A nők jobb topvezetők lehetnek a férfiaknál
Brüsszelben egy uniós bizottsági ülésen megszokott rendben zajlott a tárgyalás, mígnem a társaság elfáradt, és megbeszélték, hogy szünetet tartanak. Abban is megállapodtak, hogy az egyeztetést melyik napirendi ponttól folytatják. A szünet után Zolnay Judit – egyedüli hölgyként a résztvevők között – meglepődve konstatálta, hogy egy napirendi pontot átugorva folytatják a diskurzust. „Miért hagytuk ki ezt a témát? – kérdezte. – Mert mi ezt a szünetben, a mosdóban pisilés közben már megbeszéltük” – érkezett a spontán válasz. A bizottság tagjai maguk is meglepődtek saját udvariatlanságukon, és sűrű bocsánatkérések mellett újra napirendre tűzték a kimaradt témát az Axa Biztosító Zrt. vezérigazgató-helyettesével, aki egyben a Prémium Magánnyugdíjpénztár igazgatótanácsának az elnöke is. A történetből kiderült, időnként figyelmeztetni kell az erősebbik nemet, hogy topmenedzserek között egyre több nő található, így számolni kell azzal, hogy lényeges kérdésekben a döntéseket már nem lehet csak férfiúi körben meghozni.
Elhódított területek Igaz, a mérleg még mindig jócskán a férfiak javára billen. A Magyar–Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és a Kienbaum tanácsadó cég felmérése szerint az ügyvezetőknek, illetve a műszaki részlegek vezetőinek 91 százaléka férfi, míg az értékesítés 66, a kereskedelmi divíziók 58 százalékát irányítják férfiak. Azonban három területet már elhódítottak a nők: a személyügy mellett, a pénzügyi/kontrolling, valamint a jogi területen is átvették az irányítást. Míg a HR-vezetők háromnegyede, addig a pénzügy irányítóinak kétharmada hölgy.
Kitalált karrier Zolnay Judit a három területből kettőben már kipróbálta vezetői képességét. Az első kinevezése 2000-ben történt, a Credit Suisse jogi igazgatóságának vezetését bízták rá, a szakember első vezetői élményei mégis korábbról valók. Már a középiskolában, később az egyetemi évei alatt is nagy lelkesedéssel állt jó ügyek mellé, programokat szervezett. Ezekhez csapatot verbuvált, feladatokat delegált, sikereket ért el. Állítja, mostani sikereit is ugyanennek a lelkesedésnek köszönheti, és annak a támogató szervezeti kultúrának, amelyben dolgozik. Őt ugyanis nem „levadászták” a mostani pozíciójára, nem belső pályáztatás útján nyerte el a tisztségét, hanem „kitalálta” magának a feladatot. „Láttam, hogy nem elég sikeres a magán-nyugdíjpénztári üzletág, így bementem a főnökömhöz, elmondtam neki, hogy nekem vannak ötleteim, konkrét elgondolásaim, miként is lehetne sikereket elérni ezen a területen. Meghallgatott, majd kinevezett. „Az olyan szervezeti kultúrában érvényesülhetnek a nők, ahol nem azt nézik, hogy a vezető nő vagy férfi, hanem csak az a fontos, hogy el tudja-e végezni a rábízott feladatokat, eredményes-e.” – hangsúlyozza.
Az alma két fele Igaz, nőként folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a készségek versenyképesek legyenek a férfiakra szabott menedzservilágban, ám Judit szerint sok előnye van, ha az ember női vezető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a tárgyalások konstruktívabban zajlanak, ahol nő is van a résztvevők között. Míg a férfi vezetők többsége a stratégiaalkotás után nem szívesen viszi végig a folyamatokat, addig a nők kifejezetten jók ebben, sőt, a végrehajtáshoz megadják a szükséges támogatást munkatársaiknak, „elérhetők” maradnak, motiválnak. A mintegy nyolcvan ember munkájáért felelős menedzser szerint, mivel a nők életének folyamatos velejárója a változás, ezért kevésbé félnek az újtól, jobban kezelik a változásokat. Saját érdekeiket azonban kevésbé jól érvényesítik, így főleg az asszertivitás terén kell fejlődniük. Sok energiát felemészt a nők maximalizmusa, hogy mindig meg akarnak felelni az elvárásoknak, ezért a munka frontján sokszor túlkompenzálnak. Ezenkívül folyamatosan kezelniük kell azt a belső konfliktust, hogy milyen módon teremtsenek egyensúlyt munka és magánélet között. „Számomra ez a két dolog olyan, mint az alma két fele: csak együtt kerek, nem tudok létezni sem az egyik, sem a másik nélkül” – vallja Judit. A férje orvos, három fia közül a legidősebb 12, a két kisebb pedig 5 és 4 éves. „Ahogy a munkahelyemen csapatban dolgozom, úgy otthon is. A családom elfogadja ezt az életformát, tudják, hogy nem „csak” vezető, nem „csak” anya, nem „csak” feleség vagyok, hanem ez mind együtt. Általában napi kilenc órát dolgozom, s a fejemet otthon sem kapcsolom ki teljesen, de igyekszem a fiaimmal és a férjemmel töltött időt aktívan, kizárólag rájuk figyelve tölteni.”
A gyerekek közül leginkább a nagyfia érti, hogy az édesanyja főnök, és büszke erre, főleg, ha látja a Zolnay nevet egy konferencia résztvevői között vagy valamelyik újságban olvassa. Ám ez a büszkeség sem csökkenti a vágyát, hogy többet szeretne lenni az édesanyjával.
A cikk teljes terjedelmében a manager magazin februári számában olvasható
