Kritikus kórházi ápolóhiány

Többéves kedvezőtlen tendencia következményeként az ápolói létszám országos szinten nagymértékben csökkent. A hiány különösen a klinikákon és a súlyponti kórházakban, a háromműszakos, közvetlen betegágy melletti ápolóknál tapasztalható. Az érettségire épülő, hároméves nappali tagozatos ápolóképzés kiüresedett, a nappali képzésben végzettek közül kevesen helyezkednek el az egészségügyben, főleg a fekvőbeteg-ellátásban.

A munka melletti ápolóképzést végzettek száma is csökken, különösen igaz ez a tavalyi évre, ám ők nem emelik a létszámot, hiszen már az egészségügyben dolgoznak. A kórházaknak, klinikáknak kell „kigazdálkodni” a képzés évei alatt a munkaidő-kedvezményt az oktatási napokra, a gyakorlatokra és a vizsgákra. Gyakran az oktatás és a vizsga költségeit is átvállalják. A jelenleg nappali tagozatos OKJ-s ápolóképzésre járó hallgatók létszáma országos szinten minimális, Budapesten az 1–3 éves tanulók mindössze 73-an vannak. A diplomásoknak sem vonzó a pálya, ebben az évben országos szinten 85-en jelölték meg ilyen irányú továbbtanulási szándékukat. A diplomás ápolók közül is sok a pályaelhagyó, jobb esetben cégeknél „orvoslátogatók” lesznek, vagy a szociális szférába mennek át dolgozni. Nekik középfokú nyelvvizsgájuk, nemzetközileg elfogadott diplomájuk van, ezért különösen keresettek a fejlett egészségügyi kultúrájú országokban is. Ám Romániából, Szlovákiából és a többi szomszédos országból megszűnt a szakképzett munkavállalók beáramlása. Sokan visszaköltöztek az anyaországukba, mások a fejlettebb egészségügyi ellátórendszerű országokba települnek át. Sokan vonulnak nyugdíjba, a középkorú, nagy tapasztalatot szerzett ápolók aránya a rendszeren belül alacsony. A megszüntetett vagy profiljában átalakított kórházakban munkahelyet vesztett ápolók más területeken helyezkedtek el. A betegágy mellett dolgozók rendkívül túlterheltek, és sokszor nem a képzettségüknek megfelelő feladatot látják el. Kevés az alapápolást végző ápolási asszisztens, illetve segédápoló a rendszerben. Az alacsony létszám miatt előfordul, hogy ez a feladat a hozzátartozókra vagy betegtársakra hárul. Ám előfordul az is egyes kórházakban, hogy nagyon alacsony képzettségi szintű dolgozók látják el az ápolási feladatokat, s ez sok veszélyt hordoz magában.

<kapcsolodo_Temak>Több éve nem volt béremelés az egészségügyben, ezért anyagilag sem vonzó az ápolói munkakör. Sokan megélhetési problémák miatt mennek el más munkahelyre, szomorú, hogy főleg a magasan képzett, gyakorlott munkatársak hagyják el az egészségügyet. A túlterhelt ápolók közül sokan, a magyarországi átlagnál jóval többen küzdenek magánéleti válsággal és kiégési szindrómával.

Az ápolás tárgyi feltételei csak részben biztosíthatók a nehéz finanszírozási helyzet miatt. Kevés a munkájukat könnyítő eszköz, a betegemelő, a fürdetőkocsi, az ágytálmosó. Sok helyen elavultak, korszerűtlenek az épületek, elhasználtak a betegágyak, matracok. Gyakran akadozik az ápoláshoz szükséges anyagellátás is. Ez a helyzet az ápolóknál csak a betegeket érinti érzékenyebben. A betegek és az ápolók érdekében sürgős, kormányzati szintű intézkedéseket kell hozni, s ezzel a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara is egyetért.

A szerző a Semmelweis Egyetem főnővére

(az ápolókrízis megoldására)

Nevezzenek ki kormánybiztost

Azonnali bértömegemelés

Rövidített idejű képzések megszervezése

Ápolási minimumfeltételek meghatározása

(az ápolókrízis megoldására)

Nevezzenek ki kormánybiztost

Azonnali bértömegemelés

Rövidített idejű képzések megszervezése

Ápolási minimumfeltételek meghatározása -->