Elgondolkodtató jelentés a hazai energiaszektor helyzetéről - Századvég

LIBERALIZÁCIÓ ZÖKKENŐKKEL

Az 1996-ban közösségi szintről elindított és az elmúlt években felgyorsuló
energiapiaci liberalizáció paradigmaváltást jelez az Európai Unió politikájában. Az energiapolitika területén a nemzeti szolidaritás elvét egyre inkább a piaci verseny logikája váltja föl, amely immár nemcsak a közjó előmozdításának egyik hatékony eszköze, hanem kitüntetett célja is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy mind Magyarországon, mind az Európai Unió más tagállamaiban
a liberalizáció vontatottan halad. Mindez nem véletlen, hiszen az elmúlt
években az Unió által kikényszeríteni próbált piacnyitás számos tekintetben ellentétben áll a tagállami érdekekkel. Bár az Európai Unió az energiapiaci liberalizáció elleni tagállami küzdelmeket a folyamat természetes velejárójának tartja, az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy egyes tagállamok sikeresen zárják
be piacaikat.

Néhány tény a teljesség igénye nélkül: a júniusban elfogadott uniós
reformszerződés rést ütött a verseny mindenhatóságának elvén, így bizonyos esetekben továbbra is adott a lehetőség a tagállamok számára, hogy szükség esetén megvédjék hazai iparukat és a stratégiai állami vállalataikat. Az új francia elnök, Nicolas Sarkozy már megválasztásakor jelezte, hogy az Európai Bizottság akaratával szemben is megvédi a francia cégeknek nyújtott áramárkedvezmény intézményét, ami különösen az energiaigényes vállalkozások versenyképességét
növeli. Szintén francia kezdeményezésre (a tagállamok többségének támogatásával) sikerült letörni az unió azon elképzelését, amely a vertikálisan integrált energiatársaságok feldarabolására irányul, és amely a liberalizáció sarokkövének számít. Mindez jelzi, hogy az energialiberalizáció koránt sem zökkenőmentes.
Az idei esztendő az unió által a piacnyitásra szabott határidő miatt a szokottnál élesebb konfliktusokat generált mind Magyarországon, mind az unió más tagországaiban.
A piacnyitás uniós kritériumai évek óta ismertek, ennek ellenére a hazai
jogalkotás – a tervszerű felkészülés helyett – meglehetősen hektikusan zajlott.
Ennek oka a liberalizációt szorgalmazók és a fokozott állami szerepvállalás híveinek mind a mai napig folytatódó vitája, amely vitának a lenyomatát láthatjuk a június végén az Országgyűlés által elfogadott új villamos-energia törvényen (VET).

KÉSLEKEDÉS ÉS KONCEPCIÓTLANSÁG

A kormány minden korábbi fogadkozása ellenére jelentősen késett a július 1-ei villamos-energiapiaci nyitás és az új működési modell előkészítésével, ezzel rendkívül rossz helyzetbe hozta a villamos-energia piac szereplőit, a fogyasztókat és rohammunkára kényszerítette az Országgyűlést. Egy ilyen horderejű törvény esetében
alapos munkára, hosszabb tárgyalási időre és megfontolt döntéshozatalra
van szükség, mind az alaptörvény, mind a kapcsolódó jogszabályok esetében.
A késlekedés mögött jól látható módon a két koalíciós párt közötti koncepcióbeli eltérés és az ebből fakadó egyelőre feloldatlan konfliktusok állnak (pl. HTM-ek sorsa).
A május 15-én benyújtott törvény komoly feladat elé állítja a törvényhozást.
A szakmai egyeztetés és világos energetikai koncepció hiányában a törvényjavaslat számos kérdést nyitva hagy, ami azt jelenti, hogy a képviselőknek úgy kell döntést hozniuk a magyar villamosenergia-piac jövőjét meghatározó kérdésekben, hogy nem tudják pontosan, mire is adják áldásukat. Úgy tűnik, hogy a szakminisztérium
alsóbb szintű jogszabályokkal (kormány- és miniszteri rendeletekkel)
akarja majd kiegészíteni a törvényt. Ez azt is jelenti, hogy akár érdemi döntéseket is kivonhatnak a parlament hatásköréből, ami egyszerre vet fel legitimációs problémákat, másrészt kétségessé teszi a készülő törvény minőségét. A törvény hiányosságait jól érzékelteti, hogy 221 módosító indítványt nyújtottak be hozzá, amely közül több mint száz kormánypárti oldalról érkezett, ráadásul a módosító indítványok megszavazásakor koherenciazavar lépett fel és a szocialista képviselők többször is a kormány előterjesztései ellen szavaztak.

