BUX 42,978.09
-1.10%
BUMIX 3,930.18
-0.67%
CETOP20 1,992.73
-1.02%
OTP 10,295
-1.62%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+4.87%
+0.84%
-0.70%
ZWACK 17,450
+2.35%
0.00%
ANY 1,600
0.00%
RABA 1,165
-0.43%
+4.04%
+1.95%
-3.85%
0.00%
OPUS 186.6
-1.69%
-0.41%
-0.37%
0.00%
-3.72%
OTT1 149.2
0.00%
-2.87%
MOL 2,872
+1.06%
DELTA 39.85
+1.92%
ALTEO 2,380
+0.85%
0.00%
-1.98%
EHEP 1,780
+0.56%
-7.64%
+0.13%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-3.28%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
+0.93%
+0.76%
+0.35%
0.00%
-0.31%
NUTEX 11.65
-6.80%
GOPD 12,000
-5.51%
OXOTH 3,740
+7.78%
0.00%
NAP 1,210
0.00%
0.00%
+8.74%
Forrás
RND Solutions
Cégvilág

Pólus és ellenpólus a megyében

Magyarország legnagyobb lélekszámú megyéje, Bács-Kiskun korábban klasszikus agráripari megye volt. Ugyanakkor mára az ágazat súlya mintegy hatszázalékos, ám szerepe ennél sokkal nagyobb, hiszen a foglalkoztatottak durván negyede itt talál megélhetést. Ma már domináns erőt képvisel az ipar és a kereskedelem, amelyet elsősorban a betelepedett nemzetközi cégek húznak felfele. Bács-Kiskun is – miként az ország szinte minden megyéje – kétarcú: kiugróan fejlett térsége a kecskeméti kiskörzet, ugyanakkor – mintegy ellenpólusként – néhány déli, északi és nyugati körzet nagyon leszakadt. Kecskeméten és környékén van a legtöbb nagybefektető; Baja, Vadkert, Kiskőrös és Kiskunhalas térségében voltak jelentősebb – agrár- és egyéb ipari – beruházások, főként a kkv-szektor részéről.

A leszaakdók felzárkóztatására vannak tervek: ilyen például a Duna–Tisza közi Homokhátság – a mezőgazdaság szerepének erősítését is célzó – komplex, százmilliárd forintos fejlesztési programja. Egy másik kitörési pont lehet a nagy hozzáadott értéket létrehozó, képzett munkaerőt foglalkoztató tevékenységek – informatika, mikroelektronika, gépipar, autóipari beszállítás –, valamint a logisztikai szolgáltatások fejlesztése, a közúti, vízi (Duna) és a vasúti szállítási lehetőségekre alapozva.

A nagy hozzáadott értékű termelést ösztönözné és segítené, ha létrejönne a tervezett Kecskeméti Kreatív Tudásközpont, amely lekerült ugyan a kiemelten támogatott projektek listájáról, ám előkészítése nagyban folyik, s az önkormányzattól kezdve a vállalkozói képviseleteken és az oktatási intézményeken át a hazai és a külföldi tulajdonú multikig, nagy, közepes és kisvállalatokig nagyon sokan érdeklődnének a konzorcium szolgáltatásai iránt. A Kecskeméti Főiskola bázisán elsősorban anyag- és műanyag-technológiai, továbbá IT-témákra koncentrálnának, és erre alapozva jöhetne létre egy technológiai ipari park.

Mindenesetre a vállalkozói közérzet nem túl derűlátó – ezt mutatja a megyei kamara által tavasszal készített felmérés. A saját vállalkozásuk aktuális helyzetét átlagosan 2,97 pontosnak ítélték az ötös skálán a válaszadók. A helyi vállalkozói környezet megítélése 2,4 pontos volt. Szinte minden válaszadó egyrészt a gazdasági kormányzatot bírálta, illetve a piaci szereplők tisztességtelenségét rótta fel. A válaszadók 69 százaléka a cége fejlődésének útjában álló legfőbb akadályként a piaci környezetet nevezte meg.

Vélemény

Zátonyi Ágnes. Az ITDH irodavezetője. „Bács-Kiskun megye gazdaságában meghatározó szerepet játszik az élelmiszer-, az építő-, a nyomda-, a gépipar, valamint a logisztika. A régió viszonylatában a megyében a legjelentősebb a külföldi tőke jelenléte, amely segíti az újrabefektetések kialakulását és vonzó az új letelepedések vonzásának szempontjából. A megyében kilenc ipari park működik, ezek versenyképessége változó. Általános probléma, hogy közülük többüknek nincs megfelelő méretű szabad területe, az egyéb ipari területek vonatkozásában is sokszor az infrastrukturális feltételek és a rendezett tulajdonviszony hiánya mutatkozik. A befektetői érdeklődések szempontjából vannak közkedvelt területek. A megye északkeleti területei, Kecskemét és térsége iránt fokozott érdeklődés nyilvánul meg, köszönhetően az M5-ös autópálya közvetlen közelségének. A délnyugati területek felkészítése és helyzetbe hozása irodánk egyik feladata, 2003–2006 között hat kedvező befektetői döntés született az ITDH közreműködésével. A megye lehetséges kitörési pontjai: a nagy hozzáadott értéket létrehozó, képzett munkaerőt igénylő tevékenységek – informatika-mikroelektronika, gépipar-autógyártás –, valamint a logisztikai szolgáltatások fejlesztése.”

