A vitaminos tévhit csaknem másfél évtizede indult: akkoriban közölték egy biztató megfigyelés adatait, melyek szerint azok a cigarettázó férfiak, akik E-vitamint szedtek, ritkábban kaptak rákos megbetegedést, mint E-vitaminkúrában nem részesülő sorstársaik. Ez azt a reményt keltette betegekben és orvosokban egyaránt, hogy bizonyos vitaminokkal a rosszindulatú daganatok kifejlődése gátolható. Két évvel később arról jelentek meg közlések, hogy a szelénium használata a prosztata rákjának előfordulását csökkenti.
Hatalmas kutatások indultak el a következő esztendőkben és most egyszerre két ilyen tanulmány eredményeit közölték ugyanabban a folyóiratban. J. Michael Gaziano vezetésével az amerikai orvosok évtizedek óta folyó vizsgálatának adatait ismertették. Ez már a második tanulmány volt önként jelentkező orvosok részvételével. Most 1997-től csaknem tizenötezer, 50 évnél idősebb férfi doktor szedett minden nap E-vitamint és C-vitamint és azt vizsgálták, hogy átlag nyolc év alatt közülük hány résztvevőnek lett prosztatarákja, vagy bármilyen daganatos betegsége. A tanulmány a legkorszerűbb tudományos módszerekkel folyt: a vizsgálati alanyok véletlenszerű kiválasztás szerint szedték a tablettákat és sem a résztvevők, sem az őket kezelő orvoskollégák nem tudták, ki szedi a vitamint és ki kap vitamint nem is tartalmazó készítményt. Amikor a titkosan tárolt adatokat összesítették, kiderült, hogy a vitaminnal kezelt doktorok ugyanolyan arányban kaptak prosztatarákot vagy egyéb daganatos betegséget, mint azok, akik vitaminokat nem szedtek az utolsó évtizedben.
A másik tanulmány résztvevői három országban kaptak szeléniumot, E-vitamint, a kettőt együtt, vagy hatóanyagot nem tartalmazó áltablettákat. A 35 533 férfi három éven keresztül kapta a kezelést és az eredmény itt is ugyanaz volt: sajnos, a szelénium vagy az E-vitamin sem külön, sem együtt nem védett a rosszindulatú daganatoktól.
