Nincs alku GMO-ügyben

Komoly fenntartásokkal fogadta több uniós tagállam is a génmódosított termények (GMO) engedélyeztetéséről szóló új európai bizottsági javaslatot. Brüsszel az EU jelentős részében tapasztalható GMO-ellenesség hatására olyan tervezettel állt elő júliusban, amelynek értelmében az egyes tagországok saját hatáskörben dönthetnék el, hogy engedélyezik-e egyes génmódosított növények köztermesztését saját területükön.

Az uniós elnökséget ellátó Belgium illetékes tárcavezetője, Sabine Laruelle szerint rengeteg kérdés merült fel a javaslattal kapcsolatban az EU agrárminisztereinek tegnapi ülésén – írja a BruxInfo. Emiatt a kormányok úgy döntöttek, hogy további felvilágosítást kérnek Brüsszeltől.

Végre elkezdődött a vita – kommentálta a fejleményeket az uniós egészségügyi biztos. John Dalli határozottan megkérdőjelezte azt a több tagállam, többek közt Németország által hangoztatott kifogást, hogy a javaslat aláásná a belső piac egységét.

Az uniós tagállamok között nagy a megosztottság. Míg hazánk, Ausztria, Francia- vagy Görögország élesen elutasítja azt, több állam egyáltalán nem gördít akadályokat a termesztés elé.

A bizottsági javaslat kapcsán ugyanakkor a GMO-tól ódzkodó országok számára is gondot jelent, hogy a szövegtervezet szerint nem lehetne közegészségügyi vagy környezetvédelmi indokokra hivatkozni a termesztés betiltásánál. Ez pedig sebezhetővé tenné az egyes országokat az esetleges keresetekkel szemben.

Magyar részről nem merültek fel kifogások a bizottság kezdeményezésével szemben. Hazánk a most tárgyalt javaslat egyik kezdeményezője volt – mondta el lapunknak Rodics Katalin, a vidékfejlesztési minisztérium biodiverzitásért felelős osztályvezetője. Budapest ötpárti konszenzussal alátámasztott álláspontja az ügyben igen egyértelmű: a magyarországi köztermesztésnek alapvetően GMO-mentesnek kell maradni. A génmanipulált növények kultiválásának engedélyezéséről vagy betiltásáról szóló döntést azért helyes tagállami hatáskörbe utalni, mert az egyes országok adottságai és érdekei alapvetően eltérőek lehetnek a kérdéssel kapcsolatban – mutatott rá Rodics. A magyar álláspont másik lényeges részét képezi ugyanakkor az uniós engedélyeztetési eljárás pontosabb és szigorúbb megszabásának kieszközlése is. Félő ugyanis Rodics szerint, hogy a végső engedélyezés tagállami hatáskörbe utalása esetén uniós szinten sokkal könnyebben bólintanak majd rá a GMO-növények termesztésére, elárasztva így génmanipulált kultúrákkal az EU egyes részeit. Az egyes GMO-k enegdélyezéséről szóló javaslatot kiállító Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) mindeddig meglehetősen nagyvonalúan mondta ki az adott GMO-król, hogy nem jelentenek veszélyt sem a környezetre, sem az emberi egészségre. E vélemény alapján pedig a bizottság ezek engedélyezésére tett javaslatot, ezek megvétózására csak a tagállamok minősített többsége lett volna képes. Szintén nem világos egyelőre, hogy milyen lesz a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) reakciója, ha egyes tagállamok betiltják a köztermesztést. Az igaz, hogy a mezőgazdasági termelés nem kereskedelmi aktus, így elvileg nem tartozik a WTO hatáskörébe. Mégsem kizárható, hogy a nagy géntechnológiai cégeknek otthont adó USA és más országok nyomására a WTO eljárásokat indít. Ebben az esetben pedig az EU csak az ügy kezelésében kapna szerepet, míg a következményeket az egyes tagállamoknak kellene viselniük, így azok egyenként jóval védtelenebbek lennének. A WTO- és egyéb eljárások kivédése érdekében rendkívül fontos azon indokok részletes kidolgozása, amelyekre hivatkozva egy uniós ország nemet mondhatna a termesztésre – szögezte le a főosztályvezető-helyettes.

Miközben Lengyelország azt követelte, hogy 2013 után egységesítsék a hektáronkénti támogatás mértékét, Német- és Franciaország kitart a mellett, hogy megmaradjon a múltbeli terméshozamot figyelembe vevő számítási módszer.

Egyetértek a német–francia állásponttal, mert a támogatás egységesítése esetén egy művelést szinte alig igénylő legelő hektárja után ugyanannyi támogatás járna, mint egy bonyolult és nehéz munkát igénylő terület után – fogalmazott Galan.

Miközben Lengyelország azt követelte, hogy 2013 után egységesítsék a hektáronkénti támogatás mértékét, Német- és Franciaország kitart a mellett, hogy megmaradjon a múltbeli terméshozamot figyelembe vevő számítási módszer.

Egyetértek a német–francia állásponttal, mert a támogatás egységesítése esetén egy művelést szinte alig igénylő legelő hektárja után ugyanannyi támogatás járna, mint egy bonyolult és nehéz munkát igénylő terület után – fogalmazott Galan.-->