A spanyol királyi gárda mögött azonban jelentős változások történtek a rangsorban. A 2006/2007-es idényben a 20 legnagyobb bevételt realizáló klub között négy olyan is szerepel, amely az előző esztendőben még nem volt a listán (Olympique Marseille, Valencia, Celtic, Weder Bremen), s bár a top10 összetételében jelentős változás nem történt, a sorrend itt is szemmel láthatóan átalakult.

A top20 összesített bevétele a Deloitte tájékoztatása szerint több mint 10 százalékkal 3,7 milliárd euróra emelkedett. A két legnagyobb nyertes egyértelműen a Manchester United és az Arsenal: előbbi több mint 40 százalékkal növelte bevételeit, aminek köszönhetően a negyedik helyről a másodikra lépett elő, míg utóbbi 37,5 százalékos forgalom-bővülésnek köszönhetően négy helyet ugrott föl a rangsorban.

Jelentősen (közel hetedével) emelkedtek a Barcelona bevételei is, azonban az MU szárnyalása miatt ez nem volt elegendő a második hely megtartásához, s így a katalán klub a dobogó harmadik fokára csúszott vissza.

A legnagyobb vesztesek ezzel szemben egyértelműen az olasz klubok voltak, amelyeknél mutatkoznak az elmúlt hónapokban többször emlegetett futball-válság jelei. Olaszországban folyamatosan csökken a mérkőzések helyszíni nézettsége, azaz az érdeklődés a labdarúgás iránt, s ez számottevően visszavetheti a klubok bevételeit.

A Juventus – amely az előző idényben a Serie B–ben szerepelt – bár hatalmas bravúrt hajtott végre azzal, hogy a Deloitte listájának történetében első másodosztályú csapatként bekerült a 20 leggazdagabb egyesület közé, bevételei több mint 40 százalékot zuhantak, s ezzel a harmadikról a 12. helyre esett vissza.

Igaz nem ilyen mértékben, de a Bajnokok Ligája győzelem ellenére csökkent az AC Milan forgalma is, é veszített a pozíciójából a bajnokságban szereplő Inter is. A Deloitte szerint a tendencia a jövőben folytatódhat, s bár a Juventus minden bizonnyal visszakapaszkodik majd néhány helyet, a leggazdagabb klubok között továbbra is az angol és a spanyol csapatok dominálnak majd.

Bár előbbiből az idén csak 6 került be a top20-ba a tavalyi nyolccal szemben a lista készítői felhívták a figyelmet, hogy több kisebb brit csapat is közel áll a 20. helyen álló Werder Bremenhez, így jövőre minden bizonnyal ismét emelkedhet az angol egyesületek száma. Az első húszban egyébként olasz és német csapatból is eggyel több (4) van, mint spanyolból, azonban míg a két legnagyobb hispániai egyesület hosszú ideje a lista élén tanyázik, arra egyelőre semmi jel nem utal, hogy az itáliai vagy német klubok ismét a dobogó közelébe kerülhetnek a közeljövőben.

Miközben külföldön rohamosan növekszik a csapatok költségvetése (az elmúlt 10 évben több mint háromszorosára emelkedett) Magyarországon egy ellentétes tendencia figyelhető meg. Igaz az idényenként elköltött pénz csökkenésének nem a bevételek visszaesése, hanem a közgazdasági szemlélet terjedése, a korábbinál racionálisabb gazdálkodás az oka.

Szakértők szerint ugyanis a magyar labdarúgásban azt követően, hogy a 90-es évek közepén az állam nagyrészt kivonult a sportból, ahelyett, hogy csökkent volna a csapatok költése, a fizetések, és más kiadások is indokolatlan, és rohamos emelkedésnek indultak. A csapatok költségvetését nem a bevételek határozták meg, és nem egyszer előfordult, hogy egy egyesület a bevételeinél másfélszer, kétszer többet költött.

Az egyesületeknek ez a magatartása vezetett ahhoz, hogy az elmúlt években számos hazai futball-klub került kilátástalan gazdasági helyzetbe. A közelmúltban azonban egyre több csapatnál a bevételek szabnak határt a kiadásoknak. Így elmondható, hogy egy hazai, élvonalban szereplő labdarúgó-klub reális költségvetése néhány száz millió forint lehet. Míg a legkisebb egyesületek 150-200 millió forintból vegetálnak, a nagyobb csapatok becslések szerint akár 500-600 millió forintot is költhetnek egy idényben.