4+1 tipp állásunk megtartásához
1. Robotolni kell
A “lehető legtöbbet kihozni a munkavállalókból” – ez az elsődleges célja idén a vállalatoknak – többek között ez derült ki a munkaerő-kölcsönzés és -közvetítés terén működő Manpower cégcsoport felméréséből.
Igaz, a több mint kétezer vállalat bevonásával készült felmérés Angliában készült, de itthon sem más a helyzet. Mark Cahill, a brit Manpower ügyvezetője szerint “a munkaerő termelékenységének javítása és a hatékonyság maximalizálása jelenleg elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vállalat egészségesen működjön. ”
2. Számít a szimpátia
A fentiek azt is jelenthetik, hogy a „gyenge láncszemekhez” nem ragaszkodnak a cégek, sőt, az első adandó alkalommal igyekeznek megszabadulni a rosszabbul teljesítőktől.
Kalmár Péter pszichológus szerint azonban vannak taktikák, amelyekkel megóvható az állásunk. Szerinte bár sok esetben a teljesítmény mértéke és minősége a legfontosabb szempont az elbocsátandó munkatársak kiválasztásában, az sem ritka, hogy kizárólag a szimpátia dönti el, kit rúgnak ki, és ki maradhat a létszámcsökkentések során. Aki felesleges vagy kevésbé szorgalmas, mennie kell, kivéve, ha igen erős kapcsolati tőkével rendelkezik, vagyis "valakinek a valakije". Épp ezért nem árt jóban lenni a hangadókkal, a főnökkel, sőt, a főnök főnökével is. Mindez persze nem jelent feltétlenül talpnyalást.
3. Talpnyalás helyett
Az állásmegtartó stratégiák között sokaknak ugyanis csak a szerepjátszó viselkedések jutnak eszükbe. Vagyis jó képet kell vágni a "nemszeretem" feladatokhoz is, a főnök kedvében kell járni, stréber módjára önként és lelkesen jelentkezni kell minden, a vezető által kitalált feladatra, bólogatni kell minden ostoba ötletéhez.
A "szerepjátszó" viselkedés azonban nem azonos a tudatos önmenedzseléssel. A több ezer tudósból álló World Future Society korábban már meghatározta, hogy mi kell a 21. században az állásmegtartáshoz. Ahhoz, hogy bármilyen beosztásban sikeresen és tartósan helytálljon a dolgozó, az emocionális intelligencia területén kell készségeket javítani, például az önkontroll, az önismeret, az empátia fejlesztése lehet a cél. Aki fejlett érzelmi intelligenciával bír, az valószínűleg jól ismeri önmagát, érzelmeit a helyzeteknek megfelelően tudja kezelni, sőt arra is képes, hogy ösztönözze önmagát.
4. Divat a betegállomány
Annak, aki szeretné megúszni az elbocsátási hullámot, érdemes nélkülözhetetlenné tenni magát. A mondás itt is igaz: legjobb védekezés a támadás. Vagyis az ügyes munkavállaló fokozza teljesítményét, folyamatosan több területről igyekszik begyűjteni információkat, vagy éppen csatlakozik ahhoz a projektmunkához, amelynek a célja a jövőbeni feladatok ellátásához szükséges létszám meghatározása.
Magyarországon gyakori az a rossz taktika, amellyel ideig-óráig ugyan megelőzhető az elbocsátás, hosszú távon azonban nem jelentenek megoldást. Ilyen a betegállományba vonulás vagy a szakszervezeti támogatás megszerzése. A kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képessége, a teljesítmény fokozása és a nélkülözhetetlenség bizonyítása mellett az is segítheti az állás megtartását, ha valaki jól kezeli a változásokat.
A kétségbeesett, a „hisztiző” munkatársakat kevésbé szívesen tartják meg a cégek, mint azokat, akik nyitottak az új ismeretek megszerzéséhez. Utóbbiak leginkább nem a papírgyűjtésre, diplomahalmozásra gondolnak, sokkal inkább a készségfejlesztésre, a szakmai ismeretek részleteinek megtanulására.
+1 Amikor már az álláskeresés jön
Sajnos az is előfordul, hogy már nem tud "védett" pozícióba kerülni a munkavállaló. Kapcsolati tőke ide vagy oda, a magasabb és alacsonyabb pozícióban dolgozók egyaránt kerülhetnek veszélyeztetett helyzetbe.
A vezető beosztásúaknál a feladatok és felelősségi körök összevonásával a nagyobb kifizetendő bér megspórolása növeli az elbocsátás valószínűségét. Érdemes figyelni a céges információkat, a cég gazdasági mutatóit, célkitűzéseit ahhoz, hogy tudjuk, mennyire biztos a munkahelyünk, és ha azt látjuk, hogy menthetetlen a helyzet, akkor az állásmegtartási stratégia helyett kezdjünk inkább álláskeresési stratégiába.
