Egyénre szabott a kezelés

A visszeresség csak az egyik megjelenési formája az orvosi szaknyelvben krónikus vénás betegségnek (KVB), amikor az alsó végtagi vénák felépítése és működése romlik, csekély vagy súlyos panaszokat okozva. A korai felismerés és kezelés nemcsak a panaszokat csökkenti, hanem megelőzi az állapotromlást, a maradandó károsodások kialakulását is. Ennek nagy a jelentősége az egyén, de a gazdaság szempontjából is, mert az állapot súlyosbodása növeli a költségeket, és a munkaképesség csökkenéséhez, esetleg elvesztéséhez vezethet.

A KVB-nél a leggyakoribb panasz a nehézláb-érzés, a fáradékonyság, a feszülés, a dagadás, a melegségérzés, a viszketés, a lábszárgörcsök – főként pihenéskor – és az úgynevezett „nyugtalan láb”. E panaszok mellett látható elváltozások is jelentkezhetnek: a kicsiny, pókhálószerű vagy nagy, tágult visszerek, a boka és a lábszár dagadása, vizenyője, súlyos esetekben a bőr barnás elszíneződése, elvékonyodása és legsúlyosabb esetben a lábszárfekély.

A komplex kezelés az életmóddal kapcsolatos, a műtéti, a mechanikus és a gyógyszeres kezelés egyénre szabott kombinációját jelenti. A láblógatás, a hosszas egy helyben állás, ülés kerülése, a láb izomzatának kellő aktivitása, a testsúly normalizálása alapvető fontosságú. A kompressziós harisnya vagy pólya viselése is rendkívül fontos, mégis igen gyakran elmarad kényelmi, öltözködési szempontok miatt. Jelentős visszeresség esetén műtéti eltávolítás vagy injekciós, lézeres elzárás ajánlott. A gyógyszeres kezelés ütközik – tapasztalatom szerint – a legkisebb ellenállásba, mert csekély mellékhatás mellett jó klinikai eredmények érhetők el a helyes gyógyszer megválasztásával. Ennek lényege, hogy a vénákat károsító „mikrogyulladásos” folyamatokat gátolja, vagyis a gyökerénél támad a betegségre. Hatása kettős, gyorsan csökkenti a kellemetlen panaszokat, és meggátolja a visszafordíthatatlan vénafal-károsodás kialakulását, így a bőr- és a bőr alatti szövet következményes károsodását is.

Mint mindig, a megelőzés a legjobb gyógymód. A gyógyszeres kezelés megkezdése tehát minél hamarabb javasolt. A szubjektív panaszok megszűnte után általában kellő eredmény érhető el, ha két hónapos gyógyszeres kezelést hat hét gyógyszerszünet követ. Ez jelentősen csökkenti a költségeket és a betegek lelki terhelését is. Meleg, nyári időben, amikor a kompressziós harisnya viselését kevesen vállalják, különösen fontos a gyógyszeres „karbantartás”. A KVB kezelésében lehetne mottó, amit nagyapám szokott mondani: „Nem vagyok olyan gazdag, hogy fontos dolgokon spórolhassak.”

Igen sokféle vénagyógyszer kapható a patikákban, többségük természetes anyagokat tartalmaz, de vannak szintetikus készítmények is. A természetes alapúak többségét már a népi gyógymódokban is alkalmazták, majd – a gyártási technológiák változtatásával – egyre tisztább, jobban felszívódó, hatékonyabb termékeket hoztak létre.

2005-ben Sienában nemzetközi konferencia zajlott annak tisztázására, hogy a különböző vénás gyógyszerek mindegyikének kellően bizonyított-e a hatékonysága, azaz a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények tudományosan megalapozottak-e, és kellő számú betegen vizsgálták-e az adott készítményt. Ezt nevezik ma „bizonyítékon alapuló orvoslásnak”, amely elsősorban a betegek biztonságát szolgálja. A, B vagy C szintű ajánlást kaphat egy gyógyszer. Az ajánlás A szintű, ha kellő számú és minőségű vizsgálat történt, s ezzel a hatékonyság és biztonságosság egyértelműen igazolódott. B és C szintű ajánlásnál az elvégzett vizsgálatok száma, módszere vagy eredménye nem ad ilyen egyértelmű bizonyítékot. A típusú ajánlást három hatóanyag kapott: a calcium dobesilate, a mikronizált tisztított flavonoid frakció és az oxerutins. Az első hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek vénykötelesek, utóbbi kettő Detralex filmtabletta, illetve Venoruton kapszula néven recept nélkül elérhető gyógyszer Magyarországon.

Összefoglalva tehát azt tanácsolom, hogy alsó végtagi panaszok esetén gondolni kell vénás betegségre, forduljunk orvoshoz, mert helyes kezeléssel megelőzhetjük, hogy igazán beteggé váljunk.

Adatok

A fejlett országok egészségügyi költségvetésének 2 százalékát fordítják KVB-re. Nagy nemzetközi vizsgálatok szerint a panaszt okozó betegség nőknél 1–40, férfiaknál 1–17 százalékban fordul elő, a visszeresség nőknél 1–73, a férfiaknál 2–55, a lábszárfekély pedig 0,3–1 százalékban.