Völner Pál kifejtette: bízik a megállapodásban, hogy ne csak miniszteri diktátum határozza meg az árakat, hanem a szolgáltatók részéről is elfogadható legyen az a fajta árképzés, amit az NFM tervezett.
A minisztérium terveinek célja, hogy ne növekedjenek a lakossági terhek, tehát az egyetemes szolgáltatók ne emeljenek árat. Ehhez kerestek olyan módozatokat, amelyek a szolgáltatók költségeinek a csökkenésén keresztül lehetővé is teszi azt, hogy a szolgáltatóknak ne kelljen árat emelniük. Azaz ne legyen gázáremelés, de a szolgáltatók se legyenek veszteségesek.
A gázár kapcsán két kedvezőtlen hatás érvényesül: az egyik a kőolajár, illetve a kőolaj árához kötött gázár képzés, amely az emelkedő kőolajárak miatt általában kedvezőtlen, a másik pedig a dollár/forint árfolyam, amelynek a megingásai szintén befolyásolják a beszerzési árak miatt a gáz bekerülési költségét - hívta fel a figyelmet az államtitkár.
Hozzátette: ebben az irányban kell tehát eljutni addig, hogy - mivel a gáz világpiaci ára jelenleg alacsonyabb, mint a hosszú távú szerződésekben biztosított gáz ára - a különböző forrásokból beszerzett gázok esetében egy olyan ármix képződjön, amely átlagosan alacsonyabb beszerzési árat tesz lehetővé, mint a hosszú távú szerződésekben foglalt ár.
Az NFM a tárgyalásokon felvetette a lehetőségét annak - mondta az államtitkár -, hogy a szolgáltatók jelezzék, milyen költségcsökkentési lehetőségeket látnak, adott esetben jogszabályváltozás révén. A tárgyalópartnerek ennek kapcsán egy 33 pontos javaslatot tettek le az asztalra, a pontok jó része akceptálható is - mondta Völner Pál. Az NFM reményei szerint ezek a változások a szolgáltatók költségeit úgy csökkentik, hogy a fogyasztók felé kedvezményt tudnak érvényesíteni, így az ár nem módosul.
Elképzelhető például, hogy nyugati irányból alacsonyabb árú gázt szerezzenek be Magyarországra. Az ezt biztosító vezeték használatáról az NFM igyekszik megállapodni a gáz-nagykereskedővel, az E.On-nal, amely így a szolgáltatóknak alacsonyabb áron biztosíthat gázt, mint a hosszú távú szerződések alapján.
Az MTI érdeklődésére az államtitkár kitért arra is: a szolgáltatók jelezték, hogy a nemfizető fogyasztóknál ne 90 nap, hanem 60 vagy akár 45 nap lehessen a "kikötnés"határideje, mert ezzel el lehetne érni, hogy a hátralékosok minél hamarabb kifizessék tartozásaikat. Az államtitkár szerint ez is téma lehet, azt kell megvizsgálni, hogy ezekben az esetekben hogyan tudnak eljárni, hogyan lehet biztosítani egy minimális szolgáltatás, vagy alternatív fűtési, illetve melegvíz szolgáltatást. Megoldás lehet akár a kártyás mérő felszerelése, illetve egyfajta szociális támogatás a helyi önkormányzatoktól vagy az illetékes hatóságoktól - véli Völner Pál.
Az E.On-nál az MTI érdeklődésre azt közölték: a tárgyalások lezárultáig nem nyilatkoznak az ügyben.
