Új korszak köszönt Európára: a védelmi ipar lehet a gazdasági növekedés következő motorja
Az ukrajnai háború, az orosz fenyegetés tartóssá válása, valamint az amerikai biztonsági szerepvállalás körüli bizonytalanság együttesen abba az irányba tolta az Európai Uniót, hogy saját ipari bázisra, saját gyártókapacitásokra és saját finanszírozási eszközökre támaszkodva építse újra védelmi iparát és erejét.
A pálfordulás azzal magyarázható, hogy a GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadás, amely néhány éve még nehezen teljesíthető célnak tűnt, mára gyakorlatilag a minimumszintté vált. A hangsúly már nem pusztán azon van, hogy a tagállamok teljesítsék a NATO-elvárást, hanem azon, hogy Európa hosszabb távon mérsékelni tudja külső – mindenekelőtt amerikai – katonai és technológiai függőségét.
A 800 milliárdos fegyverkezési terv – fellendülhet a védelmi ipar
Ebben a helyzetben kapott kiemelt szerepet Ursula von der Leyen nagyszabású fegyverkezési elképzelése, amely szerint a következő években akár 800 milliárd eurónyi forrást is mozgósítani kellene az európai védelem megerősítésére. Brüsszel szerint a kontinens biztonságát többé nem lehet toldozott-foldozott nemzeti programokkal fenntartani, ipari méretű fordulatra van szükség.
A történelmi léptékű összeg nem teljes egésze lenne közvetlen uniós segély, hanem inkább a tagállamok számára biztosított hitelből és költségvetési lazításból állna össze, amellyel saját forrásaikat csoportosíthatják át a védelemre.
Új pénzcsapok nyílnak meg a védelem előtt
A most körvonalazódó modell egyik legfontosabb eleme, hogy a tagállamok nagyobb költségvetési mozgásteret kapjanak a védelmi beruházásokhoz, vagyis többet költhessenek anélkül, hogy ezért azonnal uniós szankciók fenyegetnék őket.
Ezt egészítené ki egy 150 milliárd eurós hitelkeret – Magyarország számára mintegy 16,2 milliárd euró (nagyjából 6300 milliárd forint), amely közös beszerzéseket és összehangolt fejlesztéseket segítene.
Emellett az Európai Bizottság a meglévő uniós források egy részét is megnyitná védelmi célokra, miközben a magántőke és az Európai Beruházási Bank bevonásával próbálná megsokszorozni a ténylegesen rendelkezésre álló pénzt.
Szétszabdalt rendszerből közös európai hadiipar
Az uniós tagállamok sokáig jórészt külön utakon jártak: saját nemzeti tervek szerint, egymással párhuzamosan fejlesztettek, és gyakran az unión kívülről szereztek be fegyvereket, rendszereket, technológiát.
Ezen akar változtatni az EDIP, az európai védelmi ipari program, amely a közös fejlesztéseket és közös beszerzéseket ösztönözné. A cél az, hogy a pénz lehetőleg európai vállalatokhoz kerüljön, és ne külső beszállítókhoz. Ez nemcsak szuverenitási, hanem versenyképességi kérdés is.
Egyre többen látják úgy, hogy a hadiipar felfuttatása már nem tekinthető kidobott pénznek. A védelmi beruházások ugyanis a civil gazdaságban is érezhető tovagyűrűző hatásokat válthatnak ki. A dróntechnológia, a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság, az űripar vagy a fejlett szenzorrendszerek mind olyan területek, amelyek katonai megrendelésekből indulhatnak el, de később a polgári felhasználásban is megtérülhetnek.
Ebből a szempontból a fegyverkezés egyszerre biztonságpolitikai és iparpolitikai projektként is funkcionálhat.
A fegyverkezés mint gazdasági ugródeszka
A hatás a munkaerőpiacon és a régiós iparban is jelentős lehet. A lőszergyártás, a nehézipari kapacitások bővítése, az elektronikai és járműipari beszállítói láncok megerősítése különösen Közép-Európában nyithat új lehetőségeket.
Magyarország számára ez azért lehet fontos, mert a térségben már most zajlik több olyan beruházás, amely később az európai védelmi ipari láncokhoz kapcsolódhat.
Vagyis a hadigazdaság felé tett európai fordulat nemcsak Brüsszel és Berlin ügye, hanem a közép-európai iparstratégia számára is új pályát rajzolhat.
Közép-Európa új ipari esélye
A piacok már előre árazzák a változást. Az európai védelmi cégek részvényei az elmúlt időszakban látványosan felértékelődtek, és az is sokatmondó, hogy a pénzügyi szektor korábbi fenntartásai is oldódni látszanak. Az ESG-szempontok miatt korábban kényesnek számító védelmi finanszírozás ma már egyre kevésbé tabutéma.
A befektetők azt látják, hogy az európai államok hosszú évekre előre stabil megrendelőként jelennek meg, ami kiszámítható bevételi pályát kínál az iparág szereplőinek.
Minden a kapacitáson múlik
A történetnek ugyanakkor van árnyoldala is. A legnagyobb kockázat egyre kevésbé a pénz előteremtése, inkább az, hogy van-e elég kapacitás annak értelmes elköltésére.
A megnövekedett kereslet felverte
- a nyersanyagok,
- alkatrészek
- és energia árát,
a gyártósorok felfuttatása időigényes, és egyre több országban hiányzik a megfelelően képzett munkaerő.
Magyarán: a politikai akarat gyorsabban nőtt meg, mint a gyártási képesség.
A döntő kérdés az lesz, hogy a kontinens képes-e ezt a kényszert ipari előnnyé alakítani. Ha igen, akkor a hadiipar nemcsak Európa biztonságának egyik pillére lehet, hanem a következő évek gazdasági növekedésének is fontos motorjává válhat.
