Javult a lakosság életkilátása

Tizenöt orvosi társaság képviselői tartanak konszenzustanácskozást e hét pénteken, hogy megegyezzenek a szív-ér rendszeri kockázatok besorolásának elveiről s a rizikófaktorok célértékeiről. Pados Gyula, a magyar kardiovaszkuláris preventív konferenciák szervezője a Világgazdaságnak elmondta, hogy 2003 óta immár ez a negyedik konszenzuskonferencia, e rendezvényeknek jelentős szerepük van a betegségek arányának csökkenésében.

A koleszterinértékek javulása – más tényezőkkel, például a sürgősségi ellátás feltételeinek jelentős javulásával együtt – jelentősen hozzájárulhatott a kardiovaszkuláris halálozás csökkenéséhez. Ennek is köszönhető a magyar halálozási viszonyok és ezek eredményeként az életkilátások kedvező változása.

Másfél évtized alatt a halálozások száma 150 ezerről 130 ezerre mérséklődött, miközben a népesség tovább öregedett. A születéskor várható élettartam több évtizedes stagnálás után 4,8 évvel emelkedett. Ez 1993 és 2008 között évi átlagban nagyobb növekedést jelent, mint ami az Európai Unió fejlett piacgazdaságú országaiban megfigyelhető. A halálozás csökkenésének és a várható élettartam növekedésének mintegy 55 százaléka a szív- és érrendszeri halandóság mérséklődésével magyarázható. Beszédes szám az is, hogy míg 1993-ban 15 ezren vesztették életüket akut szívinfarktusban, 2008-ban 7800 infarktushalál történt.

A szív- és érrendszeri halálozásban a fő rizikófaktorok között kitüntetett szerepe van a magas koleszterinszintnek, ennek közvetett bizonyítéka, hogy az LDL-koleszterin – rossz koleszterin – csökkentése jelentősen mérsékli a szívkoszorúér-betegségek kockázatát. Ezt a szív-ér betegségben szenvedők és magas koleszterinszinttel élők körében végzett klinikai vizsgálatok is alátámasztották. Az eddigi vizsgálatok alapján az LDL-koleszterin szintjének körülbelül 1 mmol/literes – egy egységnyi – csökkentése 20-25 százalékkal mérsékli az újabb szív-ér rendszeri katasztrófák – például a szívinfarktus, az agyvérzés – kockázatát, és hasonló arányú halálozáscsökkenéssel is jár.
A lipidértékek szempontjából nagy kockázatú betegeknél a koleszterinszint célértéke 4,5, az LDL-koleszteriné 2,5 mmol/l. Az ún. igen nagy kockázat – pl. kardiovaszkuláris betegség és diabétesz együttes jelenléte – esetén ez az érték 3,5, illetve 1,8 mmol/l. Bebizonyosodott, hogy minél jobban csökkentik a koleszterinszintet, annál kisebb a rizikó. Ezért nagyon fontos az, hogy a koleszterinszintet a veszélyeztetett életkorban – 40-50 évtől – rendszeresen ellenőrizzék, s ha magas értéket észlelnek, azt megfelelően kezeljék.
Ma már egyre modernebb koleszterinszint-csökkentők érhetők el hazánkban is, amelyek a kedvező tb-támogatási rendszer mellett hozzáférhetők a betegeknek. Már nem csak a koleszterin termelését, hanem annak a bélből való felszívódását is gátolni tudják. Vannak olyan megoldások, amikor a két támadáspont együttesen alkalmazható. Egyes modern készítményekhez 90 százalékos támogatást nyújt a biztosító, a betegeknek csak 10 százalékot kell téríteniük, a többi koleszterinszint-csökkentő készítmény is a támogatás révén közel 80 százalékkal mérsékelt áron elérhető.

Öt éve a célérték elérésében javulás látszik, bár még mindig csak e betegek kétharmada van a célértéken belül. A konszenzuskonferenciák irányelveire épülő magas szintű hazai orvosszakmai képzések, konferenciák, irányelvek, protokollok, rendszeres továbbképzések jelentősen befolyásolták a háziorvosok és a szakorvosok terápiás gyakorlatát. A rendelkezésre álló koleszterinszint-csökkentőket egyre nagyobb hatékonysággal alkalmazzák az orvosok. Ezt igazolják a magyar CÉL programok és a Reality-Multi GAP vizsgálatok eredményei is. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt öt évben a háziorvosok által kezelt szekunder prevencióra szoruló, tehát korábban már egy súlyos szív-ér rendszeri betegségben szenvedő páciensek körében a kezelés hatékonyságának fokozódásával 3,8-ről 3,1 mmol/l-re csökkent a „rossz koleszterin” átlagos szintje, ettől a kardiovaszkuláris halálozás közel 20 százalékos csökkenése várható. A szérumkoleszterin-szint átlaga is kedvező irányba mozdult el, 6,2-ről 5,3 mmol/l-re csökkent. Valószínűsíthető, hogy ez a kedvező tendencia az egész magyar populációban fellelhető.

A mellékelt ábra a kezelés hatásának a javulása miatt a rosszkoleszterin-szint rendkívül kedvező alakulását mutatja a háziorvosi és szakorvosi praxisokban. Az egyre nagyobb hatékonyságot elérő kezelés a kívánt célérték közelébe juttatja a veszélyeztetett betegeket. VG