycsökkenés lehet.

Az állattenyésztők pozíciója azért is romolhat, mert a teljes költségnövekedést várhatóan nem lehet elismertetni a felvásárlási árakban. Mivel az eddig árfékező élelmiszerimport is drágul, számítani lehet a hazai átvételi árak emelkedésére, de ennek mértéke kisebb lesz a tényleges költségnövekedésnél. Ez azért is igaz lehet, mert az élelmiszeripar most ismét szorítóba kerül: az alapanyagok drasztikus drágulását csak a hazai fogyasztás jelentős csökkenése árán tudná továbbhárítani a kereskedelemre. A termékárak 10-20 százalékos emelkedése is csak részben ellensúlyozná az ipar többletköltségeit.

Hasonlóan értékeli a mai helyzetet Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) elnöki tanácsadója. Szerinte különösen az elsődleges alapanyagokat feldolgozó iparágak (a malom-, a sütő-, a baromfi-, a sertés- és a tejipari vállalkozások) járnak rosszul, mivel ezek kereskedelmi árérvényesítő képessége eleve rosszabb. Növeli az ágazati gondokat, hogy nemcsak az alapanyag, hanem az energia, a munkabér és a csomagolóanyag is drágul. Most azon vállalkozások jelentős része is ellehetetlenülhet, amelyek eddig talpon maradtak – fogalmazott Piros László. (A csődöktől tartó hűtő- és konzervipari cégek a napokban már állami beavatkozásokat sürgettek a fagykárok okozta, kigazdálkodhatatlannak ítélt gyümölcsdrágulás miatt.)

Piros László szerint nem alapvetően a száraz időjárás, hanem a világméretű bioenergia-program hajtja fel a gabona- és a takarmányárakat. S mindehhez hozzátette: Magyarország is átgondolatlan biofejlesztési koncepciót kíván megvalósítani, és ennek kedvezőtlen hatásai már érezhetők a hazai piacon. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a gabona és az állati termékek mellett más alapanyagok (például a kávé) világpiaci ára is növekszik. Az élvezeti cikkeket előállító cégek helyzete azonban valamivel egyszerűbb, mert költségeiket könnyebben háríthatják át a vásárlókra is.

Egyelőre más uniós szakértők sem látnak komolyabb inflációs kihívást: a gazdaságra továbbra is a magas olajár és a növekvő pénzmennyiség jelenti a legnagyobb veszélyt – vélekedik Wolfgang Brachinger, a Fribourgi Egyetem közgazdászprofesszora.

Egyelőre más uniós szakértők sem látnak komolyabb inflációs kihívást: a gazdaságra továbbra is a magas olajár és a növekvő pénzmennyiség jelenti a legnagyobb veszélyt – vélekedik Wolfgang Brachinger, a Fribourgi Egyetem közgazdászprofesszora.-->