KOALÍCIÓS FESZÜLTSÉGEK

A szocialista-szabaddemokrata koalíció pártjai között régóta jelentős nézetkülönbség húzódik a piacnyitás és a villamos-energia piac jövőjét illetően. A kapcsolódó törvényalkotási munka vontatott folyamata nagyrészt ebből a nézeteltérésből fakadt. Míg az SZDSZ és az általa felügyelt tárca a villamos-energiaszektor teljes, doktriner liberalizálása mellett tör pálcát, addig az MSZP a versenyközpontú megközelítés helyett nagyobb hangsúlyt fektet az ellátásbiztonság és az árak stabilitásának kérdésére. Az SZDSZ elsősorban a korlátlan piaci verseny terepét
látja az energetikában, és kevés figyelmet fordít az energetika – különösen a magyar energetika – sajátos, más piaci szegmensektől eltérő jellegére. Az MSZP az állam fokozott energiapiaci jelenlétéből indul ki. Ennek egyik oka, hogy a szocialista párt törzsszavazói között felülprezentáltak az energiaárak növekedésére érzékenyen
reagáló társadalmi csoportok – mindenekelőtt a nyugdíjasok – ezért a
villamos-energia árának kérdése az MSZP számára olyan szociális kérdés is, amely befolyásolja a következő választásokon való szereplésüket.
Mára a legtöbb szakértő – sőt a gazdasági tárca államtitkára is – tényként kezeli, hogy a küszöbön álló piacnyitás árnövekedéshez vezethet, ezért az MSZP elemi érdeke, hogy a liberalizáció menetét lassítsa, csökkentve az energetika versenypiaci kitettségét és az áremelkedéssel járó politikai kockázatot.

AZ ÚJ VET ÁLTAL BEVEZETETT VÁLTOZÁSOK

A korábbi ígértekkel ellentétben az új VET megszavazása megelőzte az új és átfogó energiapolitikai koncepció elfogadását. Bár a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium néhány nappal a törvény zárószavazása előtt nyilvánosságra hozta a „Magyarország Energiapolitikája 2007-2020” címet viselő energiapolitikai stratégiát, az deklaráltan nem a kormány álláspontját tükrözi. Úgy véljük, hogy hoszszú távú koncepció nélkül nem lett volna szabad elfogadni az új villamos-energia törvényt, mivel azonban erre mégis sor került, egy a jövőben alkotott stratégia komolysága erősen megkérdőjelezhető.
Az új villamos-energia törvénynek az előterjesztő által deklarált célja a teljes verseny megteremtése a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében, illetve a hosszú távon fenntartható ellátásbiztonság szavatolása mellett az Európai Unió előírásaihoz való igazodás. A VET legfontosabb eleme, hogy megszünteti a 2003 óta működő kevert piaci modellt, amelyben egymás mellett működött a nagyfogyasztók előtt megnyitott szabad piac és a közüzemi piac. Helyébe 2008.
január 1-től egy névleg tisztán versenypiaci modellt léptet. Megszűnik az MVM kizárólagos nagykereskedői engedélye így a felhasználók (fogyasztók), illetve a kereskedők szabadpiaci körülmények között szerezhetik be, a termelők pedig ugyanilyen módon értékesíthetik a villamos energiát. A lakossági fogyasztók és a kisvállalkozások törvény által kijelölt, szűk köre egyetemes villamosenergia-szolgáltatásra is jogosult lesz. Megszűnik a hatósági ár, helyébe egy a későbbiekben
kidolgozandó szociális tarifarendszer lép. Továbbá, erősödik az Energiahivatal hatásköre, míg a felhasználói panaszok kivizsgálásának feladta a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez kerül.

