Pedig a vállalatok likviditási helyzetét jelentősen befolyásolja például az APEH-el szembeni fizetési kötelezettség teljesítésének időpontja, s a helytálló jogorvoslatokkal akár időt is nyerhet egy társaság, a számla kiegyenlítéséhez.
Az adóhatóság legfrissebb adatai szerint tavaly csaknem 16 százalékkal több végrehajtási ügy volt Magyarországon, mint egy évvel korábban. A leggyakrabban előforduló, végrehajtás alatti jogorvoslati lehetőségeket vette számba az RSM DTM.
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem
A hatóságok például abban az esetben is kézbesítettnek tekinthetik, s jogerőre emelhetik határozatukat, ha a visszaérkezett tértivevény alapján a küldeményt nem a címzett vette át, vagy a küldemény a hatósághoz „a címzett kétszer nem kereste” jelzéssel érkezik vissza. Ez esetben, mikor az eljárás megindulásáról egy társaság tudomást szerez, tizenöt nap áll rendelkezésre a kézbesítési vélelem megdöntésére szóló kérelem beadására. Ebben azokat a tényeket kell bemutatnia, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, illetve azt valószínűsítik, hogy az adózó önhibáján kívül nem értesült a hivatalos küldeményről, akár adminisztratív hiba miatt; például a küldeményt nem a vállalat székhelyére, hanem a cégvezető címére kézbesítették, vagy amennyiben külföldi tartózkodás, kórházi ellátás miatt nem volt lehetőség az értesítés átvételére. A kérelemnek a végrehajtási eljárásra nincs halasztó hatálya, az adózó azonban kérheti, hogy a kérelem jogerős elbírálásáig az adóhatóság függessze fel a végrehajtási eljárást. Ha az adóhatóság helyt ad az adózó kérelmének, úgy lehetőség nyílhat jogorvoslattal élni az utólagosan megismert határozattal szemben. Ilyen esetben akár meg is szűnhet a végrehajtás alá vont fizetési kötelezettség.
A végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelem
Ráadásul, ha az adózó által utólag előterjesztett bizonyítékok alapján várható a határozat vagy végzés megváltoztatása, illetve megsemmisítése, úgy a korábban jogerőre emelkedett, majd végrehajthatóvá vált fizetési kötelezettséget előíró határozat, illetve végzés végrehajtásának felfüggesztése is kérhető. Mivel az adóhatóság ezen kérelmeket soron kívül bírálja el, az adós általában néhány napon belül birtokába kerülhet a végzésnek.
Fizetési könnyítés iránti kérelem
Persze lehet előre is gondolkodni: ha már látható, hogy az esedékességig a társaság nem tudja megfizetni kötelezettségét, akkor fizetési halasztás, részletfizetés, illetve adómérséklés iránti kérelem nyújtható be az adóhatósághoz. Ennek következménye, hogy a végrehajtási eljárás a kérelem beérkezését követő naptól, annak jogerős elbírálásáig, illetve a fizetési átütemezéssel érintett adótartozás a fizetési halasztás és részletfizetés időtartama alatt szünetel. Persze minden az adóhatóságtól függ, azaz hogy engedélyezik-e a fizetési halasztás kérelmét, s hogy milyen távra, az mindig egyedi elbírálás alá esik. Az általános tendenciák azt mutatják, hogy adómérséklést azonban elsősorban magánszemélyek kaphatnak, vállalkozások esetében ez nem jellemző.
Végrehajtási kifogás
Ha már elindult a végrehajtási eljárás, akkor a lehetséges jogorvoslati forma a végrehajtási kifogás. Ezt az eljárás alatt az adóhatóság által hozott végzések, illetve az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen terjesztheti elő az adós vagy a behajtást kérő. Így például végrehajtási kifogással élhet az adós abban az esetben, ha valamely adónemben túlfizetése történt, ezt azonban az adóhatóság nem vezette át arra az adónemre, ahol tartozás van, s úgy inkasszált.
Szakértő-becsüs közreműködése
A lefoglalt ingatlanok és ingóságok értékét, előbbi esetben a helyi önkormányzat által kiállított, hat hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítvány figyelembevételével, míg az ingóságoknál vélelmezett piaci alapon, az adóvégrehajtó állapítja meg. Mivel azonban mind az árverések, mind a pályázatok esetében a becsérték adja a leendő eladási ár kiindulópontját, az adózónak érdemes szakértő-becsüs közreműködését kérni. Hiszen az adóhátralék kiegyenlítése az értékesített vagyontárgyakból történik.
A vagyontárgyak értékesítése az árverésen kívül
Az árveréseken és pályázatokon az ingóságok vételára a becsérték negyedére, az ingatlanoké akár a becsérték felére, magánszemélynél pedig, ha a végrehajtást megelőző, legalább hat hónapban a lakóhelyéül szolgáló egyetlen lakásról van szó, akkor a becsérték hetven százalékára is leeshet. Így tehát érdemesebb élni azon joggal, hogy az adózó maga kereshet vevőt a lefoglalt ingóságaira és ingatlanaira. Összességében az árverés megkezdéséig, illetve elektronikus árverés esetében a licitnapló lezárásáig van arra mód, hogy az adós által megjelölt vevő a becsértéken, vagy annál magasabb összegen - a végrehajtóval közreműködve – megvásárolja a lefoglalt vagyontárgyakat.
