Valótlan volt a felmondás oka

Ha viszonylag hosszabb ideig nem merül föl adat arra, hogy a munkavállaló nem végez megfelelő munkát, jogszerűtlen azzal indokolni a felmondást, hogy nem hozta az elvárt eredményeket – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő ügyben.
Az érintett gazdasági társaság új munkakört hozott létre a minőségbiztosítás területén. A feladatokra felvett egy munkatársat.
Néhány hónap múlva a vállalat vezetői értekezletén elhangzott, hogy kollégájuk nem tudott velük megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ezt követően rendes felmondással meg is váltak tőle, azzal az indokkal, hogy a minőségbiztosítási munkakört kísérleti jelleggel vezették be, és a munkavállaló a felvétele óta eltelt időszakban nem érte el a várt eredményt.
A munkavállaló a bíróságtól kérte a felmondás jogellenességének megállapítását és az ezzel járó anyagi jogkövetkezmények alkalmazását. Az elsőfokú ítélkező fórumnak az volt a véleménye, hogy az alperes a kísérleti jelleggel létrehozott munkakört megszüntette, ennek célszerűségét pedig a bíróság nem vizsgálhatja. A másodfokú bíróság ellentétes álláspontra helyezkedett. Kifejtette, hogy a felmondás jogszerűtlen, mert abból nem tűnik ki, mi is volt az intézkedés világos, valós, okszerű indoka. A vezetői értekezleten a felperes személyéhez és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódóan hangzott el kritika. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a munkavállaló személyében rejlő okok vezettek a munkaviszony megszüntetéséhez, nemkívánatossá vált, azaz nem volt valós a felmondás indoka – rögzítette a bíróság.
A pervesztes cég felülvizsgálatot kért az LB-től, amely rámutatott: a munkáltató köteles a felmondását megindokolni úgy, hogy a dolgozó számára egyértelmű legyen, miért nem tartanak igényt a munkájára. Az indok valóságát, illetve okszerűségét a foglalkoztatónak kell bizonyítania.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a vezetői értekezleten elhangzottak a felperes képességeire, a munkatársakkal való viszonyára, általában alkalmasságára vonatkoztak, és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódtak. Így a felmondás oka valóban nem a munkakör megszűnése volt, hanem a felperes magatartása. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra is, miszerint az értekezletig nem merült fel semmiféle olyan adat, amely azt támasztotta volna alá, hogy a munkavállaló nem végezte el megfelelően feladatait – hangsúlyozta az LB, és ennek hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. KK