KONFLIKTUSOK ELNAPOLVA

Az új villamos-energia törvényre nagy mértékben rányomta a bélyegét a megszületését övező koalíciós vita. A törvényben felfedezhető a szabaddemokrata minisztérium kezdeti, korlátlan piaci liberalizációt előkészítő szándéka, ugyanakkor a jogszabály végső formája vélhetően nem a minisztérium eredeti szándékát tükrözi. A törvény számos konfliktust rejtő kérdést kikerül, mint például a megújuló
energiaforrások támogatása, az egyetemes szolgáltatás részletei, a szervezett villamosenergia-piac működése, hosszú távú megállapodások (HTM) kérdései.
Bár a jogalkotó kerettörvénynek nevezi az új szabályozást, az épp a legfontosabb kérdéseket kerüli meg, vagyis nem hogy mederben tartaná a szerteágazó kérdéskört, de még lehetőséget is ad a problémás kérdések elodázására. Ezek közül is a legérzékenyebb pont a hosszú távú megállapodások kérdésének rendezése lett volna. Ennek kezelését azonban – a már tárgyalt koalíciós feszültségek miatt – a jogalkotó eleve bele sem vette a törvénybe, sőt az ügy konfliktusos volta miatt, azt a Miniszterelnöki Hivatal vonta magához. A HTM-ek ügyében vélhetően azért sem született döntés, mert a hazai energetikai piac befolyásos
szereplői (MVM, erőművek) több szempontból sem tartják szerencsésnek
a szerződések felbontását (kártérítései kötelezettség, áremelkedés), illetve az elmúlt hónapokban az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió Bizottsága, az éles hangvételű nyilatkozatokon túl, nem siet az általa jogsértőnek vélt szerződések miatti büntetés kiszabására. Vagyis a gazdasági tárca, néhány erős médiatámogatással rendelkező liberális kutatóműhely véleményét leszámítva, egyedül maradt az elképzelésével.
Meglátásunk szerint a HTM-ek a hazai ellátásbiztonság és az árstabilitás fontos részét képezik, ezért differenciálatlan felbontásuk már önmagában is áremelkedéshez vezetne, vagyis ellentétes a magyar fogyasztók érdekével. Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt hetekben az energiapiac meghatározó szereplői arra a megállapításra jutottak, hogy a HTM-ek felbontása áremelkedéshez vezethetne. Ennek egyik oka, hogy Magyarországon és a régióban villamos-energiahiány van, ami
egyelőre meghiúsítja a kínálati piac létrejöttét. Jelenleg Magyarországon a kereslet– kínálat kiegyensúlyozott, ami a villamosenergia-iparban azt jelenti, hogy a termelői oldalon nincs túlkínálat, sőt időszakonként relatív forráshiány lép fel.
Jelen elemzés írásakor a szokatlan hőség és a szokásos nyári karbantartások miatt a hazai villamos-energia termelés éppen ki tudja elégíteni a fogyasztói igényeket, míg tőlünk délre, a Balkánon már energiakorlátozást kellett bevezetni. Ez az állapot azon kívül, hogy árfelhajtó hatású, komolyan veszélyezteti a villamosenergiaellátás
biztonságát is.
Mindez önmagában is jól mutatja, hogy a más ágazatokkal szemben a villamos- energia piac olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyekre szabadpiaci verseny törvényei korlátozottan érvényesek. A kapacitások bővítését tehát nem az ellátásbiztonságot szolgáló HTM-ek felbontásától és az ilyen módon felszabadított villamos-energia piacra vitelétől kell várni, hanem állami eszközökkel kell ösztönözni új termelő kapacitások, korszerű erőművek építését. A majdan kialakuló verseny csak akkor hathat kedvezően a magyar fogyasztókra, ha többletkapacitások
állnak rendelkezésre. Azonban még így sem szabad a verseny mindenhatóságában hinni: szigorú szabályokra és fokozott állami felelősségvállalásra van szükség, hogy a fogyasztói érdekeket érvényesíteni lehessen.
A most létrejött új szabályozás voltaképpen ösztövér jellegű, mert úgy hajt végre piacnyitást, hogy hallgatólagosan maga is beismeri, hogy ennek feltételei nem adottak, így a piacnyitást és az azzal járó kellemetlen következményeket határozatlan időre elnapolja.
A nyári rekkenő hőség miatt ismét előtérbe került az ellátásbiztonság kérdése, azon belül is a Paksi Atomerőmű kulcsfontosságú szerepe a hazai energiaigény kielégítésében. A négy parlamenti párt konszenzusa már korábban kialakult azzal kapcsolatban, hogy a nukleáris létesítmény üzemidejét meg kell hosszabbítani.
E nélkül ugyanis mintegy 200 MW-tal csökkenne a termelt villamos energia mennyisége, és körülbelül 3 milliárd tonnával növekedne a Magyarország földgázszükséglete.
Az Európai Unió energia-import függősége szintén roppant mértékben
emelkedik. A háttérben ezért tovább folyik a harc azért, hogy a közösség
tagállamaiban tekintsenek környezetbarát energiaforrásként az atomenergiára.
Az OECD Nemzetközi Energia Ügynöksége (IEA) szerint a nukleáris energia jelentősen hozzájárulhat az uniós kőolaj- és földgáz éhség mérsékléshez, illetve, a káros anyag kibocsátáson keresztül, a Kiotói Egyezmény betartásához és a mindennapos
tapasztalattá vált klímaváltozás hatásainak enyhítéshez.

