Túlsúlyban az energiagazdaság
Ennek megfelelően az egyébként az MVM Zrt. 2006-os energiapolitikai tanulmányára támaszkodó tervezet elsősorban az importfüggőségre és az abból adódó jelentős ellátásbiztonsági kockázatra koncentrál. Míg ugyanis a mai EU25 földgázimport-függősége 2000-ben 50, addig hazánké 75 százalék volt. Ráadásul Magyarország kőolaj- és földgázfüggősége 2007-ben már a 80 százalékot is meghaladta, miközben az elmúlt években az egyéb – megújuló és hulladék – források aránya fokozatosan, de a kívánatosnál kisebb mértékben növekedett az erdészeti biomassza alacsony hatásfokú hasznosítása miatt.
Az energetikai fejlesztések középpontjába a foglalkoztatási és gazdasági növekedést helyezi a kormány tervezete, ennek érdekében többek között energetikai húzóágazatok azonosítását sürgeti. Feltételezi: mivel „a hazai földgázipari kultúra a nemzeti vagyon jelentős eleme”, Magyarországon a földgázfelhasználás és ipar hosszú távon sem veszít lényegesen jelentőségéből. Ezzel együtt törekedni kíván a forrásdiverzifikációra, valamint arra, hogy Magyarország földgázszállítási tranzitországgá váljon. Az ellátásbiztonság növelése érdekében célként jelöli meg a megújuló energiaforrások előállítását és felhasználását, a straté-giai energiahordozó-készletezést, vagy például az önkormányzatok energiahatékonyságának növelését, de konkrét mennyiségeket, reális célkitűzéseket nem említ a szöveg.
Az importfüggőség miatt kialakult kiszolgáltatottság enyhítésére az indokolatlan földgázfogyasztási támogatások leépítését vagy átalakítását, ezáltal az összes gázfelhasználás mérséklését javasolja a tervezet. Emellett a fűtési célú energiafelhasználásban a földgáz megújuló energiaforrással történő kiváltásának ösztönzése mellett foglal állást. Ezt a fosszilis energia ártámogatásainak – gázfogyasztási támogatások, karbonadó – felülvizsgálatával látja kivitelezhetőnek. Átalakítaná továbbá a jelenlegi támogatási rendszert is: a kötelező átvételt a megújulókra koncentrálná, áttekintené a beruházási dotációkat, előnyben részesítené a hazai hozzáadott értéket, illetve bevezetné a zöldbizonyítvány rendszerét. Minderről konkrétumokat azonban ez a szöveg még nem tartalmaz.
Az atomenergiának hosszú távon fontos és jelentős szerepet szán a program, hiszen az „jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentéséhez, és ezáltal a környezet- és klímavédelmi célok eléréséhez”. Feladatként határozza meg az ÚSZT annak vizsgálatát, meghosszabbítható-e a paksi atomerőmű üzemeltetési engedélye – „a biztonsági követelmények maradéktalan érvényesítése mellett”. Közép- és hosszú távon pedig új atomerőművi blokkok építésének lehetőségét helyezi kilátásba. Emellett az energiaszektor hosszú távú fenntarthatóságának kulcsát a „független, kiszámítható, transzparens és elszámoltatható iparági szabályozásban” látja, amelyet egyben a méltányos árképzés garanciájaként jelöl meg.
A zöldgazdaság eszközrendszerén belül az épületek és a közlekedés energiahatékonyságának javítását emeli ki a program. Hazánknak a 2020-ig tartó időszakban ugyanis az uniós elvárásokkal összhangban 20 százalékos energiatakarékosságot kell teljesíteni, ehhez több mint 1000 milliárd forint támogatás szükséges – idézi az Állami Számvevőszék 2010-es jelentését az ÚSZT. Az elosztás mikéntjéről, arányairól ugyanakkor nem közöl részleteket. A mezőgazdaság, a vidék és az egész nemzetgazdaság kitörési pontját a megújuló energiaforrásokban látja. A bioenergia-ipari létesítmények kiépítése során az a cél, hogy a haszon jelentős hányada a vidéki szereplőknél maradjon. A bioüzemanyag – bioetanol – előállításával lehetővé válhat a mezőgazdaság szerkezetének versenyképes átalakítása, melyhez eszközül a közösség a zöldközlekedés tudatos fejlesztését, illetve a bioetanol- és biodízelüzemek támogatását jelöli ki a terv. A biogázüzemek munkahelyteremtő képességük révén segíthetik a vidék versenyképessé válását. Nagyobb szerepet szán 2020-ra a geotermikus energiának is az ÚSZT, ezenkívül a nap- és szélenergia hasznosítási arányát szintén növelné a kormány.
