Nincs hátrányos megkülönböztetés
Ha a megkülönböztetésnek az adott esetben a munkaviszonnyal közvetlenül összefüggő, a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka volt, amely miatt a munkáltató nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, a munkavállaló személyiségi jogai nem sérültek – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő ügyben.
A jogvita felperese munkabére 90 százalékát kitevő jutalom megfizetése, béremelés és a bérezéssel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés miatt nem vagyoni kártérítés megítélését kérte a munkaügyi bíróságtól. Az igazságszolgáltató fórum a követelésnek csak töredékét ítélte meg, a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt pedig teljességgel elutasította. Döntésében elsősorban arra az ügyvezetői utasításra támaszkodott, amely szerint a cégnél nem részesülhetett jutalomban és béremelésben az a munkavállaló, aki az előző esztendőben betegség miatt 15 munkanapot meghaladóan hiányzott. Az adott esetben a felperes hiányzása csak 10 munkanap volt, erre tekintettel ítélt meg juttatást számára a bíróság. A nem vagyoni kárigény kérdésében elfogadta a cég hivatkozását, miszerint költségeinek alacsony szinten tartása nem teszi lehetővé a létszámon felüli alkalmazást. Az autógyárak szigorúan meghatározzák a termékek beérkezését, a késedelem az öszszeszerelő sor leállását eredményezheti, és emiatt a cégnek nagy összegű büntetést kellene fizetni – érvelt a munkáltató.
A munkaügyi bíróság ezt úgy minősítette, hogy a jutalomra és a béremelésre vonatkozó korlátozást az alperes ésszerűen indokolta. A korlátozás nem volt önkényes, ezért a cég nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú igazságszolgáltató fórum helytállóan mérlegelte a bizonyítékokat, és megalapozottan utasította el a keresetet. A felperes a nem vagyoni kártérítést elutasító jogerős ítéleti rendelkezést sérelmezte, az LB-hez fordult felülvizsgálatért. Azt mondta: a cég megsértette az esélytörvényt, hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik bármi oknál fogva táppénzre kényszerülnek, különösen a gyermeküket egyedül nevelő anyukákat. Szerinte a sértő intézkedés a munkaügyi szabályokba és az Alkotmányba is ütközik, közvetve és közvetlenül az anyaság vállalása ellen hat. Az alperes állította: a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem abszolút, azt kell vizsgálni, hogy az alkotmányos keretek között marad-e.
Az LB lényegében a jogerős döntéssel egyetértve azt hatályában fenntartotta. KK
