Elfogadásra vár az új gáztörvény
Összességében illeszkedik az uniós elvárásokhoz, új piaci mechanizmust és további szereplőket definiál a gáztörvény elfogadásra váró tervezete, de vagy igen fájdalmasan éri majd el a célját, az állami befolyás csökkenését, vagy csak részben valósítja azt meg. Mint Szilágyi Zsombor, az EMFESZ Kft. kereskedelmi ügyvezető-helyettese rámutatott, a lakossági és az ipari gázfelhasználók közötti keresztfinanszírozás konzerválásának tekinthető, ha a közüzemből az egyetemes szolgáltatásba ugyanolyan módon kerülnek át a fogyasztók 2008. július 1-jén, mint fél évvel korábban az árampiacon. Ekkor ugyanis megmarad a fogyasztói csoport erős hatósági árszabályozása, s ha a szolgáltatók nem tudják majd a lakosságnál érvényesíteni a piacilag indokolt költségeiket, akkor a különbözetet a nagyfogyasztóknál fogják behajtani – fejtette ki a legnagyobb hazai szabadpiaci gázkereskedő illetékese az Energiainfó háttérbeszélgetésén. (Tegyük hozzá, hogy a törvénytervezet nem hatósági árszabályozásról, hanem árkontrollról beszél.)
Szilágyi Zsombor szerint aggályos lenne egyszerre a piacra kényszeríteni azt a mintegy négyezer, 100 köbméternél nagyobb fogyasztású felhasználót, akikről a tervezet beszél. Együttes megjelenésüket számuk és összigényük miatt egyszerre nehezen tudnák kezelni a kereskedők. Ráadásul nem is tudnának számukra elfogadható árat ajánlani.
A mostani lakossági és kisfogyasztói árak ugyanis – politikai megfontolásból – mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak az indokoltnál. A szabadpiacon erről a 30 százalékos védelemről le kellene mondaniuk a vevőknek, ugyanakkor el sem tudnák viselni a hirtelen drágulást. Észszerűbb lenne ezért több lépcsőben, óvatosabban kiterjeszteni az egyetemes szolgáltatásra már nem jogosulók körét, s csak az 500 köbméternél többet fogyasztókkal indítani a nyitást. (A 4000 érintett fogyasztóból ráadásul legalább 1500 közbeszerzési eljárásra kötelezett, ez öszszesen évi ötmilliárd forintnyi, a pályáztatáshoz kapcsolódó kiadást jelent.)
Önmagában is aggályos, milyen ütemezésben terhelhető rá az említett 30 százaléknyi „ár-
hiány” a fogyasztókra. (A kapott gázártámogatás ettől külön – szociális, nem pedig árkérdésként – kezelendő.) A 2008. január 1.–július 1. közötti átmeneti időszak erre kevés, s közben a magyar piacnak (és az európainak is) további gázimportdrágulásra kell felkészülnie. A hazai importár október 1-jén 10,7 százalékkal nőtt az Európában általánosan használt árképletet követve. Szilágyi Zsombor konkrét árat nem mondott, korábbi hírünk szerint ezer köbméterenként 305 dollár körül állunk. Változatlannak feltételezve az árképletben szereplő (egyébként emelkedő) mediterrán olajtermékárakat, január 1-jétől 12,7, áprilistól újabb, mintegy 10 százalékos emelésre kell felkészülni.