GÁZPIACI FEJLEMÉNYEK

LÉPÉSELŐNYBEN AZ OROSZ GÁZDIPLOMÁCIA

Míg az év első hónapjaiban a közéleti események középpontjában álltak a hazai gázellátással kapcsolatos kérdések. Az elmúlt hónapokban az ezzel kapcsolatos vita intenzitása csökkent, illetve a OMV és a MOL közötti konkurenciaharcra irányult.
Ezzel kapcsolatos értékelésünket azonban csak a tulajdonszerzési láz lecsendesülése után, következő jelentésünkben fogjuk elvégezni.
Az OMV-MOL közötti párharc ugyanakkor koránt sem választható el az ellátásbiztonság kérdésétől. Mint ismeretes, korábban Gyurcsány Ferenc kiállt az orosz Kék-Áramlat vezeték megépítése mellett az unióval szemben, az orosz Gazprom pedig szándéknyilatkozatot írt alá a MOL-al, hogy Magyarországon 2010-ig egy 1,2 milliárd köbméteres tároló épül, ami szavatolja hazánk ellátásbiztonságát.
Vlagyimir Putyin 2007. május végére időzített ausztriai látogatását követően a gazdasági-diplomáciai széljárás azonban megváltozott a térségben. Az orosz elnök nyugati szomszédunknál tett vizitje kapcsán a Gazprom két gázipari gigaberuházást is bejelentett. A Salzburg melletti Haidach településen átadták egy 2,4 milliárd köbméteres tározó első ütemét, ezzel egy időben Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója a baumgartneri, közel 50 milliárd köbméter kapacitású földgázkereskedelmi csomópont részbeni megvásárlásáról és továbbfejlesztéséről
adott ki nyilatkozatot. Alekszej Miller a baumgarteni Central European Gas Hub magasztalásakor abbéli reményének adott hangot, hogy Baumgartenben lesz „a kontinens legfontosabb elosztó központja”.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Putyin elnök – élve szilárd elnöki hatalma által teremtett gyors és hatékony külpolitikai manőverezési lehetőséggel – megelőzi a széttartó kül-és belpolitikai törekvésektől bénult Európai Uniót, és ezzel lépéselőnyhöz jut a közép-ázsiai gázvagyonért folyatott versenyben. Május közepén orosz kezdeményezésre tárgyalások zajlottak Kazahsztán, Türkmenisztán, Oroszország és Ausztria között, ahol a felek egyetértettek abban, hogy az előbbi két ország  maximalizálja gázszállítását Oroszország felé. Ezzel a lépéssel ellehetetlenülne
az Európai Unió által támogatott Nabucco-vezeték megépítése, ami épp ebből a térségből szállítana gázt – Oroszország elkerülésével – Európába. Kazahsztán azt is vállalta, hogy nem csatlakozik a Nabucco-tervhez, hacsak azt nem módosítják úgy, hogy az Oroszország érdekeit is szolgálja, emellett pedig növeli olajexportját Oroszország felé, ami újabb vereség Nyugat-Európa számára. Ausztria, a Nabucco-terv legfőbb kezdeményezője ezúttal egyetértett abban, hogy növelni
kell a Gazprom által szállított import mennyiségét.