Prioritások (zöld gazdaságfejlesztés)
- a gazdasági növekedés támogatása, a foglalkoztatottság növelése- az ellátásbiztonság növelése és forrásdiverzifikáció
- az energiaimport-függőség csökkentése
- a megújulóenergia-előállítás és -felhasználás kiemelt ösztönzése
- klímavédelem
- atomenergia
- az energetikai kormányzati intézményrendszer átalakítása
vitára bocsátotta a terv vitairatát. A legfontosabb területeket bemutató, az azokon tervezett lépéseket vázoló kormányzati elképzeléseket sorozatban mutatja be a Világgazdaság. Ma a zöldgazdaság kérdésköre kerül terítékre. Ez a fejezet – szakértők szerint is – nagyon fontos kérdéseket feszeget, ám csak a kívánatos célokat rögzíti, az odavezető út felvázolásával adós marad. Hiányossága, hogy szinte csak az energiagazdasággal foglalkozik. Kimarad belőle például a szintén munkahelyteremtő környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás. Nagy-Szilitsán Eszter Prioritások (zöld gazdaságfejlesztés) - a gazdasági növekedés támogatása, a foglalkoztatottság növelése
- az ellátásbiztonság növelése és forrásdiverzifikáció
- az energiaimport-függőség csökkentése
- a megújulóenergia-előállítás és -felhasználás kiemelt ösztönzése
- klímavédelem
- atomenergia
- az energetikai kormányzati intézményrendszer átalakítása az érintettek véleménye, javaslatai Játék a szavakkal. Tóth László. A Szent István Egyetem tanára. „Örvendetes, hogy az Új Széchenyi-terv érdemben foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal, remélhető, hogy a konkrét végrehajtási utasítások is ezen ágazatokat támogatják majd, hiszen enélkül a terv csak játék a szavakkal. Arra lenne szükség, hogy ténylegesen a zöldenergiát támogassák, és ne szinte kizárólag a nagy kapcsolt gázerőműveket. A villanyszámlák zöldenergiadíj sorában beszedett évi 70-80 milliárd forintból ugyanis ötmilliárd megy csak igazi zöldcélokra, 20-21 milliárdot nagyerőművi fatüzelésre fordítanak. Az utóbbi mindmáig favorizált, holott azok a villanyt legfeljebb 20-25 százalékos
hatásfokkal termelik, miközben a kis vidéki hő- és kapcsolt biomasszás fűtőművek ennek a többszörösére is képesek. Tekintettel a fa alapanyag nagy munkaerőigényére, az ilyen decentralizálás segítene elérni az ÚSZT-ben
kitűzött munkahelyteremtő célokat. A szélenergia igen előnyös, s várhatóan 2015-re versenyképes lesz a fosszilisekkel, és mivel részegységgyártásra hazánk is alkalmas, a szélenergia térnyerése – a szállítók ilyen irányú befolyásolásával – szintén sok új munkahellyel járhatna. A szélerőművek és a meglévő, valamint a jövőben épülő gyors indítású gázerőművek energiamixe révén a villamosenergia-előállítás
10-14 százalékkal is olcsóbbá válhatna.”
