56 milliárdból sem túl sikeres - Mi a baj a felnőttképzéssel?

Ma Magyarországon a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében hét, egymást jól kiegészítő, támogatott felnőttképzési program gondoskodik arról, hogy akkreditált képzések javítsák az aktív lakosság esélyeit a munkaerőpiacon. Szinte nincs olyan élethelyzet, amelyben ne lehetne valamely foglalkoztatást segítő képzéshez fordulni. A részben uniós, részben hazai forrásokból megvalósuló programok keretében a hétéves uniós költségvetési ciklusban 75,6 milliárd forintot fordítható a képzésekre, ezen belül 56 milliárd forint jut a munkanélküliekre.

Szakemberek szerint a képzések hatékonysága éppen azon a határon mozog, amelyet optimista szemlélettel félig eredményesnek, pesszimista szemlélettel eredménytelennek lehet ítélni. Egy, a kilencvenes évek magyarországi aktív foglalkoztatáspolitikai programjait vizsgáló tanulmány például a 45 százalékos eredményt felmutató munkaerő-piaci képzéseket a rövid távon kevésbé hatékony programok közé sorolta.

A tanulmány tapasztalata szerint lényegesen kisebb az elhelyezkedési esélye azoknak, akik a képzési támogatás mellett munkanélküli-ellátásban részesültek, szemben azokkal, akik nem, vagy maguk is részt vállaltak a képzés költségeiből. A vállalati igényekkel és a munkavállalói képzettséggel egyaránt szembesülő munkaerő-kölcsönző cégek viszonya is ambivalens a képzésekkel kapcsolatban. Van, ahol kifejezetten biztatják a jelentkezőket, hogy amíg nem találnak állást, képezzék magukat. És örülnek, hogy a munkaadók mellett az ő véleményüket is kikérik a munkaügyi központok a képzések összeállításakor, így fel tudják hívni a figyelmet a hiányszakmákra.

Abban minden munkaerő-közvetítő egyetért, hogy megbízóik sosem kérnek OKJ-s bizonyítványt, számukra a gyakorlati tudás a döntő, s azt le is tesztelik a jelentkezőknél. A felnőttképzések hiányosságai pedig éppen ezen a területen mutatkoznak meg leginkább: előfordulhat, hogy az oktatás nem helyez kellő hangsúlyt a gyakorlatra.