Gaál József. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. „Megyénk helyzete hasonlít az országéhoz: vannak nagyon fejlett térségei, s igen elmaradottak is. Például az egész Dél-Alföld régió száz legnagyobb vállalata közül 25 kecskeméti székhelyű, ugyanakkor a kalocsai térség egyre inkább leszakad. Komoly kihívás a leszakadókat segíteni a fejlődésben, ám ezzel párhuzamosan az erőseknek még jobb gazdálkodói környezetet kell biztosítani. Elsősorban a közlekedési infrastruktúra javításával lehetne felfelé húzni a gyengéket, illetve a korábbinál is nagyobb adókedvezményekkel, kiemelt támogatási programokkal, pályázatokkal serkenteni az ottani befektetéseket. Kitörési pont lehet a tervezett Kecskeméti Kreatív Tudásközpont, amely bár nem lett kiemelt projekt, de előkészítése folyik az önkormányzat, a kamara, az oktatási intézmények, továbbá nemzetközi és magyar vállalatok együttműködésében. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy a nagyobb hozzáadott értéket előállító termelés felé mozduljanak el a vállalatok. A szakképzett munkaerőből egyes területeken már szinte hiány van, másutt azonban nincs megfelelő. De már tettünk lépéseket a szakképzés javítása érdekében, az ez irányú együttműködésben kamaránk is aktív szerepet vállal.”

Kertész József. A Szimikron Kft. ügyvezető igazgatója. „A megye üzleti környezetét röviden úgy lehetne jellemezni: területenként változó. Ugyanakkor a megyei vállalkozók helyzetét leginkább a »tipikus« problémák nehezítik. Gondolok itt a szinte elviselhetetlen adó- és járulékterhekre, az ellenőrzési, büntetési gyakorlatra, a majdhogynem irreális feltételeket előíró pályázatokra, s persze a mindenki által ostorozott, a műszaki – közép- és felsőfokú – oktatás, illetve a szakképzés hiányosságaira, illetve hiányaira. Én elsősorban a középvállalatok szemszögéből ítélem meg a helyzetet, cégem is ebbe a körbe tartozik. Ez az a vállalati kör, amely a magyar GDP mintegy húsz százalékát adja, ugyanakkor a foglalkoztatottak durván mintegy 45 százalékának biztosít munkát, ám a számunkra kiírt pályázatok szinte alig vehetők igénybe. Irreális például megkövetelni, hogy három év alatt 45 százalékos növekedést vállaljunk. Emellett ez a vállalati kör termeli ki a legnehezebben a túlzó terheket, amely nem szolgálja a gazdaság kifehérítésének ügyét, mert sokakat »zsiványkodásra« késztet, főként a nálunk is kisebb kényszervállalkozások esetében. Miként az sem vezet jóra, hogy a hatóságok mintha az ellenőrzéssel csak a büntetések kivetését tartanák szem előtt.”









Gaál József. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. „Megyénk helyzete hasonlít az országéhoz: vannak nagyon fejlett térségei, s igen elmaradottak is. Például az egész Dél-Alföld régió száz legnagyobb vállalata közül 25 kecskeméti székhelyű, ugyanakkor a kalocsai térség egyre inkább leszakad. Komoly kihívás a leszakadókat segíteni a fejlődésben, ám ezzel párhuzamosan az erőseknek még jobb gazdálkodói környezetet kell biztosítani. Elsősorban a közlekedési infrastruktúra javításával lehetne felfelé húzni a gyengéket, illetve a korábbinál is nagyobb adókedvezményekkel, kiemelt támogatási programokkal, pályázatokkal serkenteni az ottani befektetéseket. Kitörési pont lehet a tervezett Kecskeméti Kreatív Tudásközpont, amely bár nem lett kiemelt projekt, de előkészítése folyik az önkormányzat, a kamara, az oktatási intézmények, továbbá nemzetközi és magyar vállalatok együttműködésében. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy a nagyobb hozzáadott értéket előállító termelés felé mozduljanak el a vállalatok. A szakképzett munkaerőből egyes területeken már szinte hiány van, másutt azonban nincs megfelelő. De már tettünk lépéseket a szakképzés javítása érdekében, az ez irányú együttműködésben kamaránk is aktív szerepet vállal.”

Kertész József. A Szimikron Kft. ügyvezető igazgatója. „A megye üzleti környezetét röviden úgy lehetne jellemezni: területenként változó. Ugyanakkor a megyei vállalkozók helyzetét leginkább a »tipikus« problémák nehezítik. Gondolok itt a szinte elviselhetetlen adó- és járulékterhekre, az ellenőrzési, büntetési gyakorlatra, a majdhogynem irreális feltételeket előíró pályázatokra, s persze a mindenki által ostorozott, a műszaki – közép- és felsőfokú – oktatás, illetve a szakképzés hiányosságaira, illetve hiányaira. Én elsősorban a középvállalatok szemszögéből ítélem meg a helyzetet, cégem is ebbe a körbe tartozik. Ez az a vállalati kör, amely a magyar GDP mintegy húsz százalékát adja, ugyanakkor a foglalkoztatottak durván mintegy 45 százalékának biztosít munkát, ám a számunkra kiírt pályázatok szinte alig vehetők igénybe. Irreális például megkövetelni, hogy három év alatt 45 százalékos növekedést vállaljunk. Emellett ez a vállalati kör termeli ki a legnehezebben a túlzó terheket, amely nem szolgálja a gazdaság kifehérítésének ügyét, mert sokakat »zsiványkodásra« késztet, főként a nálunk is kisebb kényszervállalkozások esetében. Miként az sem vezet jóra, hogy a hatóságok mintha az ellenőrzéssel csak a büntetések kivetését tartanák szem előtt.”-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek