Európának 1000 milliárd eurót kell költenie energiarendszerének korszerűsítésére a következő évtizedben, hogy csökkentse a környezet szennyezését és biztosítsa a megfelelő ellátást. Günther Oettinger energiaügyekért felelős biztos, aki a tagállamokat érintő körútja során október 14-én Magyarországra is ellátogat, ezzel indokolja, hogy akcióterv készül az energetikai infrastrukturális prioritásokra a 2020-ig tartó időszakra. Az EurActiv értesülése szerint a tervet november 17-én hozzák nyilvánosságra Brüsszelben. A biztosi körút megfigyelők szerint a bejelentést megelőző és az átfogó – várhatóan a 2011-es magyar EU-elnökség idején elfogadandó – uniós energiastratégia kialakítását szolgáló konzultációkba illeszkedik.
Az infrastrukturális tervezet készítői abból indultak ki, hogy 23 százalékkal, 4073 terawattórára nő az energiaigény 2030-ra, s hogy ezt biztosítani tudják, 2020-ig vagy ki kell építeni, vagy fel kell újítani az ehhez szükséges, mintegy 50 ezer kilométernyi hálózatot. Minderre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy az teljesíteni tudja háromszor 20 százalékos célszámát az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás csökkentése, az energiahatékonyság és a részarányának növelése érdekében.
Egyes, utóbb Brüsszelben pontatlannak minősített sajtóértesülések még arról szóltak, hogy az infrastrukturális tervezet részeként a bizottság lerövidítené az egyes tagállamokban a több országot érintő uniós energetikai nagyprojektekkel kapcsolatos engedélyeztetési eljárásokat. Összesen kilenc határokon átnyúló projekt esetében merülne fel az engedélyeztetési huzavona rövidre zárásának a lehetősége – adta hírül a Handelsblatt. Ezek között szerepelt a balti államok és a nyugat-európai elektromos hálózat közötti összeköttetés, az északi-tengeri szélerőművek által termelt áram Dél-Európába juttatása, illetve ellenkező irányban a napenergiával termelt elektromosság továbbítása.
Mint azonban a Világgazdaság bizottsági forrásból megtudta, a fenti elképzelés az uniós energiastratégia-tervezet egy korábbi verziójából származik, amely nem azonos a novemberben napvilágot látó változattal. Utóbbi szerint ugyanis az Európai Bizottság várhatóan egyetlen olyan kérdésbe sem kíván kötelező érvénnyel beleszólni, amely szigorúan nemzeti hatáskörnek számít. Ehelyett azt veti majd fel, hogy a szükséges engedélyek beszerzéséhez az építőnek egyetlen koordináló hatósággal kelljen kapcsolatba lépni, amely aztán egyenként beszerezné a szükséges jogosítványokat a helyi és/vagy a regionális szervektől.
Ezenfelül a bizottsági tervezet azt is elő kívánja mozdítani, hogy a projektekkel kapcsolatos átláthatóság és lakossági kommunikáció az eddiginél hatékonyabban működjön. Az érintett polgárok időben történő értesítésével és a jogviták megtárgyalásával elejét lehet venni annak, hogy a kivitelezés megindulása előtti utolsó pillanatban lépjenek csak fel a lakossági vagy környezettvédelmi tiltakozó mozgalmak, a konfliktus előzetes kezelése nélkül.
Az energetikai ügyekben történő feltűnő aktivitás és egyeztetési szándék akár egy európai uniós energetikai szemeszter előszeleként is fölfogható – véli Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a kis országoknak jól jöhet az átfogó stratégia, mert annak segítségével már együttes uniós megrendelési háttérrel érhetnének el számukra kedvező árat.
Az infrastruktúra-fejlesztés mellett a készülő átfogó stratégia fontos része lesz a megújuló energiaforrások arányának növelése. A tagállamok jó része határidőre beadta az akciótervét, Magyarország ugyanakkor a késlekedők közé tartozott, és 20 helyett csak 13 százalékos arány elérését tudta vállalni. Ezzel kapcsolatban két megjegyzése volt a GKI vezető szakértőjének. Az egyik, bár jól hangzanak az alternatív forrásokra vonatkozó tagállami vállalások, ám egyáltalán nem biztos, hogy teljesen megalapozottak. A másik, hogy az átlagosnál drágábbak az alternatív energiaforrások, és így jelentős fejlesztési forrást igényelnének a következő évtizedben.
A megszellőztetett nyári tervezet módosulása ugyanakkor azt is jelezheti Hegedűs Miklós szerint, hogy a nagy tagállamok és a multinacionális cégek esetleg útját állják a brüsszeli elképzeléseknek. Ráadásul a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a növekedés és a munkahelyteremtés a fő feladat, a tagállamok kénytelenek meggondolni és esetenként visszafogni az alternatív energiára szánt kiadásokat. Ennek oka az energia drágasága mellett az, hogy itt kevés új munkahely jön létre, és az is csak drágán. JK–KoM
