Ritkák a korai behajtási sikerek

A behajtási sikerek terén sok múlik a vállalkozókon, akik olykor bizony komoly hibákat követnek el, s igen könnyelműek ez ügyben, jóllehet a saját pénzükről van szó. Pedig a tapasztalatok szerint egy egymilliós követelés hetente mintegy húszezer forinttal ér kevesebbet behajtási szempontból, s közben ezen a kamatveszteség tovább ront. A 90. nap után pedig exponenciálisan csökken a behajtás lehetősége.

Nagy hiba, hogy a szállítók sok esetben elnézik a vevőiknek, hogy három-hat, sőt olykor 9-12 hónapig ne fizessenek, mivel úgy vélik, ezzel valamiféle extra szolgáltatást nyújtanak számukra. Éppen ezért sok esetben nem indítanak behajtási eljárást, attól félve, elvesztik az ügyfeleiket – vélekedik a Coface Hungary országigazgatója, Dercze Zoltán. Ennél már csak egyetlen nagyobb hiba van, amikor a lejárt követelések, a túllépett türelmi idő ellenére is szállítanak a vevőiknek.

Felfedezhető az az elterjedt hozzáállás is, hogy a vállalat nem akarja tudni az ügyfeléről, milyen adós, így struccként a homokba dugja a fejét, ahelyett hogy néhány ezer forint költséggel lekérné megrendelője adatait.

Az is hiba, hogy a hitelezők, ha mégis elvesztik a türelmüket, jellemzően felszámolási eljárás indításával fenyegetnek, szem elől tévesztve annak tényleges eredményeit. A felszámolásoknál az átlagos megtérülési ráta Magyarországon mindössze 0,4 százalék, vagyis egy 50 milliós tartozás esetén statisztikailag 200 ezer forint. Ezt az adósok is tudják, különösen azok, akik tisztában vannak azzal, hogy fizetésképtelenné váltak. Felszámolással fenyegetni tehát csak akkor éri meg, ha a vevő valóban megijed ettől.

A vállalatok több esetben maguk próbálkoznak meg kinnlevőségeik behajtásával, ám jellemzően pénzügyesekre, könyvelőkre bízzák, akik jó esetben legfeljebb napi 10-12 céggel tudnak kapcsolatot teremteni, s korántsem megfelelő hatékonysággal. Egy-egy adóssal négy-hat kontaktus szükséges ahhoz, hogy fizessen, s ehhez türelem kell – mondja Dercze. Ez a feladat igen időigényes, s ezt a legtöbb társaság alábecsüli. A Coface tapasztalatai szerint egy behajtásra motivált, kiképzett, rutinos szakember napi nyolc-kilenc órában mintegy 40 ügyet tud intézni.

Probléma ezenkívül a behajtási ügyeknél, hogy a két cég közötti egyeztetés alacsony szinten, ügyintézők között történik, így súlytalanná válik, a másik hiba pedig az agresszív fellépés, ami egyáltalán nem segíti a fizetési hajlandóságot. A profi behajtók egyenesen a cégvezetőket keresik meg, és teszik ezt addig türelmesen, amíg eredményt nem érnek el.

Jóllehet mindennek költsége is van, ám a vállalkozóknak nem fix, hanem sikerdíjat kell fizetniük – mondja az országigazgató. Ezt a behajtó cég ráadásul igyekszik az adóssal, nem pedig a megbízóval megfizettetni. Már, ha lehetséges. Persze ennek is megvan a módja, mégpedig megfelelő szerződés kötése, amely tartalmazza, hogy behajtás estén az adós fizeti az esetleges költségeket. Ez a téma a hazai jogban még rendezetlen, míg a német jog szerint például akár a tartozás 2,4 százalékát is el lehet kérni a behajtás díjaként. VG

Persze jellemzően azok, akik egyáltalán jelentkeznek a járandóságukért.

Persze jellemzően azok, akik egyáltalán jelentkeznek a járandóságukért.-->