Jogellenes felmondás
Jogellenes a rendkívüli felmondás azzal a banki ügyintézővel szemben, aki téves utalást hajtott végre, de ezt a munkáltató oldalán felmerült körülmények is befolyásolták – hangsúlyozta Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő perben.
A bank régi alkalmazottjának útilaput kötöttek a talpára. Utasították, hogy egy kezelt külföldi betét kamatait utalja át a külföldi tulajdonos részére, és a tőkeöszszeget további egy hónapra kösse le. Az alkalmazott tíz éven át havonta minden esetben így járt el ezzel a számlával. Nagy gyakorlata alapján tisztában volt azzal, hogy a művelet fokozott figyelmet és körültekintést igényel, mégis hibázott, nem csupán a kamatokat, hanem a betét tőkeösszegét is elutalta. Erre akkor derült fény, amikor az átutalt tőkeösszeg visszahívására már nem volt mód. Munkáltatója rendkívüli felmondással büntette.
A munkaügyi bíróság jogellenesnek találta az intézkedést. Kiderült: a felperes az év végi hajrában kapott utasítást a tranzakcióra, amelynek elvégzése munkaköri kötelezettsége volt. Ám a bank a munkavégzés feltételeit nem megfelelően alakította ki, indokolatlanul mellőzte az úgynevezett „négy szem elv” érvényesülését, ezáltal maga teremtett lehetőséget arra, hogy a feszített munkatempóban alkalmazottja elkövesse a hibát.
A bank fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte. A másodfokú bíróság azonban nem osztotta álláspontját, és megerősítette az elsőfokú döntést.
Az ügy felülvizsgálatra az LB-hez került. Az kifejtette: a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatói rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően annak súlyát is vizsgálni kell, és az értékelést befolyásolhatja az együttműködési kötelezettséget sértő munkáltatói magatartás is. A perbeli esetben helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy a munkáltató nem megfelelően alakította ki a banki művelet végrehajtásának feltételeit. Az utalás során a munkavállalónak manuálisan kellett beavatkoznia a rendszerbe, ezzel nem érvényesült az ún. „négy szem elve”. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes – az év végi zárásokra tekintettel – feszített munkatempóban volt kénytelen eleget tenni feladatainak. A megfelelő dolgozói létszámot a munkáltató nem biztosította – mondta ki az LB, és hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. KK
