Kockázati tőke: jön az óvatosság
2008 őszéig tartott a régiós kockázati és magán-tőkebefektetések aranykora – állapítja meg legújabb műhelytanulmányában Karsai Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület statisztikai bizottságának elnöke. Igaz, az ágazat működési sajátosságai miatt csak pár éves csúszással képes reagálni a megváltozott helyzetre, így a kelet-közép-európai régió háttérbe szorulása valószínűleg késleltetve jelenik majd meg. A térségben működő kockázati alapokban összegyűjtött hatalmas tőkemennyiség – 2006-ban 2,25 milliárd, 2007-ben 4,25 milliárd euró – jelentős részét az alapkezelők még be fogják fektetni. (A 2007-ben gyűjtött tőkéből 3,1 milliárd euró olyan alapokba áramlott, amelyek a magyar piac iránt is érdeklődnek – mondta lapunknak korábban Karsai Judit.) A következő egy-két évben még nem várható a fejlett piacokéhoz hasonló drasztikus visszaesés ebben a finanszírozási szegmensben, de a fordulat tavaly már megtörtént.
A befektetések csökkenése és az iparági lassulás más okok miatt válik látványossá rövid távon. Ugyanis a régióra összpontosító kockázati alapok meglévő tőkéjükből amiatt tudnak majd kevesebb céget finanszírozni, mert a vállalatfelvásárlásokhoz igénybe vett hitelek jelentősen megdrágultak. Ugyanakkor a cégek számára a fejlesztési célú kölcsönök nehezebb elérhetősége éppen a kockázati tőkebefektetések irányába mozdítja majd el a piacot – vélekedik Karsai Judit. Ennek hatására azonban a kockázati tőkebefektetők alkuereje megnő. A befektetők így nem csupán gondosabban válogatnak majd a cégek között, hanem azok értékelését is konzervatívabb alapokra helyezik, s nagyobb hozamelvárásokat fognak beárazni, ugyanakkor várhatóan nő majd a vállalatok feletti befektetői ellenőrzési igény is.
A portfóliócégek finanszírozása alapvetően átalakul. Egyre nagyobb lesz a kockázati alapok által befektetett tőke, s kisebb a hitelrész. Emellett várható, hogy a régiós befektetők – nyugat-európai társaikhoz hasonlóan – az évtized végén több iparágat is kizárnak a beruházásokból. Főként a konjunktúraérzékeny területek, így az építőipar, az autógyártás és beszállítói, a vegyipar, illetve a média is kikerül a befektetők célpontjai közül. Ezzel szemben az egészségügy, az IT- és a távközlési szektor továbbra is vonzó célpont lesz.
Karsai Judit szerint a régióban népszerű marad a „vedd meg és építsd fel” stratégia; tekintettel arra, hogy a portfóliócégek romló kilátásai csökkentik a növekedést, ez eleve korlátozza majd a befektethető forrásokat. Ez magával vonja azt is, hogy a kockázati tőkebefektetők kilépési lehetőségei beszűkülnek, vagyis kénytelenek lesznek a vállalatokat hosszabb ideig megtartani, ugyanis a recesszió miatt ellehetetlenülnek a cégeladások. A tőzsdén nyomott árak alakultak ki, ugyanakkor egyéb módon – például szakmai befektetőnek vagy más kockázati alapnak való továbbadással – sem lesz könnyű kiszállni a portfóliócégekből.
A válság persze korántsem csak az új befektetéseket érinti majd, hanem a már portfólióban lévő vállalatok további finanszírozása is hasonlóan átalakul, azonos problémával kerülhetnek szembe a tőkealapok, mint az új cégek esetében. VGyZs
A hitel kockázat
A nemzetközi válság nyomán a hitelből finanszírozott növekedés a kockázat szinonimájává vált világszerte. Éppen ezért a feltörekvő piacok, ezen belül a kelet-közép-európai országok hátrányba kerültek a fejlett államokkal szemben.Attól függetlenül, hogy a kelet-közép-európai térségben eddig is nagyobb óvatosság övezte a befektetéseket, illetve a nagy öszszegű hitelekhez eleve nehezebben juthattak hozzá a befektetők, ráadásul a nyugatinál magasabb kamatlábak mellett. Ez kétszeresen is hátrányos az egész térség számára.
Attól függetlenül, hogy a kelet-közép-európai térségben eddig is nagyobb óvatosság övezte a befektetéseket, illetve a nagy öszszegű hitelekhez eleve nehezebben juthattak hozzá a befektetők, ráadásul a nyugatinál magasabb kamatlábak mellett. Ez kétszeresen is hátrányos az egész térség számára.-->
