Kevesebb volt az olajfúzió
Tavaly rekordszintre, 15 százalékra nőtt az állami tulajdonú vállalatok, illetve a magántőkealapok olaj- és gázipari felvásárlásainak az iparág összes akvizícióján belüli aránya – mutatta ki az IHS Herold olaj- és gázipari tanácsadó cég, valamint a Standard Chartered Bank tanulmánya. A dolgozat a Financial Times szerint arra is rávilágít, hogy a felvásárlások egyre nagyobb része összpontosul a nem hagyományos olaj- és gázforrásokra.
A második fél évben a hitellehetőségek beszűkülésével élesen zuhant a vállalat- és lelőhelyvásárlások üteme is, így az ügyletek 104 milliárd dolláros éves nagysága 32 százalékkal maradt el a 2007-es szinttől. Ez a trend az idén is folytatódik.
A kedvezőtlen folyamat ellenére erősödött az állami olajcégek nemzetközi érdeklődése. Külföldi felvásárlásaik összértéke tavaly az előző évi 12 milliárdról 16 milliárd dollárra emelkedett, s úgy tűnik, aktivitásuk a nemzetközi gazdasági lassulás idején sem csappan meg. A kínai állami vállalatok, amelyek 2005–06-ban a legnagyobb állami felvásárlók voltak, 2007-ben csendben maradtak, 2008-ban viszont ismét hallattak magukról. Londoni tanácsadók szerint jelentős hiteleket nyújtottak oroszországi és brazíliai cégek olajipari fejlesztéseihez.
Tavaly India is megjelent jelentős felvásárlóként a nemzetközi porondon. Az állami ONGC Videsh 1,9 milliárd dollárért megszerezte a Londonban jegyzett orosz Imperial Energyt.
Chris Sheehan, az IHS Herold M&A kutatási igazgatója az iparági konszolidáció folytatódását várja, ezt azonban fékezheti a pénz hiánya. Még olyan nagy nyugati cégek is költségcsökkentésre és különösen óvatos gazdálkodásra kényszerülnek, amelyek egyébként hozzáférnek a pénzpiacokhoz.
Ilyen a BP és a Royal Dutch Shell. Ahogyan a cégek fogynak ki a készpénzből, s egyre inkább álomnak tűnik a százdolláros olajár gyors visszatérése, úgy erősödik rajtuk a nyomás, hogy felvásárlásokat és fúziókat kezdeményezzenek – mutattak rá a Sanford Bernstein elemzői. „Az időbomba ketyeg” – riogatnak.
Magyarországon is beszáll az állam a már privatizált szénhidrogénüzletbe. Igaz, nem a termelésbe, hanem gázvezeték-építésbe, -tulajdonlásba és -üzemeltetésbe, mégpedig a Déli Áramlat orosz–olasz beruházáshoz kapcsolódva. A projekt itteni részét – mint arról korábban beszámoltunk – az MFB–Gazprom páros fogja ellenőrizni. Államunk részéről mégis jellemzőbb a fenti vizsgálat területén kívül eső villamosenergia-ipari térnyerés. Az erőműveitől és áramszolgáltatóitól másfél évtizede megfosztott, de állami kézben maradt MVM Zrt.-nek a szintén tartósan állami tulajdonú paksi atomerőmű mellett mára ismét féltucatnyi áramtermelő érdekeltsége van. Vannak saját kereskedőcégei, és áramszolgáltatói részesedést is vásárolt.
Nem hagyományos gázforrások
A múlt évi olaj- és gázipari felvásárlásokon belül a legnagyobb pezsgés a nem hagyományos gázforrások területén volt. E gázok kinyerése új műszaki megoldásokat kíván, és nagyobb anyagi áldozatot is.Az év legnagyobb iparági ügylete is ebben a szegmensben született. Az amerikai ConocoPhillips 5,9 milliárd dollárért vásárolta be magát az ausztráliai Origin Energy projektjébe, amely szénszemcsékbe ágyazódott metán kinyerését célozza.
Magyarország is ráerősített a „nem hagyományos” trendre, három cég – az Exxon, a Mol és a TXM – kutat a témában.
Az év legnagyobb iparági ügylete is ebben a szegmensben született. Az amerikai ConocoPhillips 5,9 milliárd dollárért vásárolta be magát az ausztráliai Origin Energy projektjébe, amely szénszemcsékbe ágyazódott metán kinyerését célozza.
Magyarország is ráerősített a „nem hagyományos” trendre, három cég – az Exxon, a Mol és a TXM – kutat a témában. -->
