Infók a hétéves InfoRádióról

- Mennyi időbe telt, amíg kialakult a magyar rádiós piacon újdonságnak számító koncepció?

- Az InfoRádió adása 2000. október 2-án indult, de nagyjából fél év elteltével vált csak világossá, milyennek kell lennie egy hírrádiónak. Az akkor elvégzett felmérések szerint a budapesti hallgatók mintegy nyolc-tíz százaléka kapcsolja be a rádiót azért, hogy abból hírt és információt szerezzen – ezt a hallgatottságot már 2002 óta stabilan elérjük, sőt meg is haladjuk. Hallgatóink többsége az üzleti, politikai döntéshozói, véleményformálói célcsoportból kerül ki.

- A rádiót lassan két éve erősíti a hírportál. Mik az online tapasztalatok?

- A 2006 elején indult hírportálnak hétköznapokon átlagosan 60 000 egyedi látogatója van, és a hirdetési bevételekre sem panaszkodhatunk: az Inforadio.hu divízió az idei évet az óvatosabb tervekre rácáfolva már pozitív cash flow-val zárja. A hírportál mellett ugyanakkor működik a telefonos „telerádiós” hírszolgáltatás is, így az InfoRádió hírei lényegében „platformfüggetlenül” elérhetőek.

- A hírek és csakis a hírek.

- Alapelvünk, amelyen a jövőben sem kívánunk változtatni, hogy az InfoRádió továbbra sem formál véleményt – az objektivitás, a gyorsaság és a megbízhatóság marad a fő szempont. Büszkék vagyunk arra is, hogy az Info talán az egyetlen olyan elektronikus médium, amely ellen az ORTT panaszbizottsága az elmúlt hét évben egyszer sem hozott határozatot.

- Az InfoRádió regionális adóként Budapesten és a főváros 60-80 kilométeres körzetében fogható. Tervezik-e a vételkörzet bővítését?

- Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a kis helyi frekvenciák felvásárlása helyett a márkaépítés a jó stratégia. Egyedüli budapesti rádióként 2004 óta a Superbrand elismerés birtokosai vagyunk, és az internetes hírportál gyors sikere is részben az erős márkanévre vezethető vissza. Növekedési stratégiánk alapja nem a földrajzi, hanem a technológiai terjeszkedés.

- Ez a közeljövőben milyen konkrét lépéseket jelent?

- Továbbfejlesztjük a hírportált: az Index és az Origó mintájára szélesítjük a képernyőt, még több hír és információ kerül ki a címlapra, multimédiás kínálatunkat pedig az audioanyagok mellett videós szolgáltatással bővítjük. Ezzel a következő választási ciklusig, vagyis 2009-ig el szeretnénk készülni.

- Változni fog a rádió is?

- Ősztől kevesebb lesz a saját szignál, mivel úgy véljük, a márka már elég erős, így elegendő, ha a hírfolyamot ritkábban szakítjuk meg.

- A magyarországi rádiós piac 2006-ot a különösen gyenge évek között könyveli el. Az MRSZ becslése szerint a hirdetési bevételek az előző évhez képest mintegy tíz százalékkal visszaestek, és úgy tűnik, az idén sem várható fordulat. Mennyire érintette ez a trend az InfoRádiót?

- A visszaesés bennünket nem érintett, mert a célcsoportunk és a hirdetői körünk egyaránt különbözik a többi, főként szórakoztató profilú kereskedelmi rádióétól. 2005 után a 2006-os évet is nyereséggel zártuk. A tavalyi választási év politikai hirdetéseinek elmaradását az idén a kereskedelmi bevételek növelésével sikerült ellensúlyoznunk, sőt, az év végére néhány százalékos bevételnövekedésre is számítunk. A kiadások viszont ennél nagyobb mértékben emelkedtek: az áremeléseket mi is érezzük, de a bérköltségek is megugrottak, amikor a korábbi szerződéses viszonyokat átalakítottuk. Ez biztosan rontani fogja az eredményt. A cégnek több mint 70 alkalmazottja van, 90 százalékuk műsorkészítő. (Közel egyharmaduk az indulás óta az InfoRádiónál tevékenykedik, és a stáb háromnegyede legalább öt éve együtt van.)

- A rádiós hirdetési bevételek visszaeséséért nem kis részben maguk a rádiók is felelősek, amelyek egyre nagyobb, olykor 90 százalékos kedvezményeket is adnak listaáraikból.

- A túlzott kedvezmények hosszú távon az egész piacnak ártanak, jó lenne, ha ebben a rádiók öszszefognának. Nagyon rövid távú stratégiának tartom a magas listaár–hatalmas kedvezmény koncepciót, amit sajnos a rádiók jelentős része követ. Az Infóban a reális listaár–költésarányos kedvezmény elv érvényesül, és ezt az elmúlt évek tapasztalata alapján a hirdetők is elfogadják.

- Kik a fő hirdetők?

- A legerősebb az üzleti szolgáltatószféra, mindenekelőtt a távközlési és pénzügyi szektor, de számos arculatépítő kampány rádiós megjelenéseit is mi kapjuk meg. Az utóbbi időben pedig egyre erősödik a civiltémák jelenléte – a fizetett hirdetések között.

- Az idei médiakonferenciák egyik slágertémája a digitális átállás. Milyennek látja a magyarországi digitális rádiózás esélyeit?

- A rádiózásban a hallgatottság és az üzleti potenciál tekintetében egyaránt sokkal több van, mint amit jelenleg Magyarországon mutat – ezt a hallgatottságmérés pontosításával akár most is alá lehetne támasztani. A digitális átállás meggyőződésem szerint a magyarországi rádiós piac nagy kitörési lehetősége: megszűnne a frekvenciaszűkösség, az új adók, az új műsorok pedig még több hallgatót és hirdetőt hoznának. A döntéshozók és a piac bátorságán áll vagy bukik a dolog. Vannak persze technológiai kockázatok, amelyek azonban áthidalhatók lennének, ha – mondjuk – néhány éven belül rendeletben kötnék ki, hogy csak digitális vételre is alkalmas, többnormás készülékek hozhatók kereskedelmi forgalomba.

- A digitális rádiózás Európában is csak néhány országban, például Nagy-Britanniában és Dániában honosodott meg. Magyarország lenne a következő?

- Van sikeres és zökkentőmentes átállási példánk Magyarországról is: hiszen a kilencvenes évek elején gond nélkül álltunk át a keleti URH-ról a nyugatira, pedig ez is készülékcserével járt. Ne felejtsük el, Magyarországon ma egyetlen igazi országos rádiós frekvencia sincs, még az országos adók is kis helyi frekvenciák hálózatából épülnek fel. Ezt a frekvenciaszűkösséget csak a digitális átállás számolhatná fel.