Válságban a globális acélipar
Az acélipar a világszerte gazdasági lassulásba torkollt pénzügyi válság egyik áldozata. Nap mint nap termeléscsökkentésről, üzembezárásról és elbocsátásokról érkeznek hírek; legutóbb a német ThyssenKrupp jelezte, hogy rövidített munkaidőt vezet be, előtte az Arcelor-Mittal számolt be üzemleállítási terveiről. A hazai piacon mintegy 40 százalékkal esett a kereslet, ehhez igazította termelését a legnagyobb itteni gyártó, az ISD Dunaferr Zrt. is – hangzott el a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) napokban tartott évzáró rendezvényén. Elbocsátásra nem készül a társaság, költségeit a támogatások, pótlékok, kedvezmények és juttatások ideiglenes megvonásával csökkenti. Ehhez bevon minden lehetséges külső – akár állami – forrást, de maga nem kért állami segítséget.
Az év elején már látszott, hogy a világgazdaság növekedése az idén kisebb lesz, mint tavaly volt – áll Lukács Péter, az MVAE elnöke, egyben a Dunaferr stratégiai-műszaki vezérigazgató-helyettese által készített tanulmányban, amelyből a szakember a fenti rendezvényen idézett. Az egyesülés a múlt évben a hazai acélfelhasználásban az EU-átlaghoz hasonló alacsony növekedést jósolt 2008-ra. (Tavaly még 11 százalékos volt a felfutás.) Az esztendő első felében a magyar piac még hasonló volt az előző évihez, az ősszel azonban berobbant az említett 40 százalékos keresletcsökkenés.
Ilyen helyzetben az erőteljes költségcsökkentés mellett is a célirányos fejlesztés, beruházás a versenyképesség megtartásának egyik legfontosabb feltétele – mutatott rá a szakember. Az EU-ban az acélipari beruházások fajlagos nagysága 20-30 euró/tonna, az élen Finnország, Svédország és Ausztria áll. Bár a hazai acélipar az elmúlt hat esztendőben évről évre többet fordított beruházásokra és k+f-re, még mindig csak a nemzetközi átlag mintegy 30 százalékánál jár. Igaz, az EU egész acélipara hátrányban van más iparágakkal szemben, mivel sem pályázati, sem más támogatásban nem részesülhet.
A vas- és acélipar globális helyzetét az idén a magas alapanyagárak és az ezekhez képest alacsony termékárak jellemezték, de az érc és a kokszolható szén ellenértéke már csökken
– mutatott rá tanulmányában Lukács Péter. A termelést a konszolidáció határozza meg, bár az iparágban másokhoz képest még alacsony a koncentráció aránya. A gazdasági válság miatt azonban a tőkeerős befektetők bevásárlásokkal tovább csökkenthetik a termelő cégek számát. Az Eurofer előrejelzése szerint leghamarabb 2009 utolsó negyedévétől élénkülhet az acélfelhasználás. Az árprognózisok még bizonytalanok. Egy olasz szakértői vélemény szerint akár a jövő év elején is élénkülhet a lapos termékek és a melegen hengerelt tekercsek piaca. Nőhetnek az árak is, mert a készleteket újra kell tölteni. Sok üzem drasztikusan csökkentette termelését, és a mai alacsony árakon veszteséges. Lukács Péter ennél kevésbé derűlátó, például mert a pénzügyi válság a finanszírozást az iparra „tolta át”, és fogyasztói oldalon alacsony a költekezési hajlandóság. Maga a Dunaferr óvatos: későbbre halasztotta tervezett erőműprojektjét.
A cég az idén is nyereséget vár az év közepe óta tartó árzuhanás ellenére. A tavalyi nettó árbevétele 278 milliárd forint volt, üzemi eredménye pedig több mint 40 milliárd. A 2007. év a magyar vas- és acélipar és a piac szempontjából nem volt rossz – idézi Lukács Pétert az MTI-Eco. Az ágazat fejlődését a legjobban az egy tonna acéltermelésre fordított beruházás nagysága mutatja. Az Európai Unióban az átlag tonnánként 20-30, Magyarországon pedig 64,5 euró volt. Tavaly öszszességében mintegy 35,5 milliárd forintot ruháztak be a hazai vas- és acéliparba, emögött döntően az ISD Dunaferr stratégiai beruházásai álltak.
