Várni vagy cselekedni?

A pánikszerűen, hirtelen meghozott pénzügyi döntésektől a jelenlegi helyzetben óva intenek a szakemberek, ám ez nemcsak az ügyfelekre, hanem részben a pénzügyi szféra felső vezetőire is igaz. Az ágazat – mint a válság által egyik leginkább érintett terület – komoly visszaeséssel küzd: a bankszektorban a jövedelmezőség romlik, a biztosítók díjbevételeik egy jelentős részétől búcsúzhattak, a lízingcégek kihelyezései pedig soha nem látott mértékben zsugorodtak. Ilyen körülmények között gyors lépésekre van szükség, ám a pánikot a vezetői döntések meghozatalánál is el kell kerülni.

Egy vállalatvezető képességei közül most az kerül leginkább előtérbe, hogy mer-e – és gyorsan – határozni, a döntéseket ugyanis most nem lehet elhalasztani – mondja például Kepecs Gábor, az Aegon kelet-közép-európai régiójának igazgatója. A biztosítónál a tavaly szeptemberben kitört válság után október elején már igazgatósági ülést tartottak, ahol megfogalmazták a helyzetre adott válaszokat: kötelezően csökkenteni kell a költségeket, illetve bizonyos projekteket átmenetileg el kell halasztani. Most mindenkinek tudnia szükséges válságot kezelni – vallja a vezető, aki szerint ugyan a költségcsökkentés lényeges eleme a létszámleépítés is, de csak ott, ahol a piac tartósan beszűkül. Ahol átmeneti nehézségek vannak, ott nem kell és nem is szabad leépíteni – magyarázza.

A lényeg pedig az, hogy komoly döntéseknél nem lehet hibázni, de mivel ezekre most nem egy hónap, hanem egy nap áll rendelkezésre, mindenki fokozottabban érzi, hogy nem léphet rosszul, így a határozatok súlya sokkal nagyobb, s ez pszichikailag is megterheli a vezetőket. „Aki fél, az veszíteni fog” – mondja Kepecs Gábor, a konkrét intézkedésekkel kapcsolatban pedig a több lábon állást említi, az ugyanis szerinte óriási veszélyeket hordoz magában, ha egy vállalat csak egy tevékenységére támaszkodhat. A megszorító intézkedéseken túl persze azt is meg kell látni, hogy vannak-e lehetőségek a válságban, például rések, amelyek ennek hatására nyílnak meg. Válsághelyzetben egy vállalat vezetésével kapcsolatban a legnagyobb szemléletmódbeli hiba a pánik – mondja Zsoldos Miklós, az Union biztosító elnök-vezérigazgatója. Szerinte aki pánikhangulatban hoz fontos stratégiai döntést, az könnyebben hibázik, mint ha ugyanazt a lépést higgadtan, minden szempontot alaposan átgondolva teszi meg. „Ha valaki képes ez utóbbi szerint cselekedni, annak a válság nemcsak problémákat, hanem lehetőségeket is jelent, amelyeket ha a vállalat ki tud használni, növelheti versenyképességét a piac más szereplőivel szemben” – teszi hozzá.

Az Unionnál egyébként már évekkel korábban megtettek olyan lépéseket, amelyek hosszú távra szólnak, s ez a stratégia a válság alatt is működik. A társaság az ügyfeleket és a partnereket helyezte a középpontba, legyen szó akár termékekről, akár egyéb kiszolgáló jellegű újításokról. Azzal pedig Zsoldos is egyetért, hogy minden téren (üzletágak, értékesítési csatornák stb.) a több lábon állás stratégiáját kell választani, ami jelentős biztonságot ad, amikor egy-egy üzletág vagy csatorna gyengébben teljesít. „Nem utolsósorban pedig a költséghatékonyság fogalmának és gyakorlatának égisze alatt működünk folyamatosan, ezért most elkerülhető, hogy pánikszerű lépésekkel reagáljunk a megváltozó környezetre – mondja Zsoldos. – A legnagyobb dilemma talán az, hogy a jövőbeni növekedés érdekében korábban szükségesnek tartott fejlesztéseket hogyan hajtsuk végre, illetve miként korlátozzuk – ez már Bartók Jánosnak, az Aviva elnök-vezérigazgatójának a véleménye. Ráadásul szerinte mivel ilyenkor több a konfliktus, több türelemre van szüksége mindenkinek.

A személyes példamutatás és a jó memória viszont sokat segíthet; utóbbira elsősorban azért van szükség, mert minden pillanatban emlékeznünk kell arra, hogy mit várunk el a munkatársaktól, és ennek megfelelően kell igazítanunk saját normáinkat is – véli a biztosító vezetője. Sőt, a nehézségeket akár előnnyé is lehet kovácsolni, ha olyan változtatásokat, cseréket kisebb ellenállással lehet keresztülvinni, amelyeket már régen kellett volna, de nem mertük vagy tudtuk erőltetni – teszi hozzá. VG