Nincs szükség a palackadóra!
Az úgynevezett palackadó ügye csaknem három éve vita tárgya a kormány és az érintett ágazatok között, illetve most már – az európai bírósági eljárás fenyegetettsége mellett – a magyar kormány és az EB között is. A csomagolásokra kivetett környezetvédelmi adót 2006. január
1-jén egészítették ki a darabonkénti és az újratöltési díjtétellel, amelytől a környezetvédelmi tárca az újratölthető palackok arányának növekedését várta. A díjat azoknak az italgyártóknak és -forgalmazóknak kell kötelezően befizetniük, amelyeknél a viszszaváltható palackos termékek aránya nem ér el egy bizonyos – termékkörönként eltérő mértékű – százalékot. Az újratöltési díjat a gyártók és forgalmazók többsége kezdettől fogva elutasította, mert a fogyasztói vásárlási szokások a nemzetközi trendeknek megfelelően nálunk is a nem
újratölthető palackok irányába mozdultak el, megkérdőjelezve egyúttal az intézkedés környezetvédelmi hasznát is. Végül a gyártói szervezetek közül az Europen és az Italdobozgyártók Európai Szövetsége az EB-től kért jogorvoslatot arra hivatkozva, hogy az újratölthető csomagolású termékek javára történő megkülönböztetés gátolja a más tagállamokban gyártott italtermékek magyarországi forgalmazását, ez pedig sérti az európai uniós versenyjogi szabályokat. A bizottság felszólítására adandó magyar válasz határideje már szeptember elején lejárt, ám az eljárás akkor is elhúzódik, ha az Európai Bíróság elé kerül az ügy, miközben az érintett hazai italgyártók két év alatt már 20 milliárd forint palackadót fizettek be a költségvetésbe.
Éppen ezért szorgalmazza az ÉFOSZ a hatályon kívül helyezést. Ugyanis ezzel lehetővé válna, hogy a kormány megvizsgáltassa Brüsszellel a gyártók – minimális újratöltési követelményeket nem tartalmazó – úgynevezett „kombinált kvóta” javaslatát, amelyet kedvező véleményezés esetén végleges szabályozássá formálhatna. A gyártói javaslat lényege, hogy az újratöltési díjtétel helyett – osztrák mintára – egy kombinált kvótát vezetne be, amely összekötné a hulladékhasznosítást és a palackok újratöltését. Tehát az ásványvizeknél, üdítőknél, söröknél, boroknál és szeszes italoknál új célszázalékokat határoznának meg a hasznosítási és újrahasználati százalékok összegére. Ennek keretében az egyes cégek a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva maguk dönthetnék el, hogy az új követelményeket kizárólag hasznosítással, vagy egy részüket a palackok újratöltésével teljesítenék úgy, hogy a lerakókba kerülő csomagolási hulladék mennyisége folyamatosan csökkenne.


