Segélyen élők: távol vannak a munkától

Több bedolgozói, részmunkaidős álláshely kialakítása, a szociális és foglalkoztatási törvény összehangolása, a munkába történő visszatérést segítő speciális, tranzitfoglalkoztatók létrehozása és a rendszeres szociális segélyben részesülők álláskeresési kötelezettségének szigorítása – többek között ezeket a javaslatokat fogalmazták meg munkaügyi és szociális szakemberek egy célvizsgálat nyomán. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) legfrissebb adatai szerint a rendszeres szociális segélyben részesülők száma megközelíti a 152 ezret, az előző év azonos időszakához képest ez év áprilisában 16,6 ezerrel nőtt a számuk.
Helyzetük rendezése miatt már 2001-től törvény kötelezi a helyhatóságokat, hogy a segély megállapítása előtt kíséreljék meg a foglalkoztatást, és csak akkor állapítsanak meg segélyt, ha ez sikertelen. A segélyezettek foglalkoztatási rátája 2005-ben országosan megközelítette a 60 százalékot, ám még mindig van olyan település, ahol nem gondoskodnak a foglalkoztatásról. A megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a segélyezettek önkormányzati foglalkoztatása szükséges, a lehetőségek bővítése indokolt lenne, hiszen munkára szoktatja az érintetteket, és segíti a munkába történő visszajutásukat is. Kiderült, hogy a beilleszkedési program megvalósítására a családsegítők a legalkalmasabbak, hiszen a programokat az ügyfelek szükségleteire építik. VG

Úgy vélték, hogy elhelyezkedésüket leginkább az alacsony képzettség és a szakmai gyakorlat hiánya nehezíti, de idesorolták egyebek között az életkorukat, valamely kisebbséghez tartozásukat, tartós munkanélküliségüket, valamint, hogy hátrányos helyzetű településen élnek.

Úgy vélték, hogy elhelyezkedésüket leginkább az alacsony képzettség és a szakmai gyakorlat hiánya nehezíti, de idesorolták egyebek között az életkorukat, valamely kisebbséghez tartozásukat, tartós munkanélküliségüket, valamint, hogy hátrányos helyzetű településen élnek. -->