Mindezen túl komoly vereség az Európai Unió számára, hogy az orosz diplomácia az elmúlt hónapokban sikeres tárgyalásokat folytatott Ausztriával és Olaszországgal, ami tovább lazította az unió amúgy is gyenge lábakon álló közös energiapolitikáját.
Az olasz nemzeti energiatársasággal (ENI) májusban megkötött
megállapodás értelmében az ENI beszáll a Nabucco-vezeték orosz vetélytársának számító Kék-áramlat vezeték építésébe, segíti a Gazprom üzleti terjeszkedését, amiért cserébe kitermelési jogokat kap három oroszországi lelőhelyen, illetve közelebbről meg nem határozott ellenszolgáltatásra jogosult.

A MAGYAR KORMÁNY CANOSSA-JÁRÁSA

Mint arról már a korábbi elemzésben részletesen beszámoltunk, Magyarországnak egyszerre fűződik érdeke az unióval és magyar gázcsapokat kézben tartó orosz félhez fűződő jó viszony fenntartásához. Pusztán energiapolitikai szempontokat figyelembe véve az orosz féllel kötött esetleges kétoldalú energetikai megállapodás rövid-és középtávon hozzájárulhat az energiaellátás biztonságának növekedéséhez, mivel azonban az orosz fél az energetikát diplomáciai eszközként
is használja, egy ilyen megállapodás gazdasági előnyei más területeken
(pl. Magyarország atlanti és európai uniós kapcsolatainak megromlása) érzékeny veszteséget jelenthetnek, ráadásul fokozzák Oroszországgal szembeni politikai és gazdasági függőségünket.
Úgy tűnik, a miniszterelnök által a múlt évben elindított és ez év elejére látványosan szorossá vált orosz-magyar gazdasági és politikai együttműködés, egy olyan időszakban, amikor a nyugati világ és Oroszország kapcsolata a hidegháború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt, mind Brüsszel mind Washington rosszallását kiváltotta. Gyurcsány Ferenc különutas politikája egy csapásra a nemzetközi politikai érdeklődés előterébe került, mert abban a legtöbb elemző a nyugati gazdasági és politikai érdekek elárulását és az Európai Unió hátbatámadását látták. A mini-válság mélypontját a miniszterelnök március 12-én az International Herald Tribunnak adott interjúja jelentette, amelyben Gyurcsány Ferenc álomnak minősítette a Nabuccót és reálisabbnak nevezete a Gazprom projektet. A hír jelentős
visszhangot váltott ki a nyugati sajtóban és a nyugat-európai és tengeren
túli diplomáciai körökben. Úgy tűnik, hogy a különböző csatornákon keresztül eljuttatott bírálat felülvizsgálatra késztette a magyar döntéshozókat, legalábbis kommunikációs szinten. Az elmúlt három hónapban a magyar kormányzat, érzékelve az észak-atlanti kapcsolatok rohamos lehűlését, diplomáciai kármentésbe kezdett, és igyekszik gesztusokat tenni a nyugati partnerek irányába. Ebbe a sorba
illeszkedik Szekeres Imre és Kóka János egyesült államokbeli látogatása, ahol a magyar kormány gázvezeték ügyben képviselt „várakozó” álláspontját próbálták elmagyarázni.

