Újdonság a májrákkezelésben

Az elsődleges májrák a világon az ötödik leggyakoribb rosszindulatú daganatféleség, évente közel egymillió új esetet regisztrálnak. Hazánkban a tizedik leggyakrabban előforduló rosszindulatú betegség: 2007-ben 1400 új beteget regisztráltak, közülük 806 volt a férfi, 594 a nő. Nálunk nincs még ötéves túlélési adat, az Egyesült Államokban a betegek 10 százaléka éli meg az öt esztendőt.

A májrák leggyakrabban a krónikus májbetegség következménye. Tudományos kutatások igazolták, hogy a vírusfertőzés következtében kialakult B és C típusú májgyulladás jelentős mértékben fokozza a májrák kockázatát. A krónikus B típusú májgyulladás esetén a betegség előfordulásának gyakorisága mintegy százszorosa a fertőzésben nem szenvedőkhöz képest. Ezért napjainkban a fokozott kockázatú lakosság szűrővizsgálatának lehetőségeit vizsgálják, különösen az ázsiai régióban, ahol nagy gyakorisággal fordul elő a betegség. A szűrési módszerek két csoportját különböztethetjük meg, a laboratóriumi és a radiológiai módszereket. A laborvizsgálat során az AFP- (Alfa-fetoprotein) szint mérése történik, amelynek értéke gyakran megemelkedett azoknál a betegeknél, akiknél májrákot diagnosztizáltak. Az AFP-érték növekedése a kisméretű májrákoknál azonban nem nyújt elegendő információt, ezért azt nem tartják megfelelő biztonságú szűrési módszernek. A radiológiai módszerek közül a májrákok szűrésében legszélesebb körben az ultrahangvizsgálatot alkalmazzák, ám csak a nagy kockázatú lakosság szűrésénél, három-négy havi gyakorisággal.

A fokozott kockázatú magyar lakosság számára is segítséget jelenthet egy célzott szűrőprogram lehetőségének megindítása. Jelenleg azonban egyik módszer sem tekinthető teljes populációszintű népegészségügyi szűrővizsgálat céljára megfelelő eszköznek. Tekintettel a betegség rossz prognózisára, illetve a teljes lakosságot érintő szűrővizsgálat hiányára, a kór megelőzésétől remélhetjük a májrák okozta halálozás csökkenését. Bizonyított, hogy a betegség kialakulásában a B típusú májgyulladás nagy szerepet játszik, így hatékony megelőzést jelent az e betegség elleni védőoltás alkalmazásának széles körben történő elterjedése. A védőoltással a B típusú májgyulladás kialakulása körülbelül 90 százalékban megelőzhető. Ha a betegség már kialakult, a páciens sorsát alapvetően befolyásolja, milyen korán ismerik föl a kórt. De legalább ilyen fontos, hogy a beteg a lehető legrövidebb időn belül eljusson a speciális ellátást végző szakemberekhez.

A már kialakult elsődleges májrák kezelésében több orvosi terület szoros együttműködése szükséges a leghatékonyabb gyógyítás eléréséhez. Az elsődleges kezelési forma a tumor sebészi eltávolítása, sajnos azonban a kór késői felismerése miatt erre sok esetben már nincs lehetőség. Ezekben az esetekben a daganat elpusztítására megkísérelhetők a helyileg alkalmazott roncsolási technikák. Óriási előrelépést jelentett a betegség kezelésében az ún. célzott gyógyszeres terápiák megjelenése. A tablettákkal az eddig csak infúzió formájában alkalmazható gyógyszeres terápiával szemben a kór sokkal hatékonyabb kezelése vált lehetővé. Azonban nemcsak a gyógyszerhatékonyság, hanem a kezelés melletti javuló életminőség is fontos hozadéka az új terápiás formának.

Nagy kihívást jelent az orvostársadalom számára, hogy a sok szakterületet érintő kezelési sorrend a betegek számára optimális időben váljon hozzáférhetővé. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a hepatológus, a sebész, a radiológus és az onkológus szakorvos kölcsönösen ismerje egymás kezelési lehetőségeit, így biztosítva az adott páciens számára a leghatékonyabb terápia megválasztását, illetve a kezelési sorrend gondos mérlegelését. Mivel hazánkban nincs minden kórházban onkológiai osztály, s amelyekben van, ott sincs mindenütt lehetőség e korszerű kezelésre, különösen fontos a kórházak közötti szoros együttműködés. A májrákban szenvedők mindenképpen valamennyi, a kezelésben részt vevő szakterület képviselőjének ellátását igénylik, erről optimális esetben az onkoteam dönt. Az onkoteamet nem feltétlenül az ugyanabban a gyógyintézményben dolgozók alkotják, gyakran a speciális ellátási feladatokra szakosodott szakemberek különböző kórházakban működnek. A cél az, hogy a betegeket minden egyes szakterület legfelkészültebb és legnagyobb tapasztalatú orvosainak csoportja gyógyíthassa. Az így kialakított „virtuális onkoeam” biztosíthatja a betegek legkorszerűbb és egyben leghatékonyabb ellátását.

A betegség kezelésére alkalmazható gyógyszercsoport használata nagy költségekkel jár. Példaértékű, hogy Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – szemben sok más országgal – térítésmentesen teszi hozzáférhetővé a rászorult betegeknek ezeket a gyógyszereket. Csak remélni lehet, hogy a jövőben egyre nagyobb számban megjelenő, hasonlóan hatékony kezelések is ilyen módon hozzáférhetők lesznek. Hiszen tudnunk kell, hogy e betegek nem tehetnek a betegségük kialakulásáról, és a társadalmi szolidaritás elvének érvényesülése az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzetben mind fontosabb az állampolgárok számára.

A rohamosan fejlődő terápiás lehetőségek reményeink szerint növelik a májrák gyógyítási esélyeit. A ma még sok beteg halálához vezető betegség egyre több embernél végleges gyógyulást hozhat. Azt már napjainkban is elmondhatjuk, hogy tartós gyógyszeres kezelés mellett mind többen élhetnek együtt jó életminőségben a kórral. Sajnos ez még nem jelenti azt, hogy minden májrákban szenvedő számára adott a gyógyuláshoz vezető út, hiszen nem mindenki reagál egyformán az adott kezelésre. A terápiák gyors fejlődése, az egyénre szabott gyógyítás alkalmazása azonban egyre több reményt nyújt a májrákban szenvedő betegek számára.

A szerző a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke