Az orvos is ember - a műhiba természetes

A Szinapszis Kft. legújabb felméréséből az derül ki, hogy a többség egyetért azzal, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Az orvosi műhibát elfogadók és elutasítók arányaiban nemre, régióra, vagy településtípusra tekintettel nem tapasztalható szignifikáns különbség.

Az életkort vizsgálva azonban kijelenthető, hogy a fiatalabbak körében magasabb az orvosi műhibát teljesen elutasítók aránya. A 18-25 év közöttiek 38 százaléka vélekedik úgy, hogy orvosként nincs helye tévedésnek, a 26-35 év közöttiek tekintetében ez az arány már „csak” 36 százalék. A megkérdezettek végzettségét vizsgálva megállapítható, hogy a képzettség növekedésével csökken az orvosi műhibákat természetes jelenségnek tekintők aránya. A felsőfokú oklevéllel rendelkezők esetén, már csak 62 százalékuk könyveli el természetes jelenségnek a műhibákat.

Arra a kérdésre, hogy az ön családjában fordult-e már elő orvosi műhiba mindössze 22 százalék adott igenlő választ. A pozitív válaszok arányában eltérés leginkább a megyeszékhelyen élőknél jelentkezett, ami nem meglepő, hiszen a nagyobb egészségügyi intézményeket is itt találjuk. A megyeszékhelyen élők 28 százaléka állította, hogy a családjában történt már orvosi műhiba. Fontos azonban ennél a kérdésnél megjegyezni, hogy a válaszok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a megkérdezetteknek eltérő fogalmai lehetnek az orvosi műhiba jelentéséről. Előfordulhat tehát, hogy sokan műhibának értékelnek valamit, ami voltaképpen orvosi és jogi szemszögből nézve nem az. Ebből az okból is adódhat az, hogy bár 220-an tettek említést műhibáról az esetek 95 százalékában mindez nem járt semmilyen következménnyel. Mindössze négyen említették megoldásként a peren kívüli egyezséget és hárman mondták, hogy perre került sor melyet elveszített az orvos, vagy az egészségügyi intézmény.

Elmondható, hogy tíz lakosból nyolc a televízióból, rádióból tájékozódik a témával foglalkozó kérdésekben. Az orvosi műhibákkal kapcsolatos, sugárzott médiában hallott információkról a válaszadók 15 százaléka állította, hogy teljes mértékben hitelesnek tartja azokat, további 20 százalékuk pedig „inkább igaznak” értékelte a csatornák hitelességét. Szignifikáns eltérés a megkérdezettek végzettségét vizsgálva fedezhető csak fel. Míg az alapfokú képzettséggel rendelkezők 24 százaléka teljes mértékben hiteles forrásnak fogadja el a televízió és rádió tájékoztatását, addig a felsőfokúak mindössze 7 százaléka nem kérdőjelezi meg a sugárzott média hitelességét.