A közműszektorban a legrosszabb a közérzet

Hozzávetőlegesen minden második magyar dolgozó elkötelezett cége iránt, vagyis a munkavállalók fele akar és képes a vállalat üzleti eredményein ténylegesen javítani. Az egyes iparágak esetében azonban jócskán van különbség: a legtöbb elkötelezett dolgozót a gyógyszeriparban tevékenykedő cégek kötelékében találjuk, az itt állásban lévők közel háromnegyede dolgozik szívesen, s ez az eredmény megközelíti a legjobb munkahelyek eredményét. Tízből minden hatodik ember elkötelezett azok közül, akik a munkaerő-közvetítéssel, személyzeti tanácsadással foglalkozó vállalatoknál dolgoznak, ettől az eredménytől csak kicsivel maradnak el az FMCG-élelmiszerszektor vállalatai. Az elkötelezettség a közműszektor vízszolgáltatással foglalkozó cégeinél lényegesen az országos átlag alatt marad, 39 százalékos, ezt nem sokkal haladja meg a kereskedelemmel foglalkozó cégek eredménye.

Eltérő vélemények. A magyar munkavállalók közel fele érzi úgy, meg tudja teremteni a munkája és magánélete közötti egyensúlyt, ebben a kérdésben tapasztalható a legkisebb eltérés a különböző iparágakban dolgozók vélemények között. A legelégedetlenebbek ezzel a kérdéssel a kereskedelemben foglalkoztatottak, közülük alig több mint minden harmadik dolgozó érez erre lehetőséget, míg a legoptimistábban ebben a kérdésben az IT-szektorban és a biztosítóknál dolgozók nyilatkoznak. A legnagyobb különbség az iparágak között a vállalat munkaerővonzó képességének megítélésében mutatkozik. Míg minden második magyar véli úgy, hogy vállalata vonzó munkahely a tehetséges dolgozók számára, kifejezetten elégedetlenek ezzel a termelésben, a vízműveknél és a kereskedelemben dolgozók.

A gyógyszeripari szektor dolgozói optimistábbak, mint az országos átlag. Az iparág alkalmazottai igazán örülnek, mivel a főnöküktől sok erkölcsi elismerést kapnak, elégedettek a teljesítményértékelési rendszerrel, fizetésük versenyképességével, valamint a rendelkezésükre bocsátott munkaeszközökkel. Eredményeik néhány kérdésben azonban alig haladják meg az országos átlagot, ezek az állásbiztonság, munka/magánélet egyensúly, valamint a hosszú távú maradási hajlandóság.

A munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cégek munkavállalói az átlagosnál jóval elégedettebbek a felső vezetés emberközpontúságával, valamint munkahelyük tehetségvonzó képességével, ugyanakkor egy átlagos magyar munkavállalónál negatívabban vélekednek a munkaidejük rugalmasságáról. Maradási hajlandóságuk rövid, közép- és hosszú távon is elmarad az országos átlagtól.

Az FMCG-élelmiszerszektor dolgozói büszkék a vállalatuk által nyújtott termékekre, 85 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy termékeikkel, szolgáltatásaikkal kimagasló értéket nyújtanak ügyfeleiknek, s pozitívan vélekednek vállalatuk hírnevéről. A magyar átlagnál hajszállal elégedetlenebbek karrierlehetőségeikkel, munkaidejük rugalmasságával.

A biztosítótársaságoknál dolgozók az átlagosnál informáltabbnak érzik magukat a vállalat hosszú távú célkitűzéseivel kapcsolatosan. Úgy érzik, lehetőségük van a munkájuk és a magánéletük közötti egyensúly megteremtésére, és hogy a cégük által képviselt értékek összeegyeztethetők személyes értékrendjükkel. Az átlagosnál kevésbé pozitívan vélekednek munkahelyük tehetségmegtartó képességéről, a vállalati folyamatokról és a felső vezetés megközelíthetőségéről.

A bankoknál alkalmazásban lévők bár elégedettek a munkakörnyezetükkel, egy átlagos magyarnál jóval negatívabban vélekednek a felső vezetésről, a szervezet által nyújtott szolgáltatásokról és a cég tehetségmegtartó képességéről is.

Az IT-szektorban foglalkoztatottak keveset stresszelnek, pozitívan nyilatkoznak munkaidejük rugalmasságáról, kevésbé félnek az állásuk elvesztésétől, és nagyobb mértékben érzik, hogy a vállalat értékes tagjaként tekintenek rájuk. Ám nem feltétlenül akarnak a mostani munkaadójuknál megöregedni, és nem is érzik magukat túl motiváltnak.

A termelő cégeknél éppen a hosszú távú maradási hajlandóság az a terület, amely kiemelkedik. Az itt dolgozók nem érzik viszont, hogy a vállalatuk jobb

teljesítményre ösztönözné őket, hogy a szakmai fejlődésüket támogató tudást és képességet szerezhetnek. Keveslik a közvetlen felettesüktől kapott dicséreteket is, valamint kevesebb mint minden második termelésben dolgozó érzi úgy, hogy a cége által követett értékek összeegyeztethetők a személyes értékrendjével.

A vendéglátásban tevékenykedők az országos átlagnál nagyobb arányban vélik úgy, hogy cégüknél azokat léptetik elő, akik leginkább segítik a vállalat előrehaladását. Ezzel szemben elégedetlenebbek juttatásaikkal, a szervezet által az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokkal, és nem érzik, hogy a szervezet értékes tagjaként tekintenek rájuk.

A kereskedelemben dolgozók egy átlagos magyar munkavállalónál némileg elégedettebbek munkaidejük rugalmasságával, ugyanakkor jóval kevésbé pozitívan nyilatkoznak a cég által nyújtott szolgáltatásokról, fizetésük versenyképességéről, kevésbé érzik, hogy vállalatuk jó munkahelynek számítana a közvetlen környezetükben, éppen ezért csupán egyötödük ajánlaná jó szívvel jelenlegi cégét munkát kereső barátainak.

Az energiaszektor dolgozói egyáltalán nem cserélnék le a munkaadójukat. Az itt dolgozók több mint fele elképzelhetőnek tartja, hogy akár nyugdíjazásáig jelenlegi vállalatánál marad, míg a magyar dolgozók kicsivel több mint egyharmada vélekedik hasonlóképpen. Az iparág dolgozói az átlagosnál elégedettebbek a cégük által biztosított juttatásokkal, de az átlagosnál többen tartanak attól, hogy elveszítik állásukat.

A közműszektor vízszolgáltatással foglalkozó vállalatainál a maradási hajlandóság magas, ám az elégedettség a legtöbb területen jelentősen elmarad a magyar eredményektől. Dolgozói legkevésbé pozitívan vállalatuk országos és regionális hírnevéről, valamint tehetségvonzó képességéről vélekednek.

A média- és reklámügynökségek dolgozói leginkább munkaeszközeikkel, vállalatuk tehetségvonzó képességével, és saját felelősségükkel, önállóságukkal a legelégedettebbek. Nincsenek tisztában a fizetésük módosításának szempontjaival, és csupán egyötödük tartja elképzelhetőnek, hogy akár nyugdíjig a cégnél marad.

Az oktatás területén működő intézményeknél magas az elkötelezettség, a munkafeladatoknak, az önmegvalósítási lehetőségeknek is örülnek az itt dolgozók, a pedagógusok túlnyomó többsége elhivatott, szereti a szakmáját. Az itt dolgozók rendkívül elégedettek a szervezetet irányító vezetéssel is. Amiről az átlagosnál negatívabban vélekednek, az a fizetés, a juttatások, a munkaeszközök. VG