Csak az energiagazdaságról szól. Fleischer Tamás. A Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa. „Nem a nemzetgazdaság egészére, kifejezetten csak az energiagazdaságra koncentrál az Új Széchenyi-terv zöldgazdaságról szóló fejezete. Értékelendő a szándék, hogy az ÚSZT egésze a szükségletekből indul ki, és nem az EU-tól elnyerhető pénzekből vezeti le azokat, másfelől azonban egy ilyen stratégiának minden szektorra ki kellene terjednie. A zöldköltségvetéstől a lakáskultúrán át a közlekedésig mindennek meg kellene jelenni a zöldgazdaság fejezetben is. Ez viszont energiapolitikai terv, amelyen erősen érezhető a különféle lobbierők nyomása: a gazdasági növekedést ugyanis az energiaberuházásokkal kívánja elérni, miközben ugyanígy másba is lehetne fektetni ezt a pénzt. Szintén az érdekérvényesítők hatására a cél-, valamint az eszközrendszerbe is csak marginálisan került bele az energiatakarékosság. A klímavédelem kapcsán csak az üvegházgázokról esik szó, a kutatás-fejlesztés csak az energiaiparra fókuszál, a Zöld Fejlesztési Bank pedig nem zöld-, hanem energiakasszaként jelenik meg, s ebből is hiányzik a takarékosság gondolata. A 2020-as vállalások szempontjából az atomenergiára történő támaszkodás érthető, ám tapasztalatok szerint a kormányzati törekvéseknek a nukleáris energiafelhasználás növelése ellentmondhat – valószínűleg ez is lobbitevékenység eredményeként került a szövegbe.”
Ez nem stratégiai dokumentum. Kazai Zsolt. A Közép-magyarországi Innovációs Központ, Megújuló Energia Kompetencia Központ projektmenedzsere. „A címmel ellentétben a »zöldgazdaság« nem egy átfogó, a gazdaság egészét átható zöldítési programot jelenít meg, a terv döntően az energiaszektorral foglalkozik. Örvendetes, hogy egy induló kormány kiemelt ügyként kezeli a megújuló energiaforrások ügyét, ugyanakkor hasonló hibákba esik, mint elődei. A piacot egyértelműen a biomassza felhasználásának irányába próbálja terelni, ahelyett, hogy a helyi, területi adottságoknak megfelelő megújulóenergia-felhasználást preferálná. Ennek oka, hogy a biomasszában látja a munkahelyteremtés esélyét, nem mérlegeli a többi erőforrást. A biomassza és részben a geotermia nem lesz elegendő az egyéb stratégiai célok – klímavédelem, importcsökkentés, versenyképesség-növelés stb. – eléréséhez, ahhoz egészséges portfólió szükséges. Ellentmondásos továbbá az is, hogy míg jelenleg a megújuló energiaforrások nagyobb arányú integrációját a paksi atomerőmű és a kiterjedt földgázrendszerek nehezítik, addig ezek is a zöldgazdaság fejezetben kaptak helyet. A terv jelenlegi formájában stratégiai dokumentumként nem állja meg a helyét, számszerűsített célkitűzések, változatok, szcenáriók, időtávok és indikátorok hiányoznak belőle. A piac számára ennél sokkal konkrétabb lesz a remélhetőleg a közeljövőben megjelenő megújulóenergia-cselekvési program.”
Kimaradt a két legfontosabb pillér. Székely Anna. A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója. „Óriási probléma, hogy az új Széchenyi-terv vitairatának a zöldgazdaság megteremtésére irányuló fejezetéből a hulladékgazdálkodási s környezetvédelmi szolgáltatók és gyártók teljesen kimaradtak. Pedig ez a két terület adhatja a zöldgazdaság két legfontosabb pillérét. Az ágazatban ma mintegy kétezer vállalkozás működik, s még óriási a fejlődési potenciál. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdasági válság kitörésének évében, 2008-ban a környezetvédelmi ipar vállalatai által értékesített termékek és szolgáltatások nettó árbevétele elérte a 406 milliárd forintot. Ez év első hat hónapjában pedig a nyersanyagexport területén a hulladékok és másodnyersanyagok kivitele került az első helyre, mintegy 75 milliárd forintos értékkel. Megfelelő kormányzati támogatás mellett ennek a hulladékmennyiségnek a jelenleginél sokkal nagyobb hányadát lehetne idehaza feldolgozni, s ezáltal nagyobb hozzáadott értéket képviselő termékeket előállítani, egyszerre járulva hozzá a gazdasági növekedéshez és a munkahely-teremtési célok teljesítéséhez. Becsléseink szerint a következő öt évben a magyar környezetvédelmi ipar háromszorosára lenne képes növelni a teljesítményét, akár százezer új munkahellyel is hozzájárulva a foglalkoztatási helyzet javításához a piaci-szabályozási környezet megfelelő alakítása esetén.”-->
