Pénzre váltható virtuális jelenlét

Jó lóra tesz, aki az online közösségi médiát (is) használja reklámtevékenységre – állítja egy amerikai piackutatás frissen publikált eredménye. A Wetpaint webfejlesztő és az Altimeter üzleti tanácsadó társaság által készített anyag fő megállapítása, hogy azok a cégek, amelyeknek a marketingstratégiájában hangsúlyos szerepet kapnak a közösségi oldalak, a blogok, a fórumok, szignifikánsan jobb pénzügyi-gazdálkodási eredményeket érnek el, mint az említett site-okra kevésbé építő, azokat figyelmen kívül hagyó vagy egyenesen kerülő vállalatok.

A Wetpaint és az Altimeter a Business Week üzleti magazin és az Interbrand tanácsadó cég 2008-as globális top 100-as márkarangsorát (a lista a világ száz legértékesebb brandjét rendezi sorrendbe) használta fel a kutatáshoz. Azt nézték, hogy az ott szereplő márkák cégei milyen intenzitással vesznek részt a közösségi média életében, mennyire használják ki a jelenlétükből fakadó lehetőségeket. A cégeket ez alapján rangsorolták (az első helyre került vállalat 127 pontot kapott, a lista végén kullogó cég viszont mindössze egyet), majd statisztikai módszerekkel összevetették a „közösségimédia-affinitást” a pénzügyi-gazdálkodási eredményekkel.

A korrelációk magukért beszélnek: míg a legnagyobb „közösségimédia-affinitású” társaságok 18 százalékkal növelték tavaly az árbevételüket, a legkevésbé lelkesek 6 százalékos csökkenést voltak kénytelenek elkönyvelni. Hasonló összefüggések bontakoztak ki a „közösségimédia-affinitás” és a bruttó, illetve a nettó árrés alakulásának összehasonlításakor is. A kutatás ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy az összefüggést ugyan szignifikáns korreláció támasztja alá, ám az ok-okozati viszony nem bizonyítható. Vagyis elképzelhető – bár ezt az anyag nem tartja valószínűnek –, hogy emögött egy harmadik tényező áll.

Bárhogy legyen is, a Wetpaint és az Altimeter négy csoportba sorolta a top 100-as lista cégeit. Amelyek az elsőbe kerültek, azokat „hangadónak” hívja a kutatás – ezek azok, amelyek az élen járnak a közösségi média használatában. A második csoport a „követőké”. Ezek ugyan hangadók szeretnének lenni, egyelőre azonban nem sikerült teljesen felzárkózniuk. Stratégiájuk a széles terítés, vagyis sok oldalon jelen vannak, ám sehol sem igazán mélyen. A harmadik csoport a „válogatósaké”, ezek szintén a hangadók nyomában vannak, stratégiájuk azonban más, mint a „követőké”. Kevés oldalon vannak jelen, ott viszont nagyon intenzíven. A negyedik csoport a kevés oldalon alacsony intenzitással jelen lévőké, őket „visszahúzódónak” nevezi a kutatás.

Ami az iparági megoszlást illeti, a „hangadók” táborában feltűnően sok a média- és a technológiai cég, a „visszahúzódók” között viszont jobbára pénzügyi, élelmiszer-ipari és FMCG-vállalatokat találunk. A szakértői kommentárok szerint ez a megoszlás persze egyáltalán nem meglepő, hiszen az előbbi ágazatok inkább innovációt, merészséget, míg az utóbbiak konzervativizmust követelnek meg – a mindennapi működésben és így a marketingtevékenységben is.