Trump csak most eszmél rá, hogy vereséget szenvedett: nemet mondott Amerikának egy teljes kontinens, Kínát választotta – még egy utolsó esély maradt
Donald Trump elnök kormányzata tavaly ősszel közzétette nemzetbiztonsági stratégiáját, amelynek középpontjában sokak meglepetésére nem a Kínával való globális vetélkedés vagy az európai biztonság fenntartása állt, hanem a nyugati félteke. A 33 oldalas dokumentum szerint az amerikai külpolitika elsőrendű célja az, hogy az Egyesült Államok ismét meghatározó erő legyen az amerikai kontinensen Kanadától Tűzföldig.
A stratégia a 19. század eleji Monroe-doktrínára épít, amely az idegen hatalmak kiszorítását célozta a térségből. Trump azonban továbbment: az új dokumentum szerint a riválisok a félteke stratégiai nyersanyagait és kulcsfontosságú eszközeit sem vehetik ellenőrzésük alá.
Aaron David Miller, az amerikai külpolitika veterán elemzője egyértelműen fogalmazott a dokumentum megjelenésekor: az üzenet lényege az, hogy aki tiszteletben tartja Washington érdekszféráját, azt az Egyesült Államok békén hagyja. Hozzátette: a stratégia szemléletében és stílusában mélyen Donald Trumpra vall.
A szavakból tettek lettek
A dokumentum közzétételé után az Egyesült Államok gyakorlatban is megmutatta az új stratégia működését. Január 3-án hajnalban az amerikai különleges erők rajtaütöttek Nicolás Maduro venezuelai elnökön Caracasban. Madurót a feleségével együtt az Egyesült Államokba hurcolták, ahol kábítószer-csempészés vádjával büntetőeljárás folyik ellene.
Venezuela új vezetője Delcy Rodríguez korábbi alelnök lett, aki megnyitotta az országot az amerikai olajipari befektetések előtt. Ezt követően a kínai befolyás a venezuelai energiaszektorban számottevően csökkent. A látványos venezuelai akció után a Fehér Ház figyelme Kuba felé fordult.
Washington mélyreható politikai és gazdasági változásokat követel Havannától.
Ennek érdekében olajblokáddal sújtotta a szigetországot, és vámokkal fenyegette meg a szállítani kész államokat. Kubába ugyan érkezett némi orosz olaj, de a karibi ország az összeomlás szélére került. A venezuelai és kubai lépések mellett Trump a térség szélesebb átrendezésén is dolgozik: márciusban a Miami melletti dorali üdülőjében tucatnyi, zömmel jobboldali latin-amerikai vezetővel tartott csúcstalálkozót.
Az amerikai elnök a kínai gazdasági jelenlét visszaszorítására és a drogkartellekkel szembeni közös katonai fellépésre szólított fel. Trump bejelentette egy 17 országból álló koalíció létrehozását is, amelynek célja a régióban tomboló bűnszervezetek felszámolása. A kezdeményezésnek azonban van egy szembeötlő hiányossága: Washington nem hívta meg Kolumbia, Mexikó és Brazília vezetőit.
Ennek oka, hogy a három ország baloldali kormánya elutasítja a trumpi megközelítést.
Kolumbiában nyáron, Brazíliában októberben tartanak elnökválasztást, és mindkét országban szoros verseny várható. Ha Amerika-barát jelöltek nyernének, az erősíthetné a Trump által létrehozott koalíciót. Mexikó azonban Claudia Sheinbaum elnöksége alatt határozottan elutasítja, hogy az Egyesült Államok katonai erőt vessen be a mexikói kartellekkel szemben.
Hiába a látványos akciók, Kínát nem lehet kiszorítani
A kínai befolyás visszaszorítása terén Washington részsikereket könyvelhet el: Panama alkotmánybírósága megsemmisítette a hongkongi CK Hutchison cég szerződését, amely a Panama-csatorna két kikötőjét üzemeltette évtizedek óta. A gazdasági realitásokat ugyanakkor nehéz figyelmen kívül hagyni: Brazília többet exportál Kínába, mint Európába és az Egyesült Államokba együttesen.
A latin-amerikai–kínai kétoldalú kereskedelem volumene 2000 és 2024 között a negyvenszeresére duzzadt: a 12 milliárd dolláros forgalom mára meghaladja az 518 milliárd dollárt. Az Argentínát vezető Javier Milei, bár lelkes Trump-szimpatizáns, gondosan ügyel arra, hogy ne tegye kockára országa kapcsolatát Pekinggel.
Brazília ellenáll az amerikai nyomásnak is: Washington azt szeretné, ha Brazília kritikus ásványkincseit kizárólag az Egyesült Államoknak tartaná fenn, de a legnagyobb latin-amerikai ország ezt visszautasítja. „Legyen szó az Egyesült Államokról vagy Kínáról, ásványkincseinket nem tartjuk fenn egyetlen országnak” – szögezte le Celso Amorim, a brazil elnök külpolitikai tanácsadója.
Christopher Sabatini, a londoni Chatham House latin-amerikanistája szerint az Amerikai Pajzs nem Monroe-doktrína és nem is valódi multilaterális szövetség, inkább Trump személyes politikai projektje, amely elsősorban az elnökhöz való hozzáférést kínálja a csatlakozóknak.
Fordított agyelszívás – most Kína csábítja a szakembereket és a tehetségeket az Egyesült Államokból
A kínai tehetségek számára évtizedeken keresztül az jelentette a sikert, ha az Egyesült Államok technológiai szektorában tudtak karriert befutni. Ez a helyzet most megváltozott, egyre többen térnek haza, hogy támogassák Peking erőfeszítéseit saját Szilícium-völgy fejlesztésében. A fordított agyelszívás egyre több olyan fiatalt is visszacsábít, aki külföldön szerzett diplomát.
