Nemsokára az orvos is megfújathatja a szondát, hogy megállapítsa, növekszik-e a szervezetünkben rosszindulatú daganat. Izraeli tudósok a British Journal of Cancer nevű szakfolyóiratban egy olyan diagnosztikus eljárásról számoltak be, amely a levegőből a rosszindulatú daganatokat jelző illékony szerves alkotórészeket is felfedezi.
Jelentkezzen Ön is a Világgazdaság Egészségügyi konferenciájára: Merre tart az egészségügy? – Stratégia, szerkezetváltás, működésfejlesztés Az előadók között találkozhat Réthelyi Miklóssal, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterével, Szócska Miklóssal az egészségügyi ágazatot irányító államtitkárral és Horváth Endrével, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkárával. Időpont: 2010. november. 4.
A daganatsejtek felszínéről kibocsátott vegyületek, biomarkerek mérésére arany nanorészecskéket használtak fel. A haifai Technion műszaki intézet és több izraeli tudományos műhely közreműködésével kifejlesztett módszert embereken is tesztelték.
Összesen 177 önkéntesen próbálták ki. A 25–70 év közötti páciensek között nemcsak tüdő-, de vastagbél-, emlő- és prosztatarákosak is voltak. Természetesen a kísérletbe egészséges kontrollcsoportot is bevontak. A daganatos betegek leheletében igazolták a biomarkereket, és ezek szintje jóval korábban megemelkedett, mint amikor már a képalkotó eljárások is igazolták a daganat jelenlétét. Ráadásul a teszt a daganatok típusának elkülönítésére is alkalmas.
A kísérlet egyik vezetője, Abraham Kuten professzor szerint, amennyiben a módszer beválik – tesztelése azért még szerinte is nagyon korai stádiumban van –, nemcsak fájdalommentesen, de igen korai stádiumában ki lehet majd mutatni az onkológiai betegségeket, és jól nyomon lehetne követni a terápia hatásfokát, illetve a recidívát (a kiújulást) is. Az AFP-nek nyilatkozó dr. Lesley Walker brit rákkutató is nagyon optimista, sokat vár a kilégzési diagnosztika onkológiai alkalmazásától, de persze akadnak szkeptikusok is.
A Der Spiegel német folyóiratban a németországi Heidelbergben dolgozó Felix Herth, neves tüdőspecialista nemcsak szakmai kételyeit hangoztatta – túl kicsi a betegszám, hogyan kerültek a nem tüdőeredetű prosztatarák-nanorészecskék a tüdőbe stb. –, de a teszttel való visszaélés lehetőségére is felhívta a figyelmet. Mivel a dohányipar is érdeklődik a diagnosztikus teszt iránt, szerinte a gyártók azt sugallhatják, hogy a dohányzókkal nem történhet semmi rossz. Ha a cigarettázónál a teszt nagyon korai stádiumban kimutatja a rákot, akkor még időben lehet lépni. Ha meg negatív – a kliensei nyugodtan tovább pöfékelhetnek. Azt azért Herth doktor sem tagadta, hogy a rák kimutatására kifejlesztett kilégzési teszt nagy jövő előtt áll. Ám biztonságos bevetéséhez még sokat – szerinte legalább öt évet – kellene várni.
Tudjuk régóta, hogy a kilélegzett levegő sok mindent elárul. A tapasztalt szakembernek fontos információval szolgál a különbözőfajta fog-, tüdő- és emésztőrendszeri betegségekről, de például az acetonszagú lehelet kiszáradást vagy éppen cukorbetegséget is igazolhat.
A sok évtizede használt alkoholszonda esetében a laikusnak sem titok, hogy mérni lehet vele az emberi lehelet összetevőit. A módszer tudományos kutatása elsősorban a bélbetegségek diagnosztizálásában terjedt el. Elsősorban azért népszerű, mert noninvazív, tehát fájdalommentes eljárás – akinek tükrözték már a gyomrát és a beleit, az értékelni tudja ennek előnyét. Így különböző bélfelszívódási zavarok, elsősorban a tejcukor-érzékenység kimutatására használják az úgynevezett H2-kilégzési tesztet, amely a megváltozott hidrogéngáz mennyiségét méri. A C14-urea teszt a nyombélfekély kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszó, Helicobacter pylori nevű baktérium jelenlétét igazolja a leheletben.
A mérőeszközök tökéletesedésével, finomodásával a levegőből egyre kisebb részecskék váltak kimutathatóvá, és ez sokat lendített e diagnosztikus módszer elterjedésén is. A Menssana Research nevű amerikai kutatóintézet már évekkel ezelőtt egy olyan, a levegő összetételét analizáló eljárást dolgozott ki, és azóta is folyamatosan fejleszti, amely ma már az alkoholszondánál egymilliárdszor (!) érzékenyebb, és amely egy leheletnyi levegőből több mint kétszáz nanoméretű komponens kimutatására alkalmas.
