IX. kerület: A tudatos város-rehabilitáció eredményei

Budapest egyik leglátványosabban fejlődő kerülete Ferencváros, ami a tudatos városfejlesztési munkának köszönhető. Az önkormányzat meg tudta valósítani elképzeléseit, a magántőke bevonásával új házak épülnek és a régiek is megújulnak. Ennek a rehabilitációnak a motorja Középső-Ferencváros, amely alig több mint egy évtizede még hasonlóan rosszhírű városrész volt, mint például Józsefváros egyes részei.

Az önkormányzatnak elég bevétele volt a jó állapotú házak és József Attila lakótelep lakásainak értékesítéséből, valamint a tulajdonában lévő üzletek bérbeadásából. Így nem volt rákényszerülve a rossz állapotú lakásainak értékesítésére, volt lehetősége egy tudatos, átgondolt rehabilitációs program kidolgozására. Ennek lényege, hogy a romos házakat lebontásra ítélték és a foghíjtelkekkel együtt ingatlan-beruházóknak érékesítették. Az így befolyt pénz nagy részét a megmenthető régi épületek felújítására fordították. Így kialakulhatott egy harmonikus egyensúly a múlt és a jelen között, a századfordulós, a Bauhaus és a modern épületek békében megférnek egymás mellett, mintegy kiegészítik egymást.

Ehhez a harmóniához persze szükség van még valamire, mégpedig a minél nagyobb zöldfelületre. Ahol lehetőség nyílt rá, a háztömbökön belüli közös kertet hoztak létre, közparkokat alakítottak ki, a csökkentett forgalmú, díszburkolatos utcákra növényeket telepítettek. Az egyik legszebb példa a Ferenc tér Európai Uniós támogatásból megvalósult átalakítása. Talán emlékszünk még, hogy pár éve még nem volt ajánlott sötétedés után erre a „kispiszkos” térre betenni a lábunkat.

A Középső-Ferencváros új épületekkel történő átépítése két irányból indult meg, A Ferenc körút illetve a Nagyvárad tér - Haller utca felől. A körúthoz közelebb eső rész volt mindig is a keresettebb, már csak a közlekedés miatt is. (Bár a kék metró, a villamosok, buszok, HÉV-ek kiváló közlekedést biztosítanak az egész kerületben.) Ha úgy látjuk, hogy ennek a területnek a fejlődése kicsit megtorpant, az abból adódik, hogy nem nagyon van hova fejlődnie tovább. A Bokréta utcáig bezárólag elfogytak a beépíthető területek: az utolsó telek beépítése most kezdődik majd. Jellemző, hogy az eddig megszokott 350 000 forint körüli négyzetméterár itt már 400 000 forint fölé emelkedett.

Természetesen a kereslet és a beruházók építési kedve nem lankad, így újabb területeket hódít meg a rehabilitáció: itt nem csak lakásépítésre kell gondolni. A Viola utca és a Tűzoltó utca sarkán például a Semmelweis Egyetem új oktatási épülete emelkedik majd. Mivel eddig is jelentős szerepet játszottak a külföldi és magyar diákok mind a vásárlási, mind a bérleti piacon, ez újabb lökést adhat a lakáspiacnak ezen a területen.

A Mester utca - amelyet nevezhetünk Középső-Ferencváros főutcájának is – egyben egy határvonalat is képez. A Soroksári út felé eső rész mostanáig kevésbé keresett volt a lakásvásárlók körében, ami a lakásárakon is meglátszott. Persze itt sem áll meg az idő, az ipari, telephely-szerű beépítések itt is átadják a helyüket a lakóépületeknek. Lebontásra került például a híres Likőrgyár, amely kellemes császárkörte illattal terítette be a környéket.

A Mester utca – Haller utca – Soroksári út – Határ út közötti részre lakásszempontból egyenlőre nem érdemes sok szót fecsérelni. Itt is épült a közelmúltban új ház – persze a Haller utcához közelebb eső területen -, amit természetesen a belső részeknél alacsonyabb négyzetméteráron értékesítettek, egyébként sikeresen.
Csak érdekességképpen: a terület másik végén, a Gubacsi út és az Illatos út határán található az úgynevezett Dzsumbuj, melynek felszámolásával évek óta küzd az önkormányzat.

De térjünk vissza belváros felé: a Lágymányosi híd lábánál épült fel néhány éve – heves vitákkal kísérve – a Nemzeti Színház, valamint a mellette lévő Művészetek Palotája. Ezekre a kulturális intézményekre szívesen hivatkoznak az ingatlan-beruházók és a lakáseladók értéknövelő  tényezőként. Sajnos azonban ilyen szempontból nagy hatásuk nincs, eléggé szigetelten állnak a kerület vérkeringésétől. Ha a színház melletti irodaház-dzsungelen átvágjuk magunkat, Ferencváros legdrágább lakóépületeihez érünk. Értéküket a dunai/budai panoráma, a belváros közelsége és a szolgáltatások színvonala adja. Mint köztudott, a budapesti Duna-part a Világörökség részét képezi, így itt bármilyen építkezés igen körülményes. Kár, hogy ezeknek a lakóépületeknek a tervezésénél nem igazán vették figyelembe a világörökségi képbe történő illeszkedést. Még a két szélső valahogy elmegy, de a középső, „Nívódíjas” épület inkább Citromdíjat érdemelne. Persze a lakók kívülről nem sokat látják.

A Boráros tér másik oldalán helyezkedik el Ferencváros központja, a Ráday utca - Bakáts tér által fémjelzett terület. A Belső-Ferencvárosban jellemzően régi épületeket találunk, új házak kis számban épültek, főleg mellékutcákban. A lakásárak itt a legmagasabbak a kerületben. Érdekes módon sokan szeretnének a Ráday utca zajos „vigalmi negyedében” lakni. Persze valószínűleg kicserélődött a ennek a területnek a lakó-közönsége.

Aki a csendre vágyik, de a kerületben szeretne maradni, nyugodt szívvel ajánljuk Budapest egyik legrégebbi, mégis méltán népszerű lakótelepét, a József Attilát. Az Üllői út melletti nagy lakásszámú tízemeletes házak még nem sok jót ígérnek, de, ha beljebb megyünk, mindjárt enyhül a kép. Négyemeletes lakóházak, rendezett környezet sok zölddel. A lakások jellemzően kis alapterületűek, így ideálisak fiatal párok és nyugdíjasok számára.

Ferencvárosi sétánk végén szokás szerint térjünk be egy kávéra a Ráday utca valamelyik éttermébe, kávézójába. Ha szerencsénk, kifoghatunk valami remek kulturális programot is.

AVilággazdaság Online ezen a héten Ferencváros lakáspiacán nézett körül.

Gaál Tibor Négyzetméterárak Ferenc tér -->