Új kutatást indít a Mol

Magyarországon gyakori a mostani energiaárak mellett már kutatásra érdemes gázelőfordulás. Ezek a nem hagyományos, feltételezett szénhidrogénkincsek a megszokottól eltérő szerkezetekben és körülmények között fordulnak elő, vagyis csak újfajta, a korábbinál általában nagyságrendekkel drágább eljárásokkal hozhatók a felszínre.

„Igaz, hogy csak most fogunk bele komolyan e gázkincs megkutatásába, de a munkát már évekkel ezelőtt megkezdtük, az új termelőtechnológiát igénylő gázelőfordulásról pedig már a hetvenes-nyolcvanas évek óta tudunk” – fejtette ki a Világgazdaságnak Holoda Attila, a Mol Nyrt. eurázsiai kutatási és termelési igazgatója. A társaság jogelődje, az OKGT egyes – Algyő környéki, Hódmezővásárhely és Makó térségében lévő – világbanki finanszírozású kutatófúrásainál rendre kisebb mennyiségű gázt észlelt, ám az hamar elapadt, s később sem lehetett már felhozni hagyományos eszközökkel. Bár a kitermeléséhez szükséges eljárás régóta rendelkezésre áll, az OKGT felhagyott a próbálkozással a kutatás kockázata, a műszaki fejlesztés várható költségigénye és amiatt, hogy akkoriban a szénhidrogének jóval olcsóbbak voltak, mint most.

Azóta sok hazai és külföldi társaság kutatott gáz után Magyarországon, némelyikük a nem hagyományos előfordulásokkal is szerencsét próbált. A makóihoz hasonló szerkezetből azonban egyetlen kereskedelmileg értékesíthető molekulát sem termeltek, ahogyan a kanadai Falcon olajtársasághoz tartozó TXM Kft. sem, amely állítása szerint több mint 300 millió dollárt költött el Magyarországon a Makói-árokban indított kutatásával összefüggésben. (Óriási költségen hozott fúrótornyot Horvátországból, repesztőtechnológiát Amerikából, előtte háromdimenziós földtani méréseket is végeztetett a gázkincs meghatározására.)

Amikor a Mol 2006-ban visszatért a húsz éve félbehagyott munkához, annak költségeit és kockázatát másokkal is meg kívánta osztani. Több ismert, a nem hagyományos szerkezetű gázok kitermelésében jártas céggel, köztük két multival is tárgyalt. Végül 2007 nyarán az amerikai ExxonMobil leányvállalatával, az Essóval állapodott meg arról, hogy közösen mérik fel az ország nem hagyományos szénhidrogénkincsét. 2007 végétől a TXM is stratégiai partnert keresett kutatásai folytatásához és finanszírozásához, s ez év áprilisában szintén az ExxonMobillal egyezett meg. Mivel a Mol–ExxonMobil szerződés szerint a magyar olajtársaságnak opciós belépési lehetősége volt, nem sokkal később meg is szerezte az amerikai cég részesedésének 50 százalékát a TXM–Falcon kutatásaiban is.

A három társaság közös munkáját az ExxonMobil irányítja. Már az idén két új kutat fúr a Mol területén, és várhatóan kivizsgál két, a TXM területén korábban lemélyített kutatófúrást is. A kutakat fúró Rotary társaság a horvátországi INA-é, amelyben a Molnak 25 százalék plusz egy szavazata van. A magyar cégnek a kutatás első szakasza nem kerül pénzbe Holoda Attila tájékoztatása szerint.

Bár a Mol–Exxon páros könynyebben felszínre hozható gázelőfordulást célzott meg, mint a TXM, óvatosabban fogalmaznak a várható termelésről. Nem beszélnek a gázexport lehetőségéről, és nem állítják azt sem, hogy a rendelkezésre álló technológia teljes bizonyossággal alkalmas a majdnem 300 fokos és ezer barhoz közeli nyomáson lévő gáz repesztéses eljárással való felhozatalára. Csak annyit mondanak, hogy a sikeres tesztelés után reményeik szerint 2012–14 között megindulhat a gázmező fejlesztése és a kitermelés a Makói-árokban.

A makói gáz kereskedelmi célú felszínre hozatalához egyébként a hagyományosnál mélyebbre kell fúrni, és adott mennyiség kitermeléséhez sokkal több kútra van szükség. Körülbelül kétezer kellene a teljes gázvagyon kinyeréséhez, a Mol viszont évi ötvenet tud lefúrni. Míg a konvencionális kút költsége 2–3 millió dollár között alakul, a nem konvencionális ennek akár a három-négyszerese is lehet. (A kutak és felszíni létesítményeik fenntartása 30-40 millió dollárba kerül.) Viszont a Makói-árokban egy hordó olaj-egyenértékű gázmennyiség kihozatala csak 2-3 dollár körül várható. Az ország mintegy 8300 lefúrt kútjából több mint 5000 a Molé, de ebből már csak néhány száz termel olajat vagy földgázt.

A két becslés közötti különbséget nem számítási hiba adja. A TXM az egész Makói-medencében feltételezett előfordulást becsülte fel, a Mol pedig csak a szerkezet felső szakaszában lévő, ténylegesen kinyerhetőnek ígérkező részt – magyarázza Holoda Attila.

A két becslés közötti különbséget nem számítási hiba adja. A TXM az egész Makói-medencében feltételezett előfordulást becsülte fel, a Mol pedig csak a szerkezet felső szakaszában lévő, ténylegesen kinyerhetőnek ígérkező részt – magyarázza Holoda Attila.

-->