Otthoni használatra, szöveget és táblázatokat tartalmazó színes dokumentumok, vagy átlagos színvilágú fényképek kinyomtatásához és másolásához bőven elegendő nyomatminőséget biztosítanak az ún. belépőszintű többfunkciós készülékek, amelyekkel a nyomtatványok és fotók beolvasását is elvégezhetjük. Ezek a kis túlzással „fapados”-nak is nevezett eszközök a középkategóriás nagytestvéreikkel megegyező nyomtatási/másolási minőséget és sebességet kínálnak, legfontosabb szerkezeti elemeik (például a nyomtatómű) ugyanis nagyjából megegyezik a középáras készülékek belső felépítésével.
A különbség így elsősorban nem a nyomtatási minőségben és a nyomtatási lapolvasási teljesítményben, hanem a készülékről közvetlenül elérhető szolgáltatásokban jelentkezik. A kedvezőbb ár annak köszönhető, hogy ezekben az alapmodellekben például nincs fax-modul (aki faxolni akar, megoldhatja direktben a számítógépből), nincs memóriakártya-olvasó nyílás sem, csak a minimális információkat megjelenítő kijelző (vagy még az sem) található rajtuk, nem alkalmasak kétoldalas nyomtatásra, és csak vezetékes kapcsolattal csatlakoztathatók a számítógéphez, fényképezőgéphez vagy videokamerához.
Ha azonban az USB-porton keresztül számítógéphez csatlakoztatva használjuk őket, szinte minden említett szolgáltatást megkapunk.
Az általános otthoni, családi (például diákoknak) használatra szánt, tintasugaras elven működő multifunkciós eszközök egy-egy akció keretében akár jóval tízezer forint alatt is beszerezhetők. A legolcsóbb készülékek is képesek a színes nyomtatásra és másolásra, felbontásuk legalább 4800 x 1200 dpi, ami már a fotók megjelenítésekor is jó minőséget jelent – a szkennelésnél elérhető 600x1200-as fizikai felbontás pedig bőven elegendő az átlagos minőségű családi fotók beolvasásához is. (Természetesen profi minőségű fotónyomtatásra és beolvasásra ezek az eszközök nem alkalmasak.)
Kedvező árú multifunkciósok
Az árverseny győztese a LEXMARK X2550 jelű modellje (8 910 forint), amely 4800 x 1200 pixeles felbontásra képes, fekete üzemmódban 16 lap/perc sebességgel dolgozik (A4 oldal esetén). Az eredeti fekete tintapatron ára 6000 forint, a színesért 6840 forintot kell fizetni – ami egyben azt is jelenti, hogy egy gyári garnitúra cseréje helyett mindenképpen érdemesebb egy vadonatúj készüléket vásárolni. Nagy csábítás ilyenkor a felújított vagy utántöltött festékkazetta alkalmazása, esetleg a patron házilagos utántöltése – ehhez a művelethez egyébként egyre több helyen kínálnak festékanyagot és szerszámot.
Az Epson Stylus DX4450 modellje (11 519 forint) igazi különlegesség ebben az árkategóriában, mivel négy külön tintapatronnal (fekete, cián, magenta, sárga) működik, ennek köszönhetően színes nyomtatásnál lassabban fogy el a festék, mint a két tintapatronos készülékek esetében. Az Epson technológiájának megfelelően az átlagosnál nagyobb (5760 x 1440 dpi) felbontást kínál, az A4-es oldalakat fekete-fehérben 25 lap/perc, színesben 13 lap/perc sebességgel állítja elő, a szkennerének felbontása 600 x 1200 dpi. A „patroncsere vagy új készülék” kérdését itt is könnyű eldönteni, a festékkazetták ugyanis egyenként 2 890 forintba kerülnek, tehát egy komplett garnitúráért 11 560 forintot kell leszurkolnunk.
Nem jobb a helyzet a Canon MP190-es modellje (10 430 forint) esetében sem. A 4800 x 1200 dpi-s nyomtatási, és 600 dpi-s lapolvasási felbontás a legtöbb otthoni feladathoz elegendő, a 2 pl-es tintacseppecskék viszonylag takarékos nyomtatást tesznek lehetővé. Két új gyári festékpatronért összesen 7 780 forintot kell fizetnünk (a PG-37-es fekete kazetta ára 3 490, a CL-39-as színes pedig 4 290 forint), tehát itt is megközelítjük az új készülék árát.
Ugyanebbe a kategóriába sorolható a HP Deskjet F2280 (11 976 forint), amely fekete nyomtatás esetén 1200 dpi, a nyomtatásfinomító eljárásnak köszönhetően színesben 4800 x 1200dpi-s felbontásra alkalmas, teljesítménye 20 lap/perc fekete, és 14 lap/perc színes nyomtatás esetén, szkennere 1200x2400 pixel beolvasására képes. A két gyári patronért 8 460 forintot kell fizetnünk (a fekete kazetta ára 3900, a színes pedig 4 560 forint), így ebben az esetben is érdemes mérlegelni a patronok utántöltését, még akkor is, ha a gyártók veszélyesnek ítélik az idegen festékanyaggal történő nyomtatást.
Csere vagy utántöltés?
A gyári patronok beszerzését némileg megnehezíti, hogy a márkakereskedők nehezen tudnak szerződést kötni a viszonteladóknak kis haszontartalmat biztosító kellékanyagok forgalmazására, ezért sokkal kevesebb bolt árusítja azokat, mint az utángyártott patronokat vagy az utántöltő készleteket. Ráadásul – mint a fenti példákból is kitűnik –egy gyári festékpatron-garnitúra cseréje erősen megközelíti, vagy akár el is éri a komplett készülék beszerzési árát. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy időközben új és még újabb multifunkciós készülékek jelennek meg, amelyekben garantáltan gyári festékpatront találunk (igaz, némely gyártó csökkentett festék-mennyiséget tartalmazó „induló-töltettel” látja el az új készüléket).
Az biztos, hogy virágzik a patron-utántöltés (a bevásárló-központok mindegyikében is találunk ilyen boltocskát), sőt, a festékmennyiséget figyelő áramkörök „nullázásához” szükséges chip-újraírók is beszerezhetők. Ez a szerkezet átprogramozza a patronokba épített chipet, így azok újra teljesen feltöltött szintet jeleznek majd.
Gyártók és felhasználók között régóta folyik az a vita, hogy az eredeti hologramos tintapatronoknál jóval olcsóbban beszerezhető utángyártott, vagy utántöltött festékpatronok mennyire rongálják a nyomtatófejet, illetve mennyivel adnak rosszabb minőségű nyomatokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy általános célú otthoni nyomtatás esetén még a fotókon sincs szabad szemmel érzékelhető jelentős különbség, de a tapasztalatok szerint a folyamatosan idegen festékanyaggal működő eszközökben valóban megrongáltat a nyomtatófej.
Az biztos, hogy az idegen festékanyag használata garancia-vesztéssel jár – de az olcsóbb készülékek esetén amúgy is meggondolandó lenne a javítás, hiszen a szervizek magas rezsióradíjai is inkább az új készülék beszerzése irányába billentik a mérleget.
Végül nem árt felidézni: ha új nyomtatót, multifunkciós készüléket vásárolunk, a kereskedő köteles átvenni a régi, használt eszközt. Ezzel legalább a környezetvédelmi előírásoknak eleget tehetünk, ha már a célszerűség ennyire háttérbe szorítja a takarékossági szempontokat, hiszen mégiscsak egy működőképes készüléktől válunk meg a „dobd el és vásárolj” kereskedelmi modell kényszerű alkalmazása miatt.
