Tornyok Malajziában

Nehéz kikerülni az építkezéseket Kuala Lumpurban. Alig megy az ember két-három sarkot a központban és máris palánkokba ütközik, rajtuk hatalmas látványterv: itt bizony torony lesz. A legkisebb is legalább harmincemeletes, és főleg irodáknak találják ki őket, újabban meg az a divat, hogy alul – nem tévedés – 6-8 emeletnyi óriás plázák vannak, s csak azután jönnek az irodák.

A turizmus és a kereskedelem mellett tehát az ingatlanbiznisz megy a leginkább a fővárosban. Az úgynevezett üzleti negyedben legalább húsz nagy építkezés zajlik, és a nyáron újabbakat jelentenek be. A 26 milliós maláj piacra betört sok ázsiai vállalat és egyre több multi akar irodát bérelni, persze senki sem akar a külső kerületekbe menni, ahová bonyolult a közlekedés.

Nekem bejött a Petronas – éjjel-nappal. Ahogy mondani szokták, emblematikus darab. Keleti szárnya mellett már bővítik a szorosan mellette lévő plázát, nehogy hiányt szenvedjenek a vásárlók. Kicsit zavaró, hogy az ikertoronyhoz túl közel felhúztak egy másik, harmincemeletes apróságot, így ugyanis onnan nincs igazán jó rálátás. A hátborzongató élmény akkor éri az embert, amikor a gyorslifttel felmegy a KL Tower, vagyis a helyi tévétorony 276 méteren lévő kilátójába. Onnan a Petronas is másképp látható, és persze a dombokra épült főváros nagy része is elénk tárul.

Lakóparkokat függőleges és vízszintes elrendezésben lehet látni egész KL-ben és környékén. Előbbire a divatos üzleti negyedben van példa, utóbbira az összes elővárosban és az agglomerációban. Főleg befektetők veszik mindkettőt, de mostanában nem ritkák a nagy bukások sem. Egész körzetek állnak félkészen, a kormány nemrégiben egyfajta átmeneti kölcsönprogramot indított annak érdekében, hogy legalább egy részüket befejezzék a nehéz helyzetbe került vállalkozók.

A plázák átlagos mérete a Westendéhez hasonlítható – szorozva kettővel. Nem ritka, hogy 8-10 emeletes az épület, óriási belső terekkel. A kínai típusú plázákban sok kisebb üzlet van és csak egy-két mágnesbérlő, a boltok túlnyomó része kínai, esetleg egy-két maláj, de néhány világmárkát is betesznek csalogatásképpen. Feltétlenül van benne egy kisebb színpad, ahol mutatványosok, zenekarok működnek felváltva.

A maláj típusú sokkal inkább az európai vagy amerikai rendszert követi: csak ismert nagy márkák, egy-egy nagy lánc akár négy-öt emeletet is elfoglal a maga 3000–8000 négyzetméteres áruházával. A Westenddel ellentétben viszont a felső szintre teszik az étkezőhelyeket, a Patronas aljában lévő plázában igazi, nagy éttermek várják a vásárlókat: libanoni, vietnami, maláj, amerikai, olasz, japán és francia. Már nem is lepődtem meg azon, hogy mindegyik megtelik mindig. Az árak kb 20-25 százalékkal elmaradnak a magyarokétól, a közönség zöme maláj és európai, illetve angolszász országokból való.

Alkudni igazán csak két helyen lehet KL-ben. Az egyik az úgynevezett kínai, a másik az indiai negyed. Valójában kis utcai üzletek halmaza mindkettő, a kínai kibírhatatlanul zsúfolt, az eladók elég agresszívek és persze garantáltan hamisítvány minden. Az indiaiban túlteng a kifőzde, de van néhány jó textilüzlet. Este ott is nagy a nyüzsgés a sok turista miatt.