Gyakori, de elkerülhető a repülési félelem

Az aerofóbia azért különleges fajtája a kóros félelmeknek, mert repüléskor az emberek nem csak a bezártságtól félnek.

Az anticipáció, az előrevetítő szorongás már a repülést megelőzően, a fejben kezdődik. Már a jegyfoglalásnál felszaladhat a pulzusunk, amikor azon tűnődünk, hogyan fogjuk túlélni a tízezer méteres magasságot, a majd ezer kilométeres sebességet. Furcsa módon még a kinti dermesztő hidegtől is félünk, amely ezen a magasságon eléri a mínusz hetven fokot. A pszichológusok szerint azonban legalább ekkora súllyal esik latba a szorongást növelő, a gépen várható, pontosabban nem várt saját reakciónk. Hogy tudunk-e majd magunkon uralkodni, hogy nem szégyenülünk-e meg mások előtt, ha véletlenül mégis pánikba esünk. És ezer más dologtól is félünk, jó előre, elképzelve a legrosszabbat.

A gépen aztán már inkább a klasszikus bezártságérzés uralja a kórosan félőket. Hogy ránk tör a klausztrofóbia, hiszen ha akarnánk, sem tudnánk kijutni, kitörni a zárt térből, a repülőgép utasteréből.

Félünk egyszerű fizikai jelenségektől. Hogy néha túlságosan ráz, hirtelen esik-emelkedik, bukdácsol a levegőben a gép. Hiába tudja még a tapasztalt utazó is, hogy ha légörvénybe kerül a repülő, ha turbulencia keletkezik, nem lesz baj, mert a gép fel van vértezve az ilyen rázkódások ellen, és a pilóták könnyedén kezelik a helyzetet.

A lélekgyógyász szakemberek szerint – persze a laikusok is tudják – a legnagyobb lelki megterhelés az lehet, hogy a gépen az utasok nem urai saját sorsuknak, másoktól függenek, mások kezébe tették le az életüket. Ettől elsősorban azok szenvednek, akik nagyon szeretik a saját életüket irányítani, tehát sok vezető, „felelős” ember. Az, hogy csak passzív elszenvedője az eseményeknek, sok emberben a szorongás legfőbb, legmélyebb oka.

A repülésnek lehet egyéb testi „mellékhatása” is, persze csak ha nem készülünk fel rá. Idetartozik a füldugulás és néha a kifejezett, éles fülfájdalom, elsősorban ha náthásan utazunk. A hirtelen nyomásváltozás miatt az orrot és középfület összekötő Eustach-kürt elzáródhat, ezért nincs mód a dobhártya két oldalán lévő nyomáskülönbség kiegyenlítésére, és az kórosan, fájdalmasan megfeszül. Orrcseppel, gyakori nyelésre késztető módszerekkel, például cukorka szopogatásával ez könnyen kivédhető. Sokan nem készülnek fel arra sem, hogy a légkondicionált levegő nedvességtartalma alacsony, hosszabb úton kiszáradhatunk, ezért gyakrabban kell innunk.

És néha nem árt felállni, hogy megmozgassuk elgémberedett végtagjainkat, hogy javítsuk a vérkeringést, elsősorban a lábainkban. Hosszabb utakon véralvadás-, azaz trombózisgátló használata is fontos lehet – ezt a kezelőorvossal kell megbeszélni.

A közhiedelemmel ellentétben nem irracionális, leküzdhetetlen félelemről van szó. A tudás is gyógyít: nem árt emlékezni arra, hogy a repülés az összes közlekedési módszer közül a legbiztonságosabb, beleértve a gyaloglást és a biciklizést is! Naponta több tízezer gép száll fel, és több millió ember repül. A hatalmas forgalom alapján korrekt adatok nyerhetők, és ezekből kiderül, hogy például az Egyesült Államokban nyolcmillió emberre esik egy halálos repülési baleset, és évente átlagosan 30-40 légi utas hal meg a hatalmas országban – százszor (!) kevesebb, mint ugyanennyi utasra vetítve az autóutakon.

Ma már egyre több légitársaság szervez fóbiásoknak „tárlatvezetést”, megmutatja, hogyan repül a gép, milyenek a biztonsági felszerelései, ellenőrzési metódusai. Elmagyarázzák, melyek az ijesztő, ám többnyire ártalmatlan légköri jelenségek okai – és ezzel át is tértünk az aerofóbia gyógyítási módszereire. Az aerofóbia orvoslásának része a szimulátorok kipróbálása is, amikor egy a repülés alatti körülményeket hűen utánzó dobozban, apró szobában, pontosabban pilótafülkében az utasok „szárazon” átélhetik, gyakorolhatják a szokatlan körülmények közötti repülést. Természetesen ez drága, nem mindenki számára hozzáférhető eljárás. Szerencsére ma már a sajtóban és a világhálón gyakorlatilag minden információ hozzáférhető, ingyen is.

A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy az aerofóbia ellen elsősorban pszichológiai eljárásokkal lehet sikeresen felvenni a küzdelmet. Rengeteg módszer létezik: hipnózis, ún. ellenkondicionáló és elárasztásos terápiák, de a szakemberek elsősorban a relaxációs és a kognitív vagy viselkedési terápiát találták sikeresnek. Ilyenkor több ülésben fokozatosan kiépítik a biztonságos érzéseket, és közösen „jönnek rá” arra, hogy – a valóságos kockázat ismeretében – hogyan csökkentsék a félelmet. A relaxációs gyakorlatok is némi tanítással elsajátíthatóak, és alkalmazhatóak a fedélzeten a repülés alatt. Avatott szakember segítségével – és felhasználva a beteg gyógyulási szándékát – ezek a terápiák az esetek 75-80 százalékában sikeresnek bizonyultak.

Tudni kell, hogy az alkohol többet árt, mint használ. Nem csak a mellékhatásai, alkoholmérgezési tünetei miatt, bár azok sem lebecsülendők. Ha például a gép késik, és rossz az „időzítés”, a ráivás előbb-utóbb kontrollálatlan lesz, és a lerészegedés az egész utat veszélyezteti vagy még nehezebbé teszi. Akkor már jobb egy enyhe nyugtató (csak egyetlen tabletta!), amely másodlagos hatása miatt hoszszabb távon még a pihenést, az alvást is elősegíti. Mivel ma már a repülés egyáltalán nem egy szűk réteg privilégiuma, mindenkinek érdemes felvennie a harcot az aerofóbiával.

- szédülés

- hányinger, zsibbadás

- remegés, hidegrázás

- fejfájdalom, hasgörcs

- szapora pulzus

Súlyosabbak, ill. ijesztőbbek:

- vérnyomás-emelkedés

- fulladásérzés

- mellkasi fájdalom

- halálfélelem

- ájulás

- szédülés

- hányinger, zsibbadás

- remegés, hidegrázás

- fejfájdalom, hasgörcs

- szapora pulzus

Súlyosabbak, ill. ijesztőbbek:

- vérnyomás-emelkedés

- fulladásérzés

- mellkasi fájdalom

- halálfélelem

- ájulás-->