Vita a bírói gyakorlattal

A kialakított, de a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) hatálybalépésével sem megváltoztatott joggyakorlat ismeretében indokoltnak tűnik az egyszemélyes kft. üzletrészének közös tulajdonlására vonatkozó bírói álláspont felülvizsgálata.

A magyar társasági jogban az egyszemélyes társaság eléggé elterjedt. Ennek egyik lényeges oka, hogy a magyar polgári jog csak az úgynevezett eszmei alapítványt ismeri, tehát olyan alapítványi formát nem, amely elsődlegesen gazdasági tevékenységet folytat. Az alapítványnál az alapítók nem irányíthatják az alapítványi célvagyont kezelő szervezetet (kuratórium), a gazdasági társaságok esetében viszont a vezető tisztségviselőket az alapító korlátlanul utasíthatja, és a gazdasági társaság jóval könnyebben meg is szüntethető, mint az alapítvány. Szintén az egyszemélyes gazdasági társaságok elterjedését segíti, hogy a Gt. lehetővé tette az úgynevezett nonprofit gazdasági társaság létrehozását, amely bármely társasági formában alapítható és működtethető, így ezt a formát is sokan választják az alapítvány helyett.

A gyakorlatban – bár a törvényi szabályozás alapján elvileg nem kellene – jelentős problémát okoz, hogy az egyszemélyes kft. üzletrészének, illetve az egyszemélyes rt.-nek lehet-e több tulajdonosa. A kérdés főleg az egyszemélyes kft.-nél éleződött ki, ahol a bírói gyakorlat szerint (lásd a Legfelsőbb Bíróság BH 2000/115. és BH 2001/435. számú ítéleteit) az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak csak egyetlen tagja lehet, a társaság egyetlen üzletrésze több személy tulajdonában nem állhat, sőt az egyetlen üzletrész annak átruházása folytán sem kerülhet több személy közös tulajdonába. A bírói gyakorlat azzal érvel, hogy a kft. közös tulajdonú üzletrészének tulajdonostársai csak a társasággal szemben tekintendők egy tagnak, kifelé nem.

A fenti bírói joggyakorlat azonban legjobb meggyőződésem szerint téves és felülvizsgálandó. A Gt. többszemélyes kft.-re vonatkozó szabályai közt úgy rendelkezik, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, akik a társasággal szemben egy tagnak számítanak, és akik jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják. Mivel a Gt. az egyszemélyes kft.-t szabályozó rendelkezéseiben a fenti szabály alkalmazását nem zárja ki, és úgy szól, hogy amennyiben maga a Gt. az egyszemélyes kft.-re vonatkozó szabályaiban másképp nem rendelkezik, akkor a többszemélyes kft.-kre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ennélfogva egyértelműnek látszik, hogy az egyszemélyes kft. egyetlen üzletrészének is lehet több tulajdonosa. Ezt a felfogást támasztaná alá egyébként a hatályos Gt. azon általános alapelve is, mely szerint bár a Gt. kógens, tehát elérést főszabály szerint nem enged, de nem minősül a törvénytől való eltérésnek, így megengedett olyan rendelkezés társasági szerződésbe (alapító okiratba) való foglalása, amelyről a Gt. nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, és nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit.

A közös üzletrész egy tulajdonosközösség, amelynek belső viszonyaira akár a Ptk. polgári jogi társaságokra vonatkozó szabályait is alkalmazni lehet. Miért kellene több tulajdonost arra kényszeríteni, hogy előbb egy többszemélyes kft.-t vagy más gazdasági társaságot alapítsanak annak érdekében, hogy azután ez a társaság hozzon létre egyszemélyes társaságot? Úgy látom, hogy a forgalomban bizonytalanság a megengedő álláspont elfogadása esetén sem keletkezhetne.

A szerző ügyvéd, a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda partnere

A tradicionális társasági jogok társ nélküli társaságot nem ismertek, és elismerhetőségük még az 1970-es években is vitás volt.

Az Európai Unió 12. számú társasági jogi irányelve általános jelleggel legalizálta a tagok mögöttes felelőssége nélküli társaságoknál, tehát a kft.-nél és az rt.-nél az egyszemélyes társaságot mint jogintézményt.

A tradicionális társasági jogok társ nélküli társaságot nem ismertek, és elismerhetőségük még az 1970-es években is vitás volt.

Az Európai Unió 12. számú társasági jogi irányelve általános jelleggel legalizálta a tagok mögöttes felelőssége nélküli társaságoknál, tehát a kft.-nél és az rt.-nél az egyszemélyes társaságot mint jogintézményt.-->