Rossz üzlet az e-tananyag

A nagy tankönyvkiadók évek óta egyre jelentősebb összegeket fordítanak digitális tananyagaik fejlesztésére, anyagi hasznot azonban – kereslet hiányában – az új tanévben sem várhatnak belőlük. A lapunk által megkérdezett kiadók szerint az elektronikus termékek előállítási költségeinek jelenleg csupán 10-15 százalékát fedezik az eladások. Ennek ellenére a cégek kínálatában mind nagyobb arányt képviselnek a digitális tananyagok, és ezzel igen erős verseny alakult ki közöttük. Az ebből fakadó veszteségeket azért vállalják fel, mert ezekkel a modern oktatási szoftverekkel építhető leghatékonyabban a kiadó imázsa. Ezért ma egy komoly szereplő sem engedheti meg, hogy ne rendelkezzen saját fejlesztésű digitális kínálattal.

Az interaktív oktatási technológiák terén piacvezető Műszaki Kiadó évente 50 millió forintot költ el elektronikus tananyagok létrehozására, de Orgován Katalin ügyvezető igazgató szerint ennek a haszna az idén is csupán marketingszempontból értékelhető, és egyelőre az egész piacot is ez tartja életben. „A kiadónknak hosszú távú stratégiája, hogy tananyagainak nagyobb részét digitális alapokra helyezze, amíg azonban az iskolák számára nem biztosítanak megfelelő pénzeket ilyen beszerzésekre, addig bármilyen fejlesztés csak veszteséges lehet” – mondta a Világgazdaságnak a cégvezető.

Az elektronikus tananyagok színvonala ugyanis most érkezett olyan fejlődési szakaszba, hogy hatékony eszközként számolhassanak vele az oktatásban. Míg korábban lényegében a nyomtatott könyvek digitális változatai voltak, mára a modern technológiára épülő és önállóan is alkalmazható taneszközökké váltak. A kiadók pedig ezen a ponton már joggal várják el a költségeik megtérülését, a piac élénkítéséhez azonban az állami szféra közreműködése is szükséges. Központi feladat volna ugyanis a digitális tananyagok alkalmazását szabályozó rendelet megalkotása, a megfelelő árszabályozás és támogatási rendszer kialakítása, az iskolák technológiai és a pedagógusok szakmai felkészítése.

Az eddigi kormányzati intézkedések eredménye, hogy a 2005 óta működő Digitális Tananyag Minősítő Bizottság (DTMB) az elektronikus taneszközök akkreditációjához alkalmazandó egységes értékelési rendszert alakított ki 2008 végén. Ennek során a tankönyvek bírálatánál alkalmazott módszereket vette alapul, kiegészítve a technológia által megkövetelt szempontokkal. A fejlesztőknek ez év áprilisa óta van lehetőségük arra, hogy akkreditálják tananyagaikat, és ezzel felkerüljenek a támogatott kiadványok listájára.

„Eddig mintegy 8-10 tananyag érkezett be minősítésre, ez a szám és az anyagok színvonala az előzetes elvárásainknak felel meg” – mondta lapunknak Hadházy Tibor, a DTMB elnöke. Hozzátette: legkésőbb januárig az első digitális tananyag felkerülhet a támogatott tankönyvek közé, és hat-hét éven belül a tankönyvlistán már 20 százalékos arányt képviselhetnek az interaktív anyagok.

Több nagy kiadó azonban, köztük a Műszaki Kiadó, nem nyújtott még be minősítésre anyagot, mert szerintük a kiindulási pont miatt az értékelési szempontrendszer kidolgozatlan, és az új pedagógiai módszerek ösztönzése helyett a tananyagok szemléltető funkcióját erősíti. Azt is kifogásolják, hogy az akkreditált digitális termékek vásárlását nem külön alapból, hanem a tankönyvekre szánt kasszából támogatják majd. Az elkülönített forrásokra azért lenne szükség, mert az elektronikus kiadványok nem helyettesítik, hanem kiegészítik a nyomtatott tananyagokat, amit viszont csak célzott támogatásokkal lehetne érvényesíteni.