Előnyben az egyértelműség
A számviteli gyakorlatok világában a jelenleg zajló pénzügyi válságra az IFRS rendszer használatát szorgalmazók újabb érvként tekintenek. A krízis ugyanis azt eredményezheti, hogy megnő a befektetői szemmel egyértelmű jelentések értéke, e tekintetben pedig az IFRS az elterjedt gyakorlatok közül a legerősebb rendszer.
A módszertan jelenleg is meghatározó szerepet játszik a befektetői életben: az uniós értékpapír-kibocsátóknak például már jó ideje kötelező az IFRS elvei szerint jelenteni. Az Egyesült Államok értékpapír-felügyeleténél a két elfogadott beszámolási rendszer közül az IFRS az egyik, és már a pénzügyi válság előtt is tervezték a kizárólagossá tételét. A jelentősége tehát Magyarországon is egyre nőhet, ez pedig olyan hosszú távú változás, amelyre érdemes és fel is kell készülni.
Alapvetően két ok miatt nem szabad lebecsülni a hazai számviteli gyakorlatról az IFRS szerinti módszerre való átállással kapcsolatos kockázatokat.
Az egyik, hogy a cég hiába tesz meg minden tőle telhetőt, évek múlhatnak el, míg sikerül egy teljesen szabályos jelentést előállítania. Egy adott évről készített IFRS szerinti jelentésben ugyanis az előző évi beszámolónak is szerepelnie kell az összehasonlíthatóság miatt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azok a vállalatok, amelyek ma eldöntik, hogy átállnak az új rendszerre, először 2009-ben vezethetik végig a módszertan szerint a könyvelésüket, majd 2010-ben ismét, és 2011 elején tehetik közzé az első, minden tekintetben megfelelő beszámolót. A magyar gyakorlat szerint legyártott jelentésekből utólag ugyanis sokszor nem nyerhető ki az IFRS-hez szükséges összes adat. Amennyiben még-is összehasonlítjuk, akkor a két számviteli rendszerben fellehető különbségek miatt nem feltétlenül ugyanaz a kép rajzolódik ki a cégről, mint a korábbiakban. Az átállással kapcsolatos másik legfontosabb kockázat erre vezethető vissza: a finanszírozási tervek érvényüket vesztik, akkor is, ha lényegesen vonzóbb vagy akár sokkal roszszabb a vállalat helyzete az IFRS nyelvére lefordított könyvelés alapján.
A felkészülés mielőbbi megkezdését indokolja még az IFRS viszonylagos bonyolultsága, valamint az, hogy a módszerhez a vállalati szervezeten belül több folyamat kialakítására is sort kell keríteni. Kezdetben ez komoly költségeket róhat a cégekre már akkor is, ha csupán azt vesszük alapul, hogy viszonylag kevés a megfelelő szakértő Magyarországon, így a hazai gyakorlatot alkalmazó könyvelők átképzése szintén meglehetősen drága lesz.
A módszer ellen éppen ez utóbbi miatt szokás – nem teljesen alaptalanul – tiltakozni. Az IFRS szerinti beszámolók előállítása valóban indokolatlanul nagy terheket róhat a kisebb vállalatokra, azonban hamarosan elkészülhet számukra egy egyszerűsített változat. A felkészülés megkezdésével erre alapozva nem érdemes várni, hiszen az átállás két fő kockázata az egyszerűsített rendszernél is megmarad. VG
