Formálódik az uniós energiafelügyelet

Májusban várhatóan elfogadja az Európai Tanács a harmadik uniós energiacsomag első olvasatát. A csomagnak két fő eleme van: egy közös uniós energiafelügyeleti intézményrendszer létrehozása és az érintett országok energiaszállító hálózatainak teljes összekapcsolása – közölte Herczog Edit (MSZP) uniós parlamenti képviselő a Világgazdaságnak adott interjújában. Az Európai Energiaügynökség a tervek szerint a tagországok energiafelügyelő, illetve rendszerirányító hivatalaitól (Magyarországon ezek a MEH, a Mavir és az FGSZ), vállalataitól venne át technikai, szabályozási és piacfelügyeleti feladatokat. Erre azért van szükség, mert a tagállamok korábbi döntése értelmében az energia mint stratégiai jelentőségű terület nem került uniós ellenőrzés alá, hanem országonkénti hatáskörben maradt. Így viszont nincs jogi alapja az egységes uniós energiaszabályozásnak sem, holott számos esetben nyilvánvaló vált, hogy szükség lenne rá. Közös elvek és érdekek persze közvetve megjelennek a verseny-, a környezetvédelmi és a belső politikával kapcsolatban, de ez kevés.

A közös intézményrendszer a tagországok energiahivatalainak és rendszerirányítóinak az eddiginél szorosabb együttműködése alapján jön létre. Ám arról nincs egyetértés a tagállamok között, hogy milyen szoros felügyeleti joga legyen, s hogy azt ki felügyelje. Éppen ez adja a téma kapcsán az Európai Tanácsban folyó egyeztetések súlyát. Herczog Edit rámutatott: Magyarország érdekét a minél szorosabb, erősebb energiafelügyelet szolgálná, hiszen kis országként így remélhetnénk nagyobb védelmet. Ugyanez igaz térségünk többi államára is, de ugyanebből fakadóan vonakodnak az EU nagyobb, uniós mértékben is erős energiacégekkel rendelkező országai alávetni magukat a közös akaratnak. Nincs határideje annak, hogy mikorra kell megszületnie az Európa Tanács határozatának, de ha átcsúszna a következő parlamenti ciklusra, esetleg elölről kellene kezdeni az egész munkát, ez pedig komoly időveszteséget jelent.

Az a szint, amelyen ma össze- kapcsolódnak a tagországok energiahálózatai, nagyon alacsony Herczog Edit szerint. Továbbra sem teszik a gyakorlatban is lehetővé, hogy bárki bárhonnan vásároljon energiahordozót. Ismert, hogy a villamos energia terén jobb a helyzet, a gázrendszer kapcsán több a teendő. Utóbbiban nemcsak az unió keleti és nyugati részeinek a kapcsolata gyenge, de térségünkön belül is hiányoznak az észak–déli irányú összeköttetések. A képviselő nem osztja azt a nézetet, hogy régiónk hálózatfejlesztése régiós feladat lenne, mondván: ugyanezt a munkát a nyugati tagországok költséges beruházások révén az elmúlt évtizedekben már elvégezték. Az EU energiaigénye ugyanis olyan mértékben fog nőni az előttünk álló évtizedekben, hogy a nyugati tagállamokban is hiány lehet, ha nem lépnek időben.

Még sincs az új erőmű-beruházásokon belül egyedül üdvözítő hazai megoldás: a sok szempontból előnyös gáz nagy aránya fenntartja egyoldalú importfüggésünket, az áhított tisztaszén-technológia még nem létezik, az atomerőművek társadalmi elfogadottsága esetenként kérdéses – bár erről a Paksi Atomerőműnek kedvező felmérési adatai vannak –, a vízenergia hasznosítása környezetvédelmi aggályokat vet fel, s egyébként sincs elegendő a megújuló forrásokból.

„Az a kérdés, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg, vélhetőleg egyszerre többet is kell” – jellemezte a lehetőségeket a képviselő.

Még sincs az új erőmű-beruházásokon belül egyedül üdvözítő hazai megoldás: a sok szempontból előnyös gáz nagy aránya fenntartja egyoldalú importfüggésünket, az áhított tisztaszén-technológia még nem létezik, az atomerőművek társadalmi elfogadottsága esetenként kérdéses – bár erről a Paksi Atomerőműnek kedvező felmérési adatai vannak –, a vízenergia hasznosítása környezetvédelmi aggályokat vet fel, s egyébként sincs elegendő a megújuló forrásokból.

„Az a kérdés, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg, vélhetőleg egyszerre többet is kell” – jellemezte a lehetőségeket a képviselő.-->