Nem a multik a legkíméletlenebbek a túlmunka kikényszerítésében
A túlmunka kikényszerítésében nem a nálunk működő multinacionális cégek a legkíméletlenebbek. A legkirívóbb esetek a hazai kis- és középvállalkozásoknál fordulnak elő – mondja a Népszabadságnak Szegedi Károly szolnoki ügyvéd.
Az Országos Munkabiztonsági Főfelügyelőség (OMMF) sokszor a dolgozóktól kap tippeket arra, hol érdemes ellenőrzést folytatni, de az is előfordul, hogy családtagok telefonálnak, hogy a családfenntartó napok, vagy hetek óta nem jöhetett haza - mondta Gerőfi László az OMMF Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőségének igazgatója.
Számos munkaadó ugyanis nincs tisztában azzal, hogy a túlóra még akkor sem lépheti túl az évi 200 órát, ha megfizetik. Év közben a munkaidő a túlmunkával együtt sem lépheti túl a heti 48, illetve a napi 12 órát, és mindenkinek kijár a heti két pihenőnap. A munkaadók ráadásul sokszor azt gondolják, hogy a pénteki négyórás túlmunkát elég azzal kompenzálni, hogy hétfőn a dolgozók négy órával később jöhetnek be, mondván „lecsúsztatják”. Ez nem így van. A túlmunkáért az alapbért, plusz 50 százalék túlmunkapótlékot kell fizetni. Az 50 százalékos túlmunkapótlék megváltható azzal, ha a szabadidőt a dolgozó később megkapja, de - és ezt a munkáltatók szintén elfelejtik – a túlmunka idejére járó alapbért mindenképpen ki kell fizetni.
Számos munkaadó azzal sincs tisztában, hogy a munka előkészítése, vagy a munka utáni takarítás is beleszámítanak a munkaidőbe. Kisebb butikokban például gyakran nincs külön takarító, hanem az előadók végzik el zárás után a munkát.
Mi több a munka törvénykönyvétől akkor sem lehet eltérni, ha ebbe a munkavállaló – sokszor más lehetőség híján – beleegyezik.