FELCSERÉLŐDÖTT SZEREPEK

A nyilvánvaló külföldi nyomás mellett a belpolitikai fejlemények is motiválhatták a kormányt abban, hogy finomítsa álláspontját a két tervezett gázvezeték kérdésében. Az év eleje óta furcsa szerepcserére került sor: a Fidesz, hosszú évek után először jelent meg elkötelezett atlantistaként a közvélemény előtt, míg a kormány, de különösen a miniszterelnök több ízben is az unió – és közvetve az
Egyesült Államok – geostratégiai célkitűzéseivel szemben foglalt állást, ami a közvélemény számára is tapasztalható módon a nyugati külkapcsolatok lehűléséhez vezetett. A belpolitikai támogatottság csökkenésével egy időben a kormány fokozottan rászorul a külföldi politikai és gazdasági szereplők támogatására, ezért különösen fontos ebben az időszakban, hogy a lehető legkevesebb nézeteltérés
árnyékolja be a magyar kormány külföldhöz való viszonyát. Az elmúlt évek belpolitikai eseményeit vizsgálva az is megfigyelhető, hogy a releváns külföldi döntéshozók támogatása valamely politikai oldal mellett befolyásolja a hazai közvéleményt is. A 2002-es országgyűlési választások megnyerésében jelentékeny szerepe volt annak, hogy a baloldal sikeresen hitette el a választókkal, hogy az akkor hatalmon lévő polgári kormányzat elveszítette a nyugat bizalmát. Ez a máig
sikeresen fenntartott kép érezhetően meggyengült az elmúlt fél évben, így ez is hozzájárulhatott a Gyurcsány-kormány gázvezeték ügyben tapasztalható visszakozásának.
Kérdés, hogy a továbbra is lebegtetett magyar kormányzati álláspont
mennyiben nyugtatja meg Brüsszelt és Washingtont, és beérik-e az orosz és nyugati fél irányába egyforma nyitottságot mutató állásponttal, vagy határozottabb elköteleződést várnak. Mindez attól is függ, hogyan alakul az elmúlt hónapokban kiéleződött orosz-észak-atlanti viszony, képes lesz  az Európai Unió egységes energiapolitikai fellépésre, és sikerül-e közép-ázsiai forrásokat biztosítani saját maga számára. Nyilvánvaló, hogy Magyarország kiváró taktikája és álláspontjának lebegtetése csökkenti a Nabucco-terv megvalósulásának esélyeit és növeli a Kék-áramlat megvalósulásának valószínűségét. Mivel ma már a kormányzati szereplők
is elismerik, hogy a valódi diverzifikációt a különböző források biztosítása,
vagyis a Nabucco-vezeték, vagy ehhez hasonló projekt jelentené, kérdéses, hogy Magyarország mit nyerhet a Kék-áramlat vezetékkel, azt viszont már jelezték a nyugati partnerek, hogy mit veszíthet.

A villamos-energiatörvény zárószavazására az elemzés lezárása után kerül sor, azért esetlegesen bekövetkező változásokra, fejleményekre a következő negyedévi elemzésben kívánunk kitérni - jegyzik meg a szakértők. (www.szazadveg.hu)