Ezt tükrözi a jelenlegi helyzet is, amelyben jelentős az ország gázimportfüggősége, és magas a gázalapú villamosenergia-termelés részaránya is. Gázfogyasztásunk több mint felét épületfűtésre fordítjuk, gázbehozatalnak való kitettségünk leginkább a lakosságot veszélyezteti.
A Nabucco és a Déli Áramlat vezetékberuházások állandó összehasonlítása mellett azon is el kellene gondolkodni, hogyan csökkenthetnénk gázfogyasztásunkat más, például a megújuló alapú épületfűtési rendszerek ösztönzésével. Bár e téren ígéretes kezdeményezés a kedvezményes hőszivattyús áramtarifa, az ehhez kapcsolódó beruházást is jobban kellene támogatni a mostani 30 százaléknál, amennyit nagyjából amúgy is kitesz a költségek után fizetendő áfa, a pályázatíró jutaléka és a pályázattal járó többi kiadás.
Gázfelhasználásunk csökkentésének módja csak egy azok közül, amelyekben nem igazít el a – Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (KHEM) honlapján is olvasható – Magyarország energiapolitikája 2008–2020 című dokumentum. Az anyag a terület egészére nézve is csak egy terjedelmes kívánságlistát közöl – amelyet a kapcsolódó anyagok összeollózásából szerkesztettek össze –, de nem deklarál semmit az annak alapján készült, háromoldalasra tömörített 40/2008 (lV. 17.) országgyűlési határozat sem.
Mire is való egy stratégia? Meg kell fogalmaznia az elérendő célokat, meghatároznia az elérésükhöz vezető lépéseket, s mindehhez határidőket kell kijelölnie. Meglátásom szerint a magyarországi energetikában három fő cél van:
- 1. az energiaellátás biztonsága az energiafüggetlenség megteremtésén és a tartalékok növelésén keresztül,
- 2. a legkisebb költség elvének s vele a legalacsonyabb végfelhasználói árnak az alkalmazása,
- 3. végül a hazai befektetők, felhasználók versenyképességének